Nem tudok

...jó címet ennek a bejegyzésnek,  már nem is akartam írni ebben az évben, de egyedül vagyok per pillanat, a férjem meg a lányom elmentek színházba. Jó pár héttel ezelőtt vettem rá meg a jegyet, az örök klasszikus Csárdáskirálynő c. operettre, mert a mi bérletünkben nem szerepel és úgy gondoltuk jó lesz egy kis szórakozásnak így karácsony után, egy kis "tinglitangli" műfaj, sokan lenézik, de érdekes módon hallottam és olvastam róla, hogy teltházas állandóan és nem lehet rá jegyet venni, protekcióval jutottam hozzá, kell a "nem gondolok semmire"műfaj is. Szóval boldogan átadtam a jegyemet a lányomnak (párja nincs itthon, sajnos....) úgyhogy elment az apjával, legalább megnézi a felújított színházunkat, míg itt éltek mindketten középiskolás korukban, szerettek színházba járni, ahol él, ott is járnak előadói estekre, karácsonyi ajándékként is azt kért a testvérétől. 

Olyan jó kis kavalkád volt itthon az ünnepen, zaj, felfordulás, hangoskodás. Készültünk, főztünk, díszítettünk. Szenteste videotelefonáltunk, jaj de jó ez a technika, legalább láttam a másik lányomat is, ilyenkor simogatom a képernyőn a pofiját :))) Ahogy ránéztem a sok kajára, már attól jól laktam, jaj, hogy mennyire nem bírok/tudok már enni! egyetlen aszalt gyümölcsös, baconbe göngyölt csirkemellet ettem meg jó sok friss salátával, joghurtos kehely már senkinek nem is kellett desszert gyanánt...amúgy meg kidőltem, pedig a lányom, férjem sokat segítettek, de valahogy fáradékonyabb vagyok az utóbbi időben, basszus, ez is a kor hozadéka...nem jó már nekem semmi sem, komolyan hisztis vénasszony lettem/vagyok...

Második nap hazautaztunk a Testvéremékhez, együtt ebédeltünk, otthon voltak az ő gyerekeik is, jaj de hiányoztak a Mamák, Papák!!!!!!!!! Istenem, azok a régi karácsonyok, az Anya ki tudja hány rúd diós és mákos (isteni!) bejglije, mézes zserbója, diós kosárkája, sajtos pogácsája... régebben is, mikor összejött a Testvéreméknél a család minden tagja, ahányan voltunk annyian beszéltünk egyszerre és mégis értettük egymást, szóval emlegettük a drága eltávozott Szülőket, így ők is ott voltak az asztal körül... 

Olyan jó volt otthon most is, nagyon szeretem őket, mindig szerettem a sógornőmet is, mintha a saját vérem lenne, évtizedek óta családtag, de SOHA  nem veszekedtünk egy mondat erejéig sem. 

Most meg pakolok, készülünk az év utolsó bulijára,  utazunk Erdélybe. A lányom is utazik vissza, repül szeretett/választott új hazájába, úgyhogy megint elmondhatjuk, ahányan vagyunk, annyifelé köszöntjük az új esztendőt Európában :))) Bepakolva a csilivili ruha, az öltöny, remélem jó lesz ez az utazásos  buli. Év közben soha nem szeretem a csilivilit, de ilyenkor meg vagyok veszve, imádom :)) komolyan, ez már betegség?!! sminkcucc is bepakolva, nagyon ritkán sminkelek, de most KELL :)) kell ilyenkor a ragyogás! ki tudja meddig ragyoghat az ember...( na ez nem kellett volna, ez a pesszimizmus??) ez is az életünk része, mikor milyen kedvünk van...

Még a karácsony hangulatába kapaszkodva:

“Tisztelni fogom a karácsonyt a szívemben, és igyekszem megtartani egész évben.”

/Charles Dickens/

Ehhez tartom majd magam...legalábbis megpróbálom. Most per pillanat abba kapaszkodom? hogy hihetetlen az időjárás, ma délelőtt a tavaszi kis dzsekim volt rajtam és melegem volt, lefőttem benne, hát ez nonszensz, nem tudom mi lesz ennek a vége...baromira ellenkezik mindennel, ami megfelelne a december 27-i időjárás elvárásaihoz.

Semmi egyebet nem kívánok Nektek/magunknak, "csak" nagyon jó egészséget!!!!! mert hiszem és vallom, ha egészség van, minden mást meg tudunk oldani!! ugye meg??

Örömökben gazdag, sikeres, élményekkel teli új esztendőben legyen része mindazoknak, akik erre járnak! és azoknak is, akik nem járnak ...tudom, már egyszer kívántam, de jókívánságból sosem elég.