Ismered

.... az érzést? Bárhol vagy és hazaérkezel, belépsz a házba, az ismerős illatok, képek. 

Engem megnyugvással töltenek el. Már az is, amikor nem messze vagyok az otthonomhoz, van egy szakasz, ami számomra különös kisugárzású. Egy hatalmas, emeletes ház árnyéka, előtte ősdzsumbuj bokrok, növények. Nyáron hűs a levegő ott, télen zord, akkor talán a nap sem éri azt a járda szakaszt sokáig, olyan alacsonyan jár. Ha odaérek, tudom mindjárt otthon leszek, bármilyen fáradt vagyok, feléledek és sietek. Ahogy nyitom az ajtót, már semmi bajom, örülök a hűvösebb hőmérsékletnek nyáron vagy télen az otthonos melegnek. Az otthon illata, olyan más mindenkinél. A lányoméknál mindig gyógynövényt érzek, a miénket nem tudom meghatározni, Anyánál mama illat volt (ohh, de szerettem, még mindig érezni vélem, ha belépek az ajtón... 🥺) És más a szomszédoknál, olyan ez, mint egy ujjlenyomat, mindenkié egyedi.

Jó, hogy van hová hazamenni, van házunk, van örömünk - ezért is, meg annyi minden másért. Hála, hogy vendégül láthattam a barátokat, hogy jól éreztük magunkat, finomat ehettünk, nagyokat beszélgettünk, nevettünk. Hála a világszép jó időért, a csendes kora őszért, a vasárnap nyugalmáért, hogy nem kell főznöm (😄🤔) mert nyilván maradt a tegnapi bográcsolásból. 

{a bogrács megtakarítását ohh de szívesen kihagynám... 😆}

 Szeretem ezt a fajta békét (is).