... éreztem először az ősz közeledtét, mikor reggel megláttam kint a párát, az esőcseppeket. A napsütésben milliónyi apró gyémántként tündökölt a szomszéd tuja lombján, a virágok levelein. Sajnos a fotó nem adja vissza a szépségét.
Heltai Jenő: Ősz
Nyomon kísér az éjszakában
Valami halk, sejtelmes ének.
A csöndességben az öreg fák
Egymásnak titkokat mesélnek.
Szelíden egymáshoz simulnak
A mesemondó, karcsú ágak
És mintha mindnek lelke volna,
Suttognak, sírnak, muzsikálnak.
Majd elhallgatnak. Bántja őket
Az őszi éjjel szörnyű csendje
S reszketve, félve összebújnak,
Mintha a lelkük dideregne.
A szél suhogva vág közéjük,
A sok levél sóhajtva rezdül-
A hervadás fehér tündére
Most megy az éjszakán keresztül
 |
| Így jött a vihar tegnap délután... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Tudnod kell, hogy a hozzászólást moderálom, ami nem történik meg azonnal, mert időnként úton, házon és magamon kívül vagyok :)
A névtelen kommentek elkerülése végett csak úgy tudsz hozzászólni, hogyha a Google/gmail fiókodba vagy belépve. Megértésed köszönöm.