.... is szerettem a zöldbabot. Ma vettem másfél kilót s nagy magányomban, ahogy pucoltam, kislányként újra otthon voltam nagymamámmal a nyári konyha árnyékának hűvösében, ketten tördeltük apróra az előzőleg leszedett zöldbabot. Mindig rengeteg volt a kertben, az akkor hallott kifejezések, nevek máig elevenen élnek bennem. Guggon ülő, gyalogpaszuly- (ezek a nem futó fajták, így mondták felénk) karós/futó paszuly. Nagymamám mindig csereberélt a szomszédsággal, kinek milyen fajta volt. Libamáj, sárga csövű, zöld csövű, kolomai, tarkapaszuly, most hirtelen ami eszembe jutott. Nyáron mikor szezonja volt, minden héten zöldbab leves főtt. Fagyasztónk akkor még nem volt, konzervnek meg nem szerette eltenni nagymamám. Ettük ameddig lehetett, a többi meg megmaradt szemesnek. Mikor felszáradt a bab, hajnalban felnyűttük, akkor nem pergett ki belőle a szem, nagy ponyvákra kiteregettük száradni, utána a meggyfa alatt sámlin ücsörögve leszedtük az összes csövet, megint száradt pár napot. Ha nagyon sok volt, zsákba tettük és apukám cséphadaróval kipüfölte a szemeket. Volt egy nagy rostánk, mama amit lehetett kirostált hulladékot belőle, utána kipaloltuk - hát ez biztos szokatlan szó nektek, az volt a lényege hogy magasról öntöttük egyik háncs (szakító) kosárból a másikba és a szellő kifújta belőle a szemetet, a bab meg visszahullott a kosárba. Ezt jó párszor végig kellett játszani, mire tiszta lett. Kosárba tettük, abban szellőzött még kedvére a spájzban. Sose tették vászonzsákba, annak megvolt a maga kosara mindig. Úgy szerettem turkálni benne 😆😄
Most minden lejátszódott előttem.
( A semmiből kerekítettem egy senkit nem érdeklő történetet)
... nekem ez akkor is olyan jó emlék!
A rakott zöldbab, amit főztem egy részéből, isteni finom lett 😋😋😋
(ez egy hetekkel ezelőtt megírt bejegyzés...) :))
Ezt a fajtát nagyon szeretem! Képzeld Spanyolországban nem lehet kapni sárga paszulyt, csak a kerek zöldet. A sárga igen ritkán van piacon és orbitálisan drága. (Egy kiló zöld paszuly, pucolt, fagyasztott 1 euró körül járta akkoriban, 250g sárga paszulyért meg 8 eurót kértek... Azt hittem leesik az állam!
VálaszTörlésAnnyira jó látni, ahogy más is úgy írja, nevezi: paszuly :) én gyerekkoromban talán soha nem hallottam úgy, hogy bab. Csak paszuly, ződpaszuly, szárazpaszuly :D
TörlésVajon miért olyan hihetetlen az árkülönbség a két fajta között Spanyolországban???? nem nagyon értem én sem...
én is úgy szeretem a zöldbabot - sőt, elmondhatom, hogy mind szeretjük (ez egy ritka helyzet egy hat tagú családban :-D ) és érdekes, hogy bár távol vagyunk egymástól, de mi is pontosan igy csináltuk ahogy nagymamád is - jó volt újra átélni itt veled ezt a pillanatot. Köszönöm.
VálaszTörlésA jó fajtát, a finom roppanósat, a vajpuhát imádom én is. Gyerekként viszont azt is meg kellett enni, ami egy kicsit már szálkás volt :D azt nem annyira díjaztam.
TörlésA piacon egész jókat szoktam kifogni, mindig jó minőségű.
Annyira jó néha visszaröppenni a múltba, ilyen emlékeket felidézve (is) Óhatatlanul is eszembe jutott a pucolás közben, örülök, hogy neked is szép emlékeket idézett fel :)
Egészségetekre a finom rakott zöldbabot! Most látom, hogy nem friss bejegyzés, de az nem ront semmit sem rajta. Akkor is, most is egészségetekre!
VálaszTörlésA zárójeles mondatoddal kicsit vitatkoznék. Méghogy senkit nem érdekel! Olyan jó volt olvasni, feleleveníteni ezeket az általam is hasonlóan átélt dolgokat!
Nálunk a szakító szakajtó volt. A babokat is hasonlóan neveztük, csak a kolomai ismeretlen nekem. Mi nem kipaloltuk, hanem kiszeleltük. Olyan jó, hogy meg is magyaráztad, mert tényleg ismeretlen szó volt nekem is.
Nagyon szeretjük a rakott zöldbabot, másnapra is mindig jut belőle, legalább nem kell főzni :) de hát akkor talán még jobb, összeérnek az ízek :)
TörlésNagymamám szakító kosárnak hívta, de a férjeméknél már szakajtó kosár volt.
Nagyanyám is így csinálta. Anno. Most meg örülök, ha egyszer venni tudok olyan áron adják. Itt legalábbis. Pedig nagy kedvencem a zöldbab. Érdekesek a nevek. Nos, ilyenre nem emlékszem. Mindig tanul az ember.
VálaszTörlésAhány tájegység, annyi neve van a baboknak, gondolom én ☺️ van egy fajta, nem is írtam a posztban, 'kurvaerzsike', nagyon szép száraz paszuly, fele hófehér, másik fele tarka 😄 micsoda népi elnevezés!? 🤔😄
TörlésMi is Szüleinktől tanultuk,és a mai napig,-évről-évre-így “tesszük” el télire a száraz babot.Van tarka és fehér is,a fehérből gyöngybab is,sőt sárgás barna fajta is volt,azt most pár éve nem tudunk szerezni.Télen aztán a különféle színű babokból más-más levest főzünk.(pl a fehérből olyan levest,amiből ki szedve a babot törve bab készült,ami igazából babfőzelék,de a bab le van benne törve,így olyan klassz krémes😀a sárgás-barnasból savanyú bab levest,a gyöngybabbol tésztás bableves,a tarkából hússal babot főzünk mi itt az Alföldön a Duna mellett 😊)
VálaszTörlésTörve bab, felénk nemes egyszerűséggel törtpaszulynak hívják 😄 télen nagyon sűrűn főzte nagymamám, annak a levébe leves, csipegetett tésztával. Hasonló lehet a felétek szokásoshoz. Nem emlékszem, hogy mennyire és mihez váltogatta volna nagymamám a bab fajtákat, a tarka rémlik, mert az mindig sok volt. Szeretem a régi dolgokat felidézni, te még pluszt is adtál hozzá, köszönöm 😍😘
TörlésOrsi😊engem (is) visszarepített írásod a gyermekkoromba 🩵köszönöm 🥰 (Romcsa vagyok )
VálaszTörlésTudom ám, rájöttem a stílusodból, az írásodból meg az Alföldön, a Duna mellett :) :) mindig örülök Neked!
Törlés