...mennyire el tudok engedni már dolgokat. Talán mert annyira szerencsés voltam/vagyok, hogy nagyon sok helyre eljutottam, ami mindig nekem tetsző volt. Az utóbbi években annyira szerettem volna eljutni mindenhová, habzsolni mindent, amit lehet, szinte gondolkodás nélkül mondtam igent az invitálásokra, ha hívtak egy-egy útra. Azt vettem észre, nem hajt már annyira a vágy, hogy utazzak Isten tudja hány száz kilométereket. Persze ez nem akadályoz meg abban, hogy majd menjünk ide-oda, csak most lenyomott a meleg? meg a héten nem is igazán voltam jól, nagyon piano cselekedtem mindent, a havi zárási anyagot is itthon csináltam meg, alig voltam valahol. Ha mentem is, bicajjal siettem elintézni a dolgaimat, hogy minél hamarabb hazaérjek. Ma lehetett volna menni egy kirándulásra a Dunántúlra, elengedtem, nem aszalódok a napon, nem akarok utazni egy nap oda-vissza 700-750 km-t, főleg nem annak tudatában, hogy egy hét múlva ismét megyünk arra, sőt még tovább is, az osztrák Alpokba, ott fogunk kirándulni, túrázni öt napig. Rá két hétre meg repülünk a télen kiköltözött lányomhoz, ott leszünk egy hétig, már rég megvettem a repjegyet, rendeztem a szállást is, úgyhogy akkor is fel kell menni Pestre, három és fél órás repülőút vár majd rám, hát én aki utálok repülni, ehhez képest szeptember végén, október elején (még nem eldöntött az időpont) újra repülök, október végén megyünk a másik lányomhoz, újra repülés, hát brrrrrr....ezek a fiatalok, igazán lehetnének közelebb, ahová eljuthatnék vonattal is, lehetnének tekintettel öregedő, nyűgös, hisztis anyjukra, de ők ott boldogok a messzeségben, így attól én is az vagyok.
Itt a meleg, tulajdonképpen még eddig elviselhető volt, még nem hisztiztem sokat, tavaly ilyenkor eddig már volt vagy két őrült hőhullám, de szerintem még bőven bepótolja az időjárás a hőség elmaradását. Kezd elveszni az az üdezöld varázs, az eddigi esőknek köszönhetően még aránylag sokáig bírta a természet.
Pár fotót teszek ide, ez a netről van, ezekre a helyekre (is) fogunk menni az osztrák Alpokban.
.jpg)
.jpg) |
| Hallstatt |
.jpg)
.jpg) |
| ezen a függőhídon nem semmi lesz átmenni... |
Búcsúzóul egy számomra nagyon szép idézet:
"Én nem tudom: hova.
Én nem tudom: mire.
Én nem tudom, hogy ki után.
Csak vágyom, vágyom - -
Talán egykor élt életem,
Talán sosem élt életem után. "
Reményik Sándor: Vissza
Ez a szép idézet nagyon megérintett engem is.
VálaszTörlésUgyanígy érzek az utazások elengedésével én is. A gyerekek most jöttek haza a szeretett Tunéziámból, hívtak is, meg mondják hogy menjünk bárhová is, csak addig menjünk amíg lehet, amíg bírunk. Vágyom is meg nem is. Olyan szerencsés vagyok én is, hogy már elég sok helyen jártam, sokat láttam, de még azért lennének megnézendő helyek. Jaj, csak utazni ne kellene! Most nekem a kert nyugalma mindennél többet ér. Majd talán ősszel, ha nem lesz ilyen meleg.
Nagyon jó kis utazási programjaitok lesznek! De jó lesz nektek!
Mancoka, ebből két utazást a gyerekekhez terveztük, ami már attól jó, hogy látom őket 😍 ha meg kirándulásokban is lesz ott részünk, az egy szép plusz élmény.
TörlésAz a bajom egyébként, hogy az utazások előtt nagyon izgulok, főleg a repcsis utaknál, hogy jól csináljam a jegy vásárlást, becsekkolást stb. Na meg, hogy a fontos dolgok itthon ne maradjanak☺️