...ma visszautazáskor a lányom:
Ne sírj, Anya! boldog vagyok ott!
Szűk két hét után megint megszokni a ház csendjét, hát nem jó. De most már ez a mondat (is) zakatol a fejemben, még akkor is, ha öklömnyi gombóc van a torkomban.
Menjetek! gyönyörű gyermekeim, hisz mi adtuk nektek a gyökereket és a szárnyakat is.
Ettől megnyugtatóbbat nem is mondhatott volna a lányod! Helyes, hogy most ez zakatol a fejedben és csak az elmúlt két hét sok szépsége legyen mindig előtted!
VálaszTörlésMindig az Ő boldogságuk a legfontosabb. Már arra goldolok, ha minden összejön, júliusban jönnek megint. Augusztusban meg mi megyünk, most csak az egyikőjükhöz 🌞
TörlésÖrökös az elmenése?
VálaszTörlésNem tudom, hisz mindig mindenben az Ő döntése van.
TörlésGyönyörű az az utolsó mondatod! Ennél szebben nem is tudnád elmondani azt, amit érezel. Megjegyzem. 🤗
VálaszTörlésEgyszer olvastam valahol : két dolgot adhatunk a gyerekeinknek, gyökereket és szárnyakat.
TörlésMindkettőt odaadtuk, sosem korlátoztuk a szárnyalásukat még akkor sem, ha nekünk ez rossz volt, hogy elmennek itthonról. Az Ő életük, boldogságuk a legeslegfontosabb számunkra❤️
Ez az igazi önzetlen, szülői szeretet. 🥰
TörlésA mindenünk mindkettő ❤️❤️
Törlésköszönöm 🤗