...olyan jó egy kicsit belesüppedni a múltba, egyik gondolatot fűzni a másikba az emlékeket felidézve. Van, amikor csak egyedül elmélkedek, de nagyon jó partner ehhez a férjem, ha feldobok egy-egy gyerekkori eseményt, utána már jönnek sorban a régi csínytevések, nagyokat vihogunk/nevetünk rajta. Nem tudom mi váltja ki belőlem az utóbbi időben egyre többször, talán az irtó hosszú, hamar sötétedő napok, négy órakor már töksötét, este hatkor már annyira olyan érzésem van, mindjárt éjfél, menjünk már aludni, hát a szép hosszú, napos ősz után ezt még emésztenem kell. Szóval nosztalgiázunk sokat, mindent megszépít a visszaemlékezés, de amúgy tényleg bármikor visszamennék gyereknek.
Ma azon nevettünk egy csomót, mesélte egy ismerősünk, hogy mennyi mindent főz állandóan a családjának, ahányan vannak (öten) annyi félét, mert az egyiknek az kell, a másiknak amaz, a harmadik csak beletúr az ennivalóba, hát ez nem így működött nálunk, de még az én gyerekeimnél sem, a mi gyerekkorunkban meg főleg nem. Hét közben főzött egy félét Nagymamám, hétvégén leves, második meg néha kőttes kalács vagy valami nagyon egyszerű sütemény, nem fintorogtunk, próbáltunk volna nyammogni rajta, nem volt ám semmi ránk ripakodás, dehogy!csak annyit mondtak elég hatásosan : nem kell? majd megeszed, ha megéheztél...s el volt intézve. Nem ám, hogy gyermekem, mit ennél meg, megcsinálom azonnal neked, (még éjszaka fél 12-kor is, mint az egyik ismerősöm pár éve, az unokája rántott halat kívánt, érted?éjszaka, ő meg ugrott és megcsinálta)
Volt azért, amit én sem ettem meg, elintéztem egy 'nem vagyok éhes' mondattal, aztán kicsit később kisompolyogtam a konyhába, kentem egy óriás karéj zsíros kenyeret, bevágtam és hallgattam 😄 Valahogy sokkal egyszerűbb volt az élet. Nem voltunk elhalmozva "zsannamannával", most meg megvesznek a szülők mindent, ami a szem szájnak ingere, aminek nagy része utána a kukában köt ki, persze nem mindenütt, mert sokan nem engedhetik meg maguknak a pazarlást.
Hjajjj, hát igen. Tudom, lerágott csont már ez is, mindegy én szeretek bármire visszagondolni és összehasonlítani a jelennel, még akkor is, ha semmi értelme, mert ez velem történt meg, de biztos vagyok benne, hogy sok hasonló múltbeli story van az olvasóim között is :)
Utolsó őszi szépségek. Lassan eltűnnek a színek... 😏 Ma nyargaltam keresztül- kasul a városban (délelőtt még nem esett az eső) jól elfáradtam mire hazaértem, meg is néztem a telefonon, hát majd' 9 km-t szaladgáltam a tennivalók után.
Mi is sokat nosztalgiázunk, beszélgetünk régi dolgokról, közös emlékekről, élményekről, vicces helyzetekről. Jó is az.....
VálaszTörlésBeszéltük a múltkorában, hogy nehéz most gyereket nevelni, a sok igénytelenség közepette megadni az erkölcsi tartást, becsületességet, tudást, intelligenciát, hogy tudjon játszani, szeretni, ne legyen követelőző, önző, tudja mit szabad és mit nem. Rengeteg hisztériás gyereket és türelmetlen, ideges szülőt látok. Csecsemőként állandóan ölben van és rázzák a fenekét, különben sír......csak ámulok rajta.
Sajnos én is azt látom/hallom, mennyire nincs idegrendszere fiatal szülőknek a gyerekekhez. Nagyon összetett dolog is lehet a háttérben, nem tudhatja az ember milyen problémák kínozzák. Nagyon rossz látni, hogy viselkedik egy gyerek vagy éppen a szülő akár mások előtt is, olyankor elgondolkodok rajta, milyen lehet otthon a légkör?...
TörlésAmi nálam már évekkel ezelőtt kicsapta a biztosítékot, az az volt, mikor egy szakrendelésen egy három éves forma gyerek RUGDOSTA az anyukáját és közben üvöltötte állandóan: hülye vagy! és az anya egyetlen szóval nem csitította vagy próbálta volna rendre utasítani a gyerekét. Napokig eszembe jutott, mi lesz később abból a gyerekből???