Írtam

 ...egy olyan hosszú bejegyzést, mint még talán sohasem, 88 fotóval mellékelve. Aztán jött a blogger ördöge és úgy elszállt, mint a füst. 

Szerintem nincs annyi tartalék az idegrendszeremben, hogy újra megírjam :(((

Tehát csak fotókkal érzékeltetem azt a sok szépséget, amit láttunk az erdélyi egy hét alatt. Mondjuk így meg nem sok értelme van. Megpróbálok a fotók alá is írni információkat.

Segesvár:

hétköznap volt és ilyen tömeg....

Fehéregyháza határában a segesvári csata emlékhelye

Látogatás a Csíki sörgyárban:

 

korlátlanul lehetett (volna) sört inni, két félét, a másik gyümölcsös volt, vadmálna, na azt megkóstoltam, az nagyon finom volt.

Mohos tőzegláp és a Szent-Anna tó környéke:

Egy ilyen kis tavacska 18-22 méter mély és rendkívül savas a vize

rengeteg tőzegáfonya volt

mocsári rozmaring, rendkívül mérgező, egy kis szál belőle fél óra alatt szívmegállást okoz az embernél és 72 óra alatt nyomtalanul eltűnik a szervezetből

Szent-Anna tó

Szejkefürdőn a mini Erdély, olyasmi mint nálunk a mini Magyarország Szarvason, csak jóval kisebb területen.

Itt láttam életemben először élőben havasi gyopárt

Szejkefürdő, Orbán Balázs emlékműve és sírja

...és a hozzávezető székelykapus sor

 

Sétáltunk Székelyudvarhely főterén is, benéztünk a Városháza udvarára, egy csoda hely, hivatalos épületnél nem láttam még ennyi szépséges virágot az ablakokban

 

Székelyszentlélek határában van a nagyon megosztó Jézus Szíve szobor. Hatalmas, egészen a koronájáig fel lehet menni benne, a legtetején már csak két ember fér el. A gyönyörű panoráma miatt megérte felmászni, meg az odavezető út is egy jó kis kottás túra volt.

Panoráma a koronától nézve, a jobb felső sarokban az a fém látszik, a korona egyik ága

már érik a kökény mindenütt, még nem volt jó, de olyan szép nagy szemek voltak, jó lett volna belőle csemegézni éretten...

Gyilkos tó, Békás szoros. Egy gyönyörű túra keretében mentünk le a szorosig a tótól. Páran vállaltuk csak be, pedig annyira szép volt, mintha valami alpesi tájon jártunk volna. Ezért az egyért érdemes volt elmenni erre az útra :D

Végre sikerült valamit is látnom a Hargita tetején...

Mikor utoljára mentem ezen az úton, méteres hó fedte be. Télen sokkal nagyobb élmény volt az út felfelé

Voltunk még Szovátán, a Medve-tó, Piroska -tó környékén sétáltunk, elmentünk a tordai sóbányához, mi nem mentünk le, egyszer nekem elég volt, végigjártuk a Sószorost, ahol a hegyek sóból vannak és az eső mossa ki a patakba a sót, ott kristályosodik ki a partján. Van két kis medence ott a patak partján, ami gyógyiszapos, állítólag nagyon jó gyógyhatású. Azon gondolkodtam, minek kellene ahhoz történni, hogy én bekenjem magam vele, ugyanis olyan oltári büdös volt, mint a városi szennycsatornák szaga, hát jujjjj....

A Sószoros kis patakja

Sóhegy

 ...és láttunk még az út mellett kéregető macit, hát nekem a szívem szakadt érte, annyira sajnáltam.

Szóval nagyon pörgős, érdekes út volt, még akkor is, ha a látnivalók 90%-át mi már láttuk egyszer-kétszer (háromszor) de nem baj, akkor is élmény volt az egész.

huhh, csak összehoztam valamit, igaz párszor majdnem földhöz vágtam a laptopot, mert bolondult meg a blogger, de csak sikerült a végére.