... egy ilyen írás. Illetve mélyen elgondolkodtat.
JÖTT AZ ÉLET...✨
"Jött az élet: tessék itt egy lehetőség, tessék itt vagyok, élj!
Te: nem érek rá, annyi dolgom van! A csekkek, a mosnivaló, a határidő...
Jött az élet: gyere, mutatok neked valami szépet, a világ gyönyörű, hatalmas hegyek vannak, végtelen tengerek, napfelkelte és erdők csendje! Gyere, megmutatom!
Te: nem érek rá, nem mehetek, éppen rengeteg tennivalóm van, talán majd később!
Jött az élet: megmutatom neked a szerelmet! Itt van, odaadom neked, a tied, nyújtsd ki érte a kezed!
Te: sajnálom, de nem lehet, félek tőle, nem lehet. Jó lesz itt nekem, magammal, nem lehetek éppen most szerelmes, talán majd máskor!
Jött az élet: játssz a gyerekeddel, mutasd meg neki milyen jó élni, milyen jó itt lenni!
Te: dolgoznom kell, pénzt keresni, sok pénz kell, nincs időm.
Jött az élet: legyél végre boldog, legyél végre szabad, élj végre jól, tied vagyok, neked adom magam, csak menjél végre és csináld azt amit szeretsz!
Te: annyi a baj, a gond, a keserűség. Hogy lehetnék boldog? Hogy lehetnék szabad? Mert gyermekkoromban, mert az anyám, mert a főnököm, mert a volt párom, mert a múltam, mert amit nem lehetett, mert, mert, mert....
Jött a halál: menni kell."
(Szerző: Lőrinczi Emese)
Mindig várni kell, míg beadja ezt az ablakot. Nekem Pásztor Anna Kezdjetek el élni c. száma jutott róla eszembe.Milyen egyszerű dolgok, s milyen nehezek.
VálaszTörlésNem is tudom...engem különösen érzékenyen érintenek az ilyen gondolatok, a sok tragédia körülöttünk megviselt. Meg az idő múlása...
TörlésEngem is szíven üt! Ilyenkor elgondolkodom, hogy mennyi értékes dolgot tologattunk, halasztottunk, mulasztottunk el ehhez hasonló gondolatokkal, mert.... Elfelejtettünk élni, mert a megélhetéshez kellett a pénz, menni kellett dolgozni, mert ott is a maximumot akartuk nyújtani. Olyan meg nem létezik, hogy az élet minden területén meg tudjuk tenni ezt. Valami mindig elmaradt, és lehet hogy éppen a legértékesebb. Késő bánat! Már minden este úgy fekszem le, hogy lehet, hogy már nem lesz új hajnal, új madárdal, új mosolyok, ölelések......
VálaszTörlésMancoka, fiatalabb koromban sosem foglalkoztam ilyen dolgokkal. Ritkán jutott eszembe az elmúlás. Túl sok rossz hír ért mostanában, talán ez is hozza ki az emberből.
TörlésIgen, nem tudhatjuk ébredünk e reggel, vagy nyugovóra térünk e este....
Érdekes, én már jó pár éve úgy érzem, megéltem ami fontosat szépet lehetetett a földön, tulajdonképp meg is halhatok.
VálaszTörlésMost akkor vagy jól csináltam valamit vagy túl kicsik voltak az igényeim.:-) Csuda tudja, de ha egy ilyet olvasok, nem ijedek meg, nem üt szíven. De lehet egészen egyszerűen azért, mert tudom, hogy a halállal semminek nincs vége?
Azzal én is úgy vagyok, hogy megéltem már annyi csodát, ami másnak sohasem adatik meg, elégedett is vagyok teljesen, csak tudod, az idő múlása, na az üt meg mindig egy kissé... :))
Törlés