Az úgynevezett "botok" (robotok) annyira elárasztották a blogomat, hogy kénytelen voltam/leszek vagy bezárni, vagy újat csinálni. 3-400 közötti brazil? indiai? vietnami? koreai?szaúd-arábiai? argentin? pakisztáni? jelű "látogatottság" van jelen, ami képtelenség, egyértelmű a bot fertőzés - nem tudok rá jobb kifejezést. Most megint figyelem majd, meglátom megjelennek e megint. Majd tájékoztatlak benneteket, hogy mi lesz.
2026. június 25.
Otthoni
Az úgynevezett "botok" (robotok) annyira elárasztották a blogomat, hogy kénytelen voltam/leszek vagy bezárni, vagy újat csinálni. 3-400 közötti brazil? indiai? vietnami? koreai?szaúd-arábiai? argentin? pakisztáni? jelű "látogatottság" van jelen, ami képtelenség, egyértelmű a bot fertőzés - nem tudok rá jobb kifejezést. Most megint figyelem majd, meglátom megjelennek e megint. Majd tájékoztatlak benneteket, hogy mi lesz.
2026. június 22.
Szomorú
... is, meg igaz is. Torokszorítóan szép.
2026. június 21.
Pont így
... vagyok vele, csak még kiegészíteném a spájzzal. Hányszor van, hogy belépek és fogalmam sincs miért. Akkor visszamegyek a konyhába és rögtön eszembe jut 🫣🤭😆
2026. június 18.
Mondom én
... nagyon maradi vagyok... Ma a zebránál várakozva jött egy pár kézenfogva, egy legalább 30-as roma férfi meg egy kicsi, vékonyka, szőke, világos bőrű kislány, komolyan mondom kislány! látszatra nekem az, 14-16 éves volt maximum, hegyes kis hasa legalább 6 hónapos terhességet sejtetett, nem hiszem el, ezt meg hogy??? nem büntetendő? vagy ha nem erőszak útján lesz terhes egy "gyerek" akkor lehet? Nem tudom, nem értek hozzá, de a látványtól az ütő is megállt bennem, annyira groteszk volt, amilyen kis filigran csepp lány volt, még játékbaba illik hozzá, tudom korán érnek a mai lányok, na ezért vagyok maradi, mert nem tudom felfogni egy ilyen pici lány terhességét🥺 ... A férfi hangneméről meg túl sokat nem írnék: alávaló, alpári, rohadék. Kiakadtam.
Más. Ma van a házassági évfordulónk😍 le sem merem írni a számot, azt szoktam mondani, másnak nem jut ennyi az életből, mióta mi már egy pár vagyunk. Együtt tényleg erősek lettünk, mindent meg tudunk oldani és a mai napig van bőven mondanivalónk egymásnak. Nem tudom mennyi időt kapunk a Teremtőnktől, remélem sokáig leszünk még "borsó meg a héja". Úgy legyen!
Nem ünneplünk különösebben, virágot kaptam, én meg hoztam cukrászdából a kedvenc köleses-barackos sütinkből és szalonnasütést tervezünk délutánra 😍 😆 ez a mi kedvünkre való ünneplés.
(megint 'gyökér' ez a blogger, 3-5 nap után jelenik meg egy új poszt a listában, hmmm😡😡😡)
![]() |
| Kedvenc tortánk. Nagyon különleges, finom. Valamelyik évben az ország tortája volt. (nem egy egészet vettem 🤭 pár szeletet csak) |
2026. június 16.
Hársfa
Az évek folyamán biztos írtam már jó párszor a hársfa virágzásról, hát odáig vagyok érte még mindig, amerre járok reggelente, nem győzöm szimatolni az illatát.
Más. Voltam mammográfián, hát pont előtte olvastam egy cikket, hogy amennyire hasznos, annyira káros is, nem tudok ebben igazságra jutni, két évente járok, de még sosem fájt mikor összenyomják azt a lapokat vagy mit, de most igen. Fel is szisszentem, rám förmedt a nő, hogy befeszítem magam, hát nem, pontosan követtem az utasításait, alig hittem, hogy vége legyen. Napokig éreztem, hogy ez most sz@r volt nem esett jól. Nem tudom megyek e többször...
Más. ... hétvégén túl voltam egy vendéglátáson, ami nem tartozik a szívem csücskébe. Hogy is férne bele, mikor azokat az embereket láttam vendégül, aki tizenévig az udvaron állva beszélt a testvérével (meg velem), mert a felesége nem engedett be a házukba. Én nem felejtek (mert nem tudom a képet kitörölni az agyamból, hogy télvíz idején állunk az utcán a kocsi mellett vagy anyósom udvarán (már nem élt akkor) és ott „beszélgetünk”. A férjem testvéréről van szó, a zárt blogban írtam egyszer róluk egy bejegyzést, nem ismétlem magam.
Gyakorlatilag kiprovokálta a sógornőm ezt a meghívást. Már enyhült ugyan bennem a harag, de nem tudok felejteni, hiába van az imádságban: "... és bocsásd meg a mi vétkeinket, ahogy mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek..." és úgy beszélgetni, mintha az a megalázó tizenpárév meg sem történt volna. Mindegy, túl vagyok rajta, a békesség kedvéért tudok viselkedni arra a pár órára.
Mindig el vagyok maradva mindennel, de igyekszem megcsinálni a dolgokat, kész vagyok a könyveléssel, haladok a kerttel (Istenem, micsoda szárazság van, a föld, hát nem tudom mi lesz, ez pokol) holnap szemészetre kell mennem és már előre utálom a hétvégi 35 fokot...
Más. Meghalt Anyukám egyik testvére, 84 éves volt, pont úgy, mint Anya mikor meghalt. Már csak hárman maradtak a hét testvérből. Egy vidéki városban élt, a 12 unokatestvér közül 10 ott volt a temetésen. Micsoda fintora ez az életnek, csak temetésen találkozunk😏🫤 kettő itt él évtizedek óta egy városban velünk, soha nem kerestek, csak ha szükségük volt valamire. Eleinte próbálkoztam kapcsolatot tartani, de nem volt rá igény. Félreértés ne essék, soha nem voltunk rossz viszonyban egyikükkel sem, csak egyszerűen valahogy kimaradtunk egymás életéből. Többek között ezért is mondtam a férjemnek, ha egyszer meghalok, egyik se álljon az urna körül, meg senki sem a legeslegszűkebb családomon kívül (a gyerekeim, meg a testvéremék) meg hát ne is legyen búcsúztató, csak a megbeszélt helyen hösss, a szelek szárnyára bízni és kész. Na.
Félretéve a "fekete" témát ( egyébként ez is hozzátartozik az élethez) hamarosan pakolok ám megint😍🤭 ez lesz az a legmesszebb repülős út, amiről azt hiszem egyszer már írtam vagy legalábbis pedzegettem. Biztos vagyok benne, hatalmas élmény lesz ez is.
Vegyesbazár bejegyzés... 🫣🤷
A kert most szép, még úgy is, hogy pusztulat szárazság van. Gondozzuk, másképp nem megy.
2026. június 13.
Írom
... már ezt a bejegyzést vagy 4-5 napja. Időm kedvem sem volt hozzá. Amúgy is, mire megjelenik az olvasási listában, addigra elvész a többi között, meg már lefutott téma, olyan régen volt 🤭 egy hete ilyenkor már javában utaztunk.
Aki nekifog a posztot olvasni, készüljön, mert van vagy 100 fotó... 🤭😆
Szokásos útvonal, és amire régóta vágytam, Nagykároly előtt egy hatalmas búzamező közepén, ahol valamikor egy Kigye nevezetű falu volt, ott van egy kis kápolna, no oda besétáltunk és megnéztük. Annyira szép volt az a búzamező! meg persze a kápolna is! 😍 Aztán érintettük Avasújfaluban a skanzent, szeretem, van kisugárzása. Técsőn lementünk a Tisza partra, ahol a híd torzó másik oldalán már Ukrajna van. Végül bementünk ismét Barcánfalván a kolostorokhoz, nagyon szeretem azt a helyet.
![]() |
| Most lehet kinevettek, de annyira jó volt megsimogatni a kalászokat, a búza nekem mindig az életet jelképezi |
![]() |
| Út vezet hozzá, használják a környékbeliek, búcsújáró hely |
![]() |
| A kápolna története, érdekes! |
Második nap volt a nagy túra. Másodjára jártuk végig ezt az útvonalat, tudtam, hogy fárasztó lesz, de nem bírtam volna kihagyni. Annyira szép ez a rész, itt nem nagyon botlunk bele más túrázókba, csak mi vagyunk és a természet. A rododendron virágzás még nem volt a teljében, éppen elkezdtek virágozni, sajnos nem voltak még rózsaszínbe borulva a hegyoldalak, de azért így is láttunk sokat belőlük a déli lankákon. A vége nagyon vágtatósra sikerült, fél hatig működött a libegő lefelé, ha nem érjük el, újabb két km egy 25%-os lejtésű úton, 400 m szintcsökkenéssel, hát lehet onnan már négykézláb jöttem volna le, úgyhogy rohanvást értünk oda, már nem is fizettünk ott fent, mondtam lent majd kártyával rendezem (árgus szemekkel figyelik ám, hogy ki legyen fizetve😆) de már minden pénzt megért (70 lej/2 fő) , csak ülhessünk már fel a libegőre, ott ne maradjunk. Ahogy leértünk, a férjem egyből ledöntött egy korsó sört, ki volt szomjazva/merülve😆 no, de az élmény feledhetetlen volt és lett, gyönyörű időnk volt, ez bevonult nálam a top öt túra közé. Mikor először jártuk végig, augusztus volt és dögmeleg, az elvett az út szépségéből, most ideális hőmérsékletben túrázhattunk. Húzós út, 642 m szintemelkedés és 950 m szintcsökkenés van benne 13 km-en.
![]() |
| Encián mezőkön mentünk keresztül, eszméletlen szépek 😍 |
![]() |
![]() |
| Hófoltokat is láttunk még |
![]() |
| Kökörcsinek |
![]() |
| Rojtos szélű harangvirág, millió volt belőlük |
![]() |
![]() |
| Ezzel jöttünk fel a túra kiindulási pontjára és egy nagy belső kör megtétele után a másik oldalt a libegővel mentünk le |
... és még egy pár fotó az utolsó napról, a Prislop-hágóról, télen menni se bírtunk ott, térdig ért a hó, most is világszép volt.























































































































