2025. november 12.

Van egy kis

... szünetünk, ami rám is fér, kemény napok vannak mögöttünk, bár azt mondom ilyen napokat azért jobban elviselünk, mintha ne adj' Isten valami baj lenne.

Kezdődött ugye az utazással, éjfélkor indultunk fel Pestre, mert hajnalban indult a gép. Itt már volt egy egész éjszakás nem alvás, mire megérkeztünk Malagaba a reptérre. Onnan egyenesen mentünk a programokra, először Setinel de las Bodegas -ba, egy különleges sziklákba/ra épült faluba. Érdekes volt, szűk kis sikátorok, hangulatos boltok még egy filmforgatásba is belecsöppentünk. Innen indultunk tovább Rondaba , ami a nevével ellentétben gyönyörű hely. Szemmel alig befogható mélységek és magasságok jellemzik, ahová mi persze le-és felmásztunk. A végére már mindenki csak vánszorgott, kimerültünk. Mire a szállásra értünk este lett, vacsora után még szédelegtünk egy kicsit a tengerparti sétányon, kicsivel éjfél után kerültünk ágyba, s reggel ötkor keltünk, mert indultunk hat órakor Marokkóba, Tangerbe...

Az időjárás, nem tudom mi lehet itt nyáron, biztos, hogy gyakori a 40° vagy még több, meleg van most is, atlétában, ujjatlanban vannak az emberek, mi meg eljöttünk otthonról 6 fokban, igaz éjszaka volt. Még jó hogy megnéztem milyen lesz erre az idő, csupa nyári holmit pakoltam be és milyen jól tettem! A bátrak simán belemennek a tengerbe, nagyon közel vagyunk a parthoz, mondjuk én nem vagyok bátor, meghagyom másoknak a november közepén tengerben fürdést🤭😊

Tegnap voltunk Marokkóban, lesz még egy kirándulás Sevillaba, Gibraltarba és a királyok útjához, a Caminito del Rey-hez, ami egy rendkívüli hely. 

Napkelte a repülőről

Végeláthatatlan olíva, narancs, mandarin, lime, ananász ültetvények mindenütt 



 Beépülve a sziklákba





A híres spanyol sonkák 



Ez itt már Ronda városa:



Talán érzékelhető a mélység 













Innen néztük a tájat, aztán átmentünk oda szemközti részre 😊











Itt nem látszik a mélység, de szédítő volt😮

A bikaviadal gyakori volt ott, ez a bika 5 embert ölt meg, köztük négyen testvérek voltak










2025. november 9.

A tegnapi

... túráról posztolok, mert annyira gyönyörű volt, az az igazi bokáig avarban gázolós, napsütéses, ködös, esős csepergős - szóval tipikus őszi időben mentünk bő 13 km-nyit. A lefelé út igencsak próbára tett, mert akkorra már esegetett kicsit az eső és a vastag avarban nem látszanak a kövek, csúszik kegyetlenül, ahol meg talaj van az sárossá válik, meredek is volt, szóval kapaszkodtam rendesen a túrabotommal. Jó páran el is estek, mi megúsztuk a párommal. A jó levegő, a még mindig világszép őszi erdő jót tett a lelkemmel. Nem mondom, hogy a végén nagyon fitt lettem volna, mert elfáradtam ám (mindig nyöszörgök, hogy elfáradok, mégis megyek... 🤔🤭🥹) , de este fél 11-kor már aludtam, reggel fél hétig 😆előtte volt egy bő 2 órás videobeszélgetés a gyerekeinkkel, úgyhogy a tegnapi napomra nyugodtan mondhatom: tökéletes volt 😍

Bükkszentkereszt - Fehérlápakő - Gulicska-tető - Felsőhámor útvonalon jártunk. 

Szóval, ahogy mondani szokták: nem kell ahhoz  messzire menni, hogy ilyen szépségeket láthassunk... Bár hozzánk minden messze van. 


Fehérlápakőről csak ennyit láttunk, ködös, párás volt, pedig ez egy szép kilátópont! Gulicska-tetőről még ennyit sem... 



Fehérlápakő 






A válaszom: NAGYON! 😍😍














Háttérben Bükkszentkereszt 




Bükkszentkereszt 









Most egy ideig megint nem leszek, majd egyszer csak "jöszök" 😊ha a Teremtőm is úgy akarja. Bye all!