.. és a világ kicsi lett

2025. március 16.

Mivel

... szombaton a rossz idő miatt elmaradt a túra, egész nap itthon ücsörögtünk, úgyhogy már tegnap elhatároztuk, hogy ma valahova menni kell 😊az időjárás is kegyes volt hozzánk, nem esett, nem volt hideg, de meleg sem, elbírtuk a dzsekit.

Megcsináltuk már egy párszor, hogy kimentünk vonattal Zelemérre és gyalog jöttünk vissza a városba, végig erdei úton. Nagyon jól tettük, üdítően jólesett testnek, léleknek az út, kb. 13 km-t gyalogoltunk az ébredő természetben. Minden ugrásra készen áll, hogy kinyíljon, kizöldüljön fű, fa, virág. Millió kék, lila és fehér ibolya van mindenütt, ami nekem a gyerekkoromat juttatja eszembe, mindig mentünk a közeli kis erdőbe ibolyát szedni, imádtam akkor is, most is.

Jó volt, most is hálát adok érte, hogy tudok, bírok ennyit gyalogolni.

Ma már nem szeretek leszedni semmilyen vadvirágot, mert sokkal jobb helyen van ott, ahol nő, de nem tudtam ellenállni, egész úton szagolgattam😍

Kedvenc helyem, nekem valamiért nagyon jó kisugárzása van

2025. március 15.

Ahol

... a tavasz sétált végig 😍

Csak cím nélkül

Soha nem voltam az a melldöngetős hazafi, szerintem sokkal inkább ott belül dől el, ki mit gondol/hitt/tanult a történelemről és csupán annak és abban hisz, amit látott, tapasztalt és nem a ma 'eszméiben'.

Nekem azóta nem az március 15., a kokárda jelentése, mióta egyszer június közepéig, végéig hordták (köpködve másokat) az IGAZI jelentéséről mit sem tudó nulla jellemű emberek.

Azokról a 1848-as hősökről mindig tisztelettel fogunk beszélni, akiket és amit a mostani hatalom emberei 🤮már teljesen a földbe tapostak, ocsmányul felhasználva a '48-as eszméket. Petőfi és társai forognak a sírjaikban.

2025. március 13.

Hamar

... kezdődik ez a jeges, zivataros, intenzív esős időszak. Ma volt minden: dörgés, villámlás, jég, napsütés és olyan gyönyörű égképek/felhőátvonulások, hogy csak néztem. A város egy részét beborította a jég, nálunk kb. 10 szem volt. Nem hiányzott...

A fotókat a netről szedtem le!

A krókusz virágzás úgy múlik el, hogy alig láttam igazi szépségében, a hideg miatt is, meg lassabban nyíltak ki, most már annyi van belőlük, ami még árnyékosabb helyen van. A törpe tulipánokból felzabált egy csomót valami dög, szidtam is nagyon, hogy megtalálta őket. Az eső, a szél leverte mindet, esett bőven, olyan 25 mm tegnap meg ma. Hétvégén gyorsan felástunk annyi területet, hogy elduggattam egy kg dughagymát, ettől az esőtől tuti beindulnak, nagyon száraz volt a föld előtte.

Szombaton mennénk túrázni, most nem igazán van kedvem hozzá, egész napos esőt mondanak, annyira rossz kapucnis esőkabátban hegyre menni, semmit nem látsz oldalra, csorog mindenhonnan a víz, nincs kedved tájat nézni, igaz ilyenkor nem is nagyon látni semmit, mert annyira párás a levegő. Nem akarom lemondani, mert a többiekkel is kitolok, elmegyünk aztán majd meglátjuk.

Hoztam egy kis virágot is nektek. Egy csomó mindent elültettem a múlt héten, amiket vettem, remélem meg is maradnak. Ami földhöz csapott kissé, vásároltam egy koktélparadicsom fajtát, fekete - piros színű, gondoltam elszórom egy megjelölt területen (kint szoktam elvetni a palàntának valót) ahogy kibontottam, 7, azaz hét szem volt benne, 1200 Ft-ért. Huhhh, lehet ki sem fog kelni 😡😯😆

Új szerzemény... 🤦🏻‍♀️🤦🏻‍♀️🙈☺️

2025. március 7.

Csak

... azért írom meg a posztot, mert van egy-két-három ember, aki még olvassa a blogot és tudom, hogy ad nektek egy pici élményt a fotós beszámoló a kirándulásokról, utazásokról.

Montenegróban jártunk, azon belül is Tivat, Budva, Perast, Portomontenegro volt a főbb úticél. Az ott élő ismerősünk mondta, hogy előtte napokban is, meg mire mi elmegyünk akkor is gyönyörű napos idő volt /lesz. Na, akkor ránk felhős, csepergős napok várták, de igazából csak kétszer kellett felhúznom az esernyőt, de akkor is éppen csak esegetett. Éjszaka viszont ömlött, hallottam ahogy verte a tetőt. A lényeg az, hogy tulajdonképpen nem kellett egyetlen programot sem elhalasztanunk/lemondanunk.

Nagy sebességű motoros hajóval elmentünk Perastba meg a Szirti Madonna szigetére. Nagyon szép egy ilyen hajós út, festményre illő tájakat lát az ember. Utolsó előtti nap átbuszoztunk Tivatba, ami gyakorlatilag egyben van Portomontenegroval, ez a luxus jachtok kikötője, ahol olyan hajók horgonyoznak (mint a nemzet szorgalmas gázszerelőjének, mészáros lölőnek a 27 milliárdos, 62 méteres luxus hajója, de tudjuk, keményen megdolgozott érte, úgyhogy sicc! nem irigykedünk, meg amúgy is, mi nem voltunk 'legyetek bátorak' hogy idézzem egyik végtelenül intelligens, okos(😆) megszólalását), szóval olyan hajók, amiket csak filmeken látunk és fel sem bírjuk fogni az árát. Na, azok ringanak a vizen. Csodás a tengerparti sétánya, azon a részen adnak a tisztaságra, mindenhonnan a luxus könyököl az arcunkba (a tisztaság egyébként nem jellemző Montenegróra...ami szutyok van az utak mentén, míg leérünk a reptérről Kotorba, hàààt, pont úgy ahogy a magyar utak, vasútak mellett látjuk, csak még durvább szinten...)

Csoda, hogy még nincsenek kitiltva onnan az egyszerű földi hajlandók, bár az egyik móló már le van zárva, nem lehet bemenni. De hát mit is bámulna az ember, komolyan, egy idő után már untuk nézegetni a számunkra elérhetetlen dolgokat. A naplemente volt a legértékesebb számunkra az ottlét alatt, nem a luxus. Olyan nőket láttunk a sétányon, ohh jaj, egy ujján lévő gyűrű valószínűleg többe került, mint valakinek az éves jövedelme. A kinézetüktől kivert minket a víz, egy négyzetcentiméter nem volt rajtuk természetes, minden mű, agyon botoxozott fejek, felpumpált kacsasegg száj, méteres műszempillák. Csoda, hogy leereszkedett a pórnép közé, hát mi diszkréten, de nagyon röhögtünk, szép kis túracipőinkben, hátizsákkal a hátunkon, almát majszolva, de mi így is olyan fergeteges jókedvvel voltunk, nem bírtunk magunkkal, de így volt jól minden.

Na, jól eltértem a úttól, az a lényeg, hogy nagyon szuperül éreztük magunkat, harmadszor voltam itt. Sokat sétáltunk az óvárosban, minden utcája tüneményes, nyáron lépni sem lehet a turistáktól, ilyenkor szeretem, mert nyugodtan lehet nézelődni, nincs tömeg. Minden nap megnéztük a piacot is, vettünk, hoztunk haza a híres nyegusi sonkából, isteni finom!

Most azt mondom, nem hiszem hogy megyek még oda valaha, úgy érzem, már mindent láttam ezen a részen, de hát soha ne mondjuk azt, hogy soha, mert nem tudhatjuk.

A fotók két telefonról lettek leszedve, ezért káosz van a sorrend körül, meg lehet jobb lett volna két posztra szétszedni, de örültem, hogy ennyit és így is meg tudtam csinálni. Vészes időhiányban szenvedek... 🤔☺️