Jó reggelt, Debrecen!

 Életképek, nekem tetszik 😍

 Fotók az internetről. 

Újjászületett

 ...a pillangó :) ez is nagyon szép, de az a kék különleges volt. Az írták azért lett ilyen színű, mert a főnix színeit akarták hangsúlyozni, ahogy az is feltámadt a tűzből. Szép gondolat.

Ma fotóztam

... gyönyörű... Volt. 

Felgyújtotta egy elmebeteg férfi. Pillanatok alatt leégett. 

Még egy pár szépség :

Kedves Romcsa, ha erre jársz, kérek szépen egy email címet, valahol az éterben eltűnt, amit egyszer megadtál nekem. Köszönöm ☺️

Augusztus

 Augusztus

Ilyenkor már lassan elcsendesednek az erdők. Üresek a fészkek, lehulltak a virágok, és az erdei tisztások fűerdejét is tarlóra vágta a szisszenő kasza.

Hallgatódznak ilyenkor és susognak az erdők; ha vihar van, érett hangon szólnak, és a reggelek párájában megfakul a nyár ezerszínű rokolyája.

És a madarak is másként szólnak. A sárgarigó fuvolája most már az érett epret dicséri, a cinkék cserregése a hernyóknak szól, a varjak némán lesik a szöcskét a boglyák puha tetejéről, de a szerelemről és a fészekről nem dalol már egyik se.

A letarlott búzamezőkön pedig elgondolkozva dől a kereszteknek az öregedő nyár.

És a patakok sem sietnek már sehova. Hacsak esők nem zavarják langyos ágyukat, szívesen elácsorognak a kiöntésekben. Puha tükrükben meghintáztatják a sárga vízililiomot vagy a nefelejcset, és öngyilkos bogárkákat ringatnak ismeretlen tájak felé.

A békák zenekara is elhallgatott. Az előénekesek lustán pislognak a forró homokpadokon, és csak akkor ugranak fejest a vízbe, ha gólya vagy gémárnyék mozdul felettük, vagy könnyelmű szitakötők szállnak eléjük.

És a malmok se zúgnak hangosan ilyenkor. Csak mint a nagy dongók, álmosan, békésen; és az öreg kerék úgy lapátolja a vizet, mintha sajnálná összetörni a víz kék tükrét.

A galamb se búg az erdő mélyén úgy, mint tavaszon, amikor májusi esők simogatják a fészektartó nagy fákat, és minden bokorban, minden virágban, minden énekben egyetlen nagy érzés ujjongott: a szíveket és fészekbölcsőket megtöltő szerelem.

Az érkező augusztus tikkadtságában útra készülés van, egy kis búcsúzás van.... 

.... 

Majd később valamikor, de most még szikrázik a nap, surran a forrás hűs vize, mint az élet, és csak az érett életeket szedi áldott kötényébe a kenyérszagú Nyár.

(Részletek Fekete István írásából)

Annyira nem sajnálom, hogy véget ér a nyár. Augusztus 4-én olyan pusztítás volt nálunk, mint még soha. Ennyi víz/eső még soha nem volt, a szomszéd bácsinak van rendes, "hivatalos" csapadékmérője, 100 mm esett akkor kb. 20 perc alatt. A szomszédok mesélték, féltek, sírtak, rettegtek míg tartott az ítéletidő. A jég az összes redőnyünket kilyuggatta. A pinceszinten 30 cm víz volt végig. A falak csúnyán feláztak, szutyogott még akkor is minden a nedvességtől, mikor egy hét múlva hazaértünk. Azóta is nyitva van nappal minden ajtó, ablak a pinceszinten. S mindezt 2500 km-ről, a tehetetlenségtől a karunkat széttárva asszisztáltuk végig. A szomszédok kiszivattyúzták a mi kertünkből is a vizet, mesélték : ott annyi víz volt, hogy a csizmaszáron befolyt, 60 cm-t mértek. Féltem hazajönni. Azt beszéltük a párommal, lehet szerencse, hogy nem voltam itthon, mert a mentő visz el. Így meg csendes rezignàltsággal néztem a helyzetet, majd rendezzük egyszer a dolgokat. A férjem hipós vízzel kipermetezte a pincét, hogy valamennyire fertőtlenítse, ugyanis a csatorna bugyogott vissza az utcán, ami keveredett az irgalmatlan mennyiségű esővel. Megtelt az összes környező kert/porta ugyanúgy, mint a miénk. 

Jaaa, mindez kb. 1-2 km-es sugarú körben volt, felettünk helyezkedett el a gócpontja. A város más részein is esett akkor, de csak sima záporként. Nem is mutatta az időkép csapadéktérképe ezt a mennyiséget (nem volt aki beküldje...), 20 mm volt jelezve akkor Debrecenre. 

A héten minden nap kerteztem, nagyon sok mindent ki kellet húzni, dobni. Ma értem a végére.

 Úgy érzem: menekülnék innen, mert ez egyre gyakoribb és durvább lesz, de kinek tudná eladni az ember? A gyerekenek dühömben azt írtam, 50 Ft-ért is odaadom valakinek, csak tudjak elmenni innen.

Ez nagyon kemény

Dermesztő. Valóság. 

Erdős Virág

na most akkor

na most akkor mondjátok meg nagyokosok mi legyen

ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen

ki legeljen penne ágyon rozmaringos mellfilét

ki pecázza kukából a halolajos kiflijét

kinek legyen friss levegőn tartózkodni ideje

kinek teljen karcinogén cuccokkal a tüdeje

ki rágja a Cafe Picard mascarponés pitéjét

ki mossa a Szentiványi nagyságosék bidéjét

kinek kelljen éjjel-nappal folyton-folyvást igyekezni

kit lehessen kapásból és szemtől-szembe letegezni

ki ne jusson ötről hatra

kinek fussa futópadra

Pulára meg Balira

kit vegyenek palira

kinek legyen hobbija a népi magyar hagyomány

kinek jusson másfél bála angolpólya-adomány

kinek bocskor rámás csizma cifra mente kacagány

kinek jusson mér' is jutna szar se jusson ha cigány

na most akkor mondjátok meg nagyokosok mi legyen

ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen

ki rakja ki carrarai márvánnyal a klotyóját

kinek pakoltassák ki a pénztárnál a motyóját

ki zúzzon ki Rómába hogy láthassa a piétát

ki nyomassa ezerrel a déligyümölcs-diétát

ki merengjen el egy régi feudális szokáson

kit érjenek állítólag kisebb bolti lopáson

kinek legyen ad absurdum reklamálni mersze

ki merjen a jogaiért kiállni na persze

kinek legyen dilije a kuszkusz meg a falafel

ki próbálja nem feladni végül mégis adja fel

na most akkor mondjátok meg nagyokosok mi legyen

ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen

ki költözzön proli szagtól fuldokolva Budára

ki költse egy komplett pesti panel árát dudára

ki ápolja klinikán az egészséges körmét

ki válasszon rövid utat ki pedig a görbét

ki lásson a Hun West Travel irodával világot

ki álmodjon zöld fű közé piros fehér virágot

ki ültessen minden kerti törpe mellé tuját is

ki adja az ártatlant de hogyha kell a buját is

ki rendeljen ülőbútort magának a neten

kik lakjanak egyetlenegy félszobába' heten

na most akkor mondjátok meg nagyokosok mi legyen

ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen

ki utazzon még a világ végére is kocsival

ki tudjon le minden bajt egy odavetett bocsival

ki vegye a nyakába egy papucsér' a plázát

kinek vigye el a bank a vakolatlan házát

kinek legyen párnája a hugyos-sáros aszfalt

ki foglaljon négy személyre ablak mellé asztalt

kinek legyen jelszava a részvét és a szeretet

kinek kelljen beszerezni tüdőszűrőleletet

ki kerüljön révületbe Csaba testvér szent szavától

ki keljen ki magából egy utastársa testszagától

na most akkor mondjátok meg nagyokosok mi legyen

ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen

ki járkáljon házastársi javallatra botoxra

kit vigyenek akarata ellenére detoxra

kinek kelljen másnap délig étlen-szomjan kibírni

kit lenne szép most azonnal puszta kézzel kinyírni

kinek hozzon télapócska sárgarézzel teli zsákot

ki hordja ki lábon hol a tüdőgyuszit hol a rákot

kinek legyen igénye a könyvre meg a mozira

ki próbáljon belógni egy kulturáltabb slozira

kinek kelljen nap mint nap a Vágóhídig bliccelni

kinek legyen láthatólag kedve most is viccelni

na most akkor mondjátok meg nagyokosok mi legyen

ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen

kinek legyen névre szóló szekrénye a Gelázsban

ki aludjon (álmában) egy jó kis fűtött garázsban

ki nevezze komenista fertőnek a Dagályt

kinek sértsen már a puszta létezése szabályt

ki akarja hóban-fagyban kivárni a sorát

kinek kelljen tele szájjal dicsérni a borát

ki hurcolja fel-alá az intersparos batyuját

ki átkozza el a saját sose látott anyuját

ki feküdjön hol itt hol ott mint a kilőtt állat

ki rándítson haladtában szemlesütve vállat

na most akkor mondjátok meg nagyokosok mi legyen

ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen

ki csinálja új kecóját trendire és takarosra

ki próbáljon mindenáron bejutni a fapadosra

ki locsoljon Courvoisier konyakot a kivire

ki gondoljon tehetetlen haraggal a gyivire

ki tegye le egyik percről másikra a piát

ki próbálja kivenni a lelencből a fiát

ki lomizzon kisbiciklit dínókat meg törpöket

ki ugassa le az undok játszótéri kölköket

ki lássa a sajátját a más ölében csicsikálni

ki próbálja magát minden karácsonykor kicsinálni

na most akkor mondjátok meg nagyokosok mi legyen

ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen

kinek legyen tiszta sor hogy haladás vagy haza

kinek legyen úgy hogy többé ne mehessen haza

kit várjon a boldogság kék tengerén egy bárka

kit viszont a vácrátóti köztemető árka

kinek jusson éppen elég hely az isten tenyerén

Budafokon Budaligeten és Mátra-

terenyén

Békésbe' és Hevesbe'

s ki menjen a

levesbe

Azért gondolj bele

... egy picit, éppen hogy megérkeztünk a szállásra, cseng a telefonom, szomszédasszony szól, katasztrófa van, víz alatt mindenünk. Lépjél valamit több ezer km távolságból... Bele sem merek gondolni, mi vár ránk otthon... 🤔🤔🤔

Most már mindegy. Kihozzuk itt a maximumot mindenből, amit lehet, otthon meg ráérünk köpködni a helyzetet.

Már megint pakolok

 ...másfél hét elteltével újra előszedve a bőrönd, nagyjából bele is hajigáltam a cuccokat, annyira rutinos vagyok már, pár apróság hiányzik. Két 20 kg-os csomagfeladást vettem a repjegy mellé, a lányomnak is viszünk jó pár dolgot, amit kért. Nagyon zsúfolt napjaink lesznek, minden napra jut valami program, de hát ahogy magamat ismerem, többet nem hiszem, hogy megyek majd oda, most kell belesűríteni a napokba, amit lehet. Azt mondtam, utána leállunk, már nem akarok sehová sem menni, csak még a másik lányomhoz, október elejére terveztük, mert nem tudjuk, hogy hazajönnek e karácsonyra, így legalább ha mi megyünk, biztos látjuk őket. (Csak repülni ne kellene...)

 "Szeretném, ha lelassulna az idő...szeretném, ha lenne időm élvezni az életet."

Francois Lelord

Más.     Várom a hűtőszekrény szerelőt. Vettünk egy alulfagyasztós Samsung hűtőt, persze hogy nem jó az ajtónyílás iránya, régen levette a csavarokat a férjem, megfordította és annyi, most olyan bonyolult már, azt mondta ő nem nyúl hozzá, mert fél, hogy elront valamit. 

Közben már régen el is ment a szerelő, potom 14000 Ft-ot kért negyed óra munkáért. Én kiakadtam rajta, de a férjem szerint ne csodálkozzak, ezek a szervizesek már 10000 ft alatt meg sem szólalnak. Ráadásul baromira a nem szeretem típusú férfi volt, ápolatlannak éreztem (szag...) és az az erőltetett humorú, hát alig hittem, hogy elmenjen...

Lassan

 ...csak elkészül ez a bejegyzés,  pont tegnap emlegettem a férjemnek, már olyan távolinak tűnik az az út. (Negyedik napja írom, mindig teszek hozzá egy kis részt 😄)

Gyönyörű volt minden egyes perce. A látványért sokszor meg kellett küzdeni, volt olyan túranap, hogy kb. ötször akartam feladni, visszafordulni, de szerencsére a férjem noszogatott, hogy már nem messze van, mindjárt itt a vége :D nehéz volt, meredek, irtó sziklás, szakadt rólunk a víz, mert nagyon párás volt a levegő, tűzött a nap, ahol nem volt a fák árnyéka, ráadásul vagy háromszáz méterre a hüttétől olyan eső szakadt a nyakunkba, mire előkotortuk az esőkabátot, rendesen eláztunk, de oly mindegy volt, úsztunk egyébként is az izzadságban. Szerencsére technikai póló volt rajtunk, nagyon hamar megszáradt, míg a hüttében ittam egy capuccinót, a férjem meg sörözött, jaaa, meg ettünk egy gombóc levest, hát az annyira finom volt, tavaly Innsbruckban is ettünk fent a hegyen, ezerszer gondoltam rá, hogy elkészítem én is, de mindig csak gondolat maradt.

Egész pontosan ezeken a helyeken jártunk : Stájer Bodensee, Wilde Wasser, Hoher Dachstein, Eisriesenwelt Werfen, Schladming-Planai, Hallstatt.

A Bodensee egy három tóból álló rendszer vagy nem is tudom minek nevezzem, szóval egymás fölött vannak, persze jókora magasságokban, mi a másodikig mentünk fel, ez volt talán a legnehezebb terep, de annyira csodás vízesés volt mellettünk időnként, meg mikor kinyílt egy-egy szakaszon a panoráma, hát visszanézve csak ámuldoztam. A stájer Bodensee (Ausztria) kristálytiszta tó 1143 méterrel a tengerszint felett, körben gyönyörű hegyekkel, vízeséssel, a Schladming- Dachstein régió kedvelt kirándulóhelye. Úszni nem szabad a tóban (egyébként sem tudok...), de csónakkal a tó közepéről is csodálhatjuk a tájat. Fentről gyufaszálnak látszottak az emberek, az autók meg matchboxnak néztek ki. Ez az út volt, mikor fel akartam adni többször is, de utólag azt mondtam, minden "szenvedésemet" megért és nagyon kár lett volna kihagyni.

A Wilde Wasser, hááát egy olyan vízesés, amit még életemben nem láttam. Nagyon bővízű, rohanó, vad hegyi patak, folyó? végig mellette vezetett az út, nagyon szépen kiépített, biztonságos rozsdamentes lépcsőkkel, nagy magasságban vezető függőhidakkal, majdnem függőleges létrákkal, de persze ezek csak azokon a helyeken voltak, ahol nem lehetett másképp közlekedni. A többi út sziklás, vagy ritkán kicsi szakaszokon erdei út volt. Itt is nagy magasságot kellett rövid távon leküzdeni, de ez valahogy nem esett annyira zokon, bár már  -szerintem- az egymillióhatszázezredik lépcső/létra után azért már elegem volt :D ez is egy tóhoz vezetett, aminek a látványától a hegyek között szó szerint leültünk, annál is inkább, mert pihentünk :D persze itt is volt hütte, megjutalmaztuk magunkat egy sörrel, mert izzadtunk, mint egy ló, mire felértünk, kellett a folyadék pótlás :D

Ami még rám nagyon nagy hatással volt, az Dachstein. Közel 3000 ezer méteres, soha nem voltunk még ekkora magasságban. Felvonóval mentünk fel, sokszor nagyon durva mélység volt alattunk, de érdekes, ezeken soha nem félek. Ott fent aztán van minden, mélység feletti függő folyosó, semmibe vezető kijáró/kilátó, jégpalota, ahol jégszobrok vannak, persze nem olvad el, mert hideg is van, meg gleccser is alatta, meg le van az egész takarva egy gigantikus nagy fehér ponyvával. Gyönyörű időnk volt fent, már éppen készültünk lemenni a kabinnal, mikor kb. negyed óra alatt, de tényleg annyi idő volt, olyan vihar kerekedett, amilyet én még nem láttam. Üvöltő szél,vízszintesen szakadó hó, jég, eső, dörgött villámlott közben. Végig azt hittem benyomja a hatalmas ablaktáblákat. Persze nem indultak a kabinok, velünk együtt vagy 150 ember volt fent. A személyzet egyik tagja magyar volt (minő véletlen..., mindenütt vannak kint dolgozó magyarok) mesélte, hogy volt olyan, fent éjszakáztak emberek az étteremben, a vihar miatt nem tudták levinni őket. Bő másfél óra múlva próbajárattal megnézték, nincs e veszély, utána lemehettünk. Izgalmas volt ☺️ a csúcs alatt kb. 500 méterre már alig volt felhő, kimondottan fent volt csak az a szörnyű vihar. 

Voltunk még a világ legnagyobb jégbarlangjàban, jó kottás út vezetett fel oda is, nem fog a kedvenc helyeimhez tartozni, 1400!!! lépcsőn kellett màszkàlni a barlangban, igazából nem tudtam figyelni sem, mert állandóan a lábam elé néztem, hogy hová lépek meg azt hittem szétfagyok, pedig dzseki, aláöltöző volt rajtam, de 70 perces a vezetett túra és nem lehet visszafordulni. 5000 éves jég meg ilyenek, szépek a rétegződések, de ennyi, annyira nem fogott meg a hely, de hát életemben egyszer járok arra, ezért megnéztem. A pozitívum, hogy rendkívül biztonságosan van kiépítve az egész, fa lépcsők és rozsdamentes korlátok voltak mindenütt. A barlangig vezető út meg csodás panorámás, azért megérte oda felmenni. 

Az utolsó nap töltöttünk pár órát Hallstattban, gyönyörű hely, de irtó sok turista van, egymásba érnek az emberek,  azért persze hogy sétáltunk egy csomót, ez olyan igazi képeslap/ ékszerdoboz város, bakancslistás hely, régi vágyam volt eljutni oda (is), de vissza nem igazán vágynék, a tömeg miatt.

Fotók szokás szerint nagyjából nem sorrendben, de a szépsége a fontos😍jaaa, és a blogger simán megfordította az időrendet, a legkésőbb, az utolsó napon készült fotók kerültek előre hrrr-grrr-brrr...

 

Hallstatt

útban a jégbarlanghoz

vihar fent a Dachsteinen

így jött a vihar, lavina sebességgel

a gleccser világa közel 3000 méteren

a semmibe vezető híd, jó fotózó hely :)

a kép bal oldalán az a kicsit bordázott fehérség, az alatt van egy jégpalota, jégszobrokkal, fehér vászonnal védik a napsütéstől, hihetetlen egy építmény

a kép bal oldalán-közepén vagy egy gleccsertó, kék színű

útközben a Wilde Wasser vízesés mellett

olyan függőhidakon (is) keltünk át, alattad a mélység

azon a fenti hídon is átmentünk

a szállásunk környékén spontán (8km) túrázva

az alsó tó alattunk, útban a másodikhoz, még nagyon sok volt hátra

ez már fent a második tónál

a vízesés felett a harmadik tó, oda már nem mentünk fel, idő sem lett volna rá, meg erő sem... :D messze volt és piszok meredek

 oda fel kell menni, még nem tudtam mi vár rám

oda megyünk fel...

virág mindenütt, az egész településen gyönyörű tisztaság, virágok, gondozott porták

egy sima garázs bejárat ...

látkép a jégbarlang bejáratától

ilyen és ehhez hasonló, meredek lépcsőkön is közlekedtünk a Wilde Wasser vízesés mellett

egy ház Hallstattban

alattunk az első tó

(most látom, ez a 200. bejegyzés, jéééé :O )