Tegnap

 

 ...Erzsébet nap előtt egy nappal felállították a város karácsonyfáját. Egy hét mire feldíszítik és (hihetetlen...!) de egy hét múlva advent első vasárnapja lesz. Nem is akarok belegondolni, mert ez az egy hónap úgy eltelik, mintha egy másodperc lenne :(  

Igaz az is, még nem igazán vagyok ráhangolódva az ünnepre, de tudom nálam hirtelen jön a "robbanás", aztán melegséggel a lelkemben dekorálom a lakást úgy, ahogy szeretjük, úgy amitől megnyugszunk és igazán örülünk a látványnak mindannyiszor, ahányszor hazaérünk.

Készen állnak már  az adventi vásár faházai is, valószínűleg csillagászati árakkal, én már évek óta nem veszek ott semmit, de szívesen megnézegetem az igényes termékeket, itt nem nagyon van bóvli vagy kínai vacak.

A fényfa. Nagyon szeretnek itt fotókat készíteni családok, párok meg a szelfizgetők.

Néha

 ...olyan jó egy kicsit belesüppedni a múltba, egyik gondolatot fűzni a másikba az emlékeket felidézve. Van, amikor csak egyedül elmélkedek, de nagyon jó partner ehhez a férjem, ha feldobok egy-egy gyerekkori eseményt, utána már jönnek sorban a régi csínytevések, nagyokat vihogunk/nevetünk rajta. Nem tudom mi váltja ki belőlem az utóbbi időben egyre többször, talán az irtó hosszú, hamar sötétedő napok, négy órakor már töksötét, este hatkor már annyira olyan érzésem van, mindjárt éjfél, menjünk már aludni, hát a szép hosszú, napos ősz után ezt még emésztenem kell. Szóval nosztalgiázunk sokat, mindent megszépít a visszaemlékezés, de amúgy tényleg bármikor visszamennék gyereknek. 

Ma azon nevettünk egy csomót, mesélte egy ismerősünk, hogy mennyi mindent főz állandóan a családjának, ahányan vannak (öten) annyi félét, mert az egyiknek az kell, a másiknak amaz, a harmadik csak beletúr az ennivalóba, hát ez nem így működött nálunk, de még az én gyerekeimnél sem, a mi gyerekkorunkban meg főleg nem. Hét közben főzött egy félét Nagymamám, hétvégén leves, második meg néha kőttes kalács vagy valami nagyon egyszerű sütemény, nem fintorogtunk, próbáltunk volna nyammogni rajta, nem volt ám semmi ránk ripakodás, dehogy!csak annyit mondtak elég hatásosan : nem kell? majd megeszed, ha megéheztél...s el volt intézve. Nem ám, hogy gyermekem, mit ennél meg, megcsinálom azonnal neked, (még éjszaka fél 12-kor is, mint az egyik ismerősöm pár éve, az unokája rántott halat kívánt, érted?éjszaka, ő meg ugrott és megcsinálta) 

Volt azért, amit én sem ettem meg, elintéztem egy 'nem vagyok éhes' mondattal, aztán kicsit később kisompolyogtam a konyhába, kentem egy óriás karéj zsíros kenyeret, bevágtam és hallgattam 😄 Valahogy sokkal egyszerűbb volt az élet. Nem voltunk elhalmozva "zsannamannával", most meg megvesznek a szülők mindent, ami a szem szájnak ingere, aminek nagy része utána a kukában köt ki, persze nem mindenütt, mert sokan nem engedhetik meg maguknak a pazarlást.

 Hjajjj, hát igen. Tudom, lerágott csont már ez  is, mindegy én szeretek bármire visszagondolni és összehasonlítani a jelennel, még akkor is, ha semmi értelme, mert ez velem történt meg, de biztos vagyok benne, hogy sok hasonló múltbeli story van az olvasóim között is :)

Utolsó őszi szépségek. Lassan eltűnnek a színek... 😏 Ma nyargaltam keresztül- kasul a városban (délelőtt még nem esett az eső) jól elfáradtam mire hazaértem, meg is néztem a telefonon, hát majd' 9 km-t szaladgáltam a tennivalók után. 

Az ilyen eszetlen

... beruházásokra szoktam azt mondani: kimegy a dauer a hajamból. Volt egy meglévő járda (nem is túl régóta volt lerakva a térkő) kitalálták, hogy legyen ott bicikliút, felszedték a térkövet, s ugyanúgy leraktak egy másik színűt, jelezve, az a bicikliút. Normális esetben máskor ezt úgy oldották meg, hogy feltűnő, vastag sárga csíkkal elválasztották a járdát s mindenki tudta mit jelent, meg persze bizonyos távolságonként a biciklis és a gyalogos emblémákat is felfestették. Hogy  erre a  felszedem, újra lerakom munkára miért volt szükség, nem tudom megérteni. Jaaa, és már hónapok óta görcsölnek rajta, még mindig nincs teljesen kész.

Nem mindegy ám, hogy milyen alakú, színű térkövön gurul az a kerékpár... 

Csak hogy tudja mindenki, hol a helye! Nem elég a jel, színnel is láttatni kell... 

Egyébként

... nincs ezzel semmi bajom, csak egy kicsit meghökkentem. Tegnap a Fórumban a mozgólépcsőn, egy kb. 65 éves férfi hátán láttam, egy Playboy nyuszis, csillogó hátizsák...

Mondjuk, én ha fizetnének sem venném fel, de mint tudjuk, hála Istennek nem vagyunk egyformák, az ízlések és a pofonok is különbözőek. Neki tetszik. Pont. 

Nem tudom

... ki hogy van vele, de mikor nekem úgy szólnak bele a telefonba: mondjad! hát én ki vagyok akadva, oltári bunkóságnak tartom, az összes kedvem elveszi, pedig olyan vidáman, örömmel hívtam az illetőt, nagyon nem bántam, hogy nem ért rá, amire invitáltam. Ezerszer meggondolom a legközelebbi  telefonálást...

Őszi Nagyerdő

 

Napjaim

 Most olyan jó érzés van bennem. Teljesen utolértem magam, igaz ez pillanatnyi állapot, mert azért jönnek a teendők. Szépen rendbetettem a kertet, felkészültem a télre. Egy helyre hordtam a leandereket, megmostam az alátéteket, hogy csak alá kell dobálni, ha visszük be a pincébe. Még mindig van kint koktél paradicsomom, frisset eszünk és bio. A krizantém gyönyörű, szinte világít a kertben, a pillangó virágok még most is nyílnak. 

Zavar, hogy irtó hamar besötétedik, valahogy nem fog az olvasás sem. Megleptem magam (karácsonyi ajándéknak 😆) egy könyvvel, a nagy bestseller, Ahol a folyami rákok énekelnek, hát a férjem nem eldugta? hogy majd nagyon meglepődjek, ha megtalàlom a fa alatt 😆😆így nem tudom olvasni. 

Előszedtem a téli cuccokat, a héten már bokacsizmában mentem, annyira nem hiányzott még, de itt olyan rossz, ködös, esős, latyakos idő volt, hogy simán elviseltem. 

Indián módi szerint, uff. Magamban beszéltem. 

"Ha egy év egy óra belsejébe lenne dugva, akkor az ősz lenne a varázsóra. "

Victoria Erickson

Gondolom

... már rémesen unalmas az ezerhatszázhetvennyolcadik túra leírás, de az az igazság, nekem ez gyógyszer, fizikai és lelki fröccs vagy nevezzük bárminek. Szóval az őszi erdő még mindig CSODÁS, még mutat újat, szépet, gyönyörűt. Igaz az eső kb.  10 perc szünettel végig esett, hol kevésbé, hol erősebben. A vége az lett, hiába volt esőkabát rajtam, a dzsekim csurom víz lett, főleg ami kilóg a kar résznél. Az a baj, hogy nem szellőzik a nylon miatt, egy idő után annyira bepárásodik alatta, az meg visszacsapódik a dzsekire, így az is nagyon bevizesedik. Nem is az a lényeg, ilyenkor arra ügyelek, a hátam meg a lábam ne legyen vizes, semmi más nem érdekes. Sajnos a kilátás sem volt élvezetes Magyarország egyik legszebb kilátó pontján, a Magos-kőnél ugyanis köd /pára gomolygott a hegyek között, így oda vissza kell menni! Az erdőben gyaloglás viszont gyönyörűűű😍😍😍az őszi erdő esőben , ködben, sárban is imádni való. 

Kétszer is láttam szalamandrát

Vidroczki barlangból kifelé nézve 

Ennyit láttunk a Magos-kőről

Szentlélek, Pálos kolostor, Vidróczki barlang, Magos-kő, pisztráng telep,  Miskolc - Lillafüred. (vettünk füstölt, pácolt, fűszeres pisztráng filét, ohhh Istenem, de mennyeiiii☺️☺️😋😋😋) Még lett volna a nem túl régen átadott Zsófia kilátó, de annyira vizes voltam, hogy semelyik porcikám nem kívánt már sem mászni (elég combos oda felmenni...) sem ázni, még egy indok, hogy újra elmenjünk majd. Jaaa, és orrhossznyira sem lehetett látni most onnan, de amúgy csodás panoráma nyílik a Hámori tóra, a Palota szállóra és a környékre.