2022. szeptember 8.

Pici melankólia

... nem azért, mert itt van az ősz a kertek alatt. 


"Annyira szeretem a szeptembert! Valahogy olyan, mintha lelassulna az idő. Mintha icipicit több idő jutna arra, hogy megéljem mindazt a szépet és jót, ami körülöttem van a világban. Valami megfoghatatlan, de mégis nagyon is érzékelhető béke járja át a levegőt, és ez csodaszép."

(Sallay Fanni)



2022. szeptember 6.

Szeretem

Úgy vártam már ezt a csendes időszakot. Pont olvastam ma, hogy ez a nyár volt minden idők legmelegebb nyara. A napi átlaghőmérséklet az idén volt a legnagyobb. Pusztító volt minden élő szervezetre. Kezdek fellélegezni, ahogy a természet is magára talált. A fű az udvaron egész nyáron recsegett a lábunk alatt, szalmasárga volt végig, semmi élet nem látszott rajta. Most harsogó zöld lett, esett szépen az eső is, több alkalommal.

 Vasárnap nyárbúcsúztató grillezést csináltunk, olyan békés volt minden, valahogy elcsitult az emberben minden gond addig is. Nem akaródzott bemenni, kiültünk a hintaágyra egy pléddel s ott beszélgettünk. 

A virágok is magukhoz tértek, olyan szépek, annyira szeretem ❤️






















Egy szép, aktuális idézet a végére :

 "Az ősz annyi aranyat hord a zsebében, mint az összes többi évszak együttvéve.”

(Jim Bishop)

(Az utolsó 3 kép az internetről, a többi saját fotó!) 









2022. szeptember 4.

Csak azért, mert szép

 


A mi városunk is belépett már az esernyős utca készítésbe. A belvárosi Simonffy utca szórakozónegyedét díszíti.
Jól néz ki, nagyon dekoratív. 

A többi fotó meg ráadás. Van, amikor én is szépnek látom a városom☺️






Fotók az internetről! 

2022. szeptember 3.

Nem bizony

 ...életünk legutolsó pillanatáig elkísér bennünket.



2022. szeptember 1.

Írtam

 ...egy olyan hosszú bejegyzést, mint még talán sohasem, 88 fotóval mellékelve. Aztán jött a blogger ördöge és úgy elszállt, mint a füst. 

Szerintem nincs annyi tartalék az idegrendszeremben, hogy újra megírjam :(((

Tehát csak fotókkal érzékeltetem azt a sok szépséget, amit láttunk az erdélyi egy hét alatt. Mondjuk így meg nem sok értelme van. Megpróbálok a fotók alá is írni információkat.

Segesvár:





hétköznap volt és ilyen tömeg....











Fehéregyháza határában a segesvári csata emlékhelye

Látogatás a Csíki sörgyárban:

 


korlátlanul lehetett (volna) sört inni, két félét, a másik gyümölcsös volt, vadmálna, na azt megkóstoltam, az nagyon finom volt.

Mohos tőzegláp és a Szent-Anna tó környéke:


Egy ilyen kis tavacska 18-22 méter mély és rendkívül savas a vize


rengeteg tőzegáfonya volt

mocsári rozmaring, rendkívül mérgező, egy kis szál belőle fél óra alatt szívmegállást okoz az embernél és 72 óra alatt nyomtalanul eltűnik a szervezetből



Szent-Anna tó


Szejkefürdőn a mini Erdély, olyasmi mint nálunk a mini Magyarország Szarvason, csak jóval kisebb területen.



Itt láttam életemben először élőben havasi gyopárt


Szejkefürdő, Orbán Balázs emlékműve és sírja

...és a hozzávezető székelykapus sor

 
Sétáltunk Székelyudvarhely főterén is, benéztünk a Városháza udvarára, egy csoda hely, hivatalos épületnél nem láttam még ennyi szépséges virágot az ablakokban
 










Székelyszentlélek határában van a nagyon megosztó Jézus Szíve szobor. Hatalmas, egészen a koronájáig fel lehet menni benne, a legtetején már csak két ember fér el. A gyönyörű panoráma miatt megérte felmászni, meg az odavezető út is egy jó kis kottás túra volt.



Panoráma a koronától nézve, a jobb felső sarokban az a fém látszik, a korona egyik ága



már érik a kökény mindenütt, még nem volt jó, de olyan szép nagy szemek voltak, jó lett volna belőle csemegézni éretten...

Gyilkos tó, Békás szoros. Egy gyönyörű túra keretében mentünk le a szorosig a tótól. Páran vállaltuk csak be, pedig annyira szép volt, mintha valami alpesi tájon jártunk volna. Ezért az egyért érdemes volt elmenni erre az útra :D
























Végre sikerült valamit is látnom a Hargita tetején...


















Mikor utoljára mentem ezen az úton, méteres hó fedte be. Télen sokkal nagyobb élmény volt az út felfelé

Voltunk még Szovátán, a Medve-tó, Piroska -tó környékén sétáltunk, elmentünk a tordai sóbányához, mi nem mentünk le, egyszer nekem elég volt, végigjártuk a Sószorost, ahol a hegyek sóból vannak és az eső mossa ki a patakba a sót, ott kristályosodik ki a partján. Van két kis medence ott a patak partján, ami gyógyiszapos, állítólag nagyon jó gyógyhatású. Azon gondolkodtam, minek kellene ahhoz történni, hogy én bekenjem magam vele, ugyanis olyan oltári büdös volt, mint a városi szennycsatornák szaga, hát jujjjj....

A Sószoros kis patakja



Sóhegy

 ...és láttunk még az út mellett kéregető macit, hát nekem a szívem szakadt érte, annyira sajnáltam.



Szóval nagyon pörgős, érdekes út volt, még akkor is, ha a látnivalók 90%-át mi már láttuk egyszer-kétszer (háromszor) de nem baj, akkor is élmény volt az egész.

huhh, csak összehoztam valamit, igaz párszor majdnem földhöz vágtam a laptopot, mert bolondult meg a blogger, de csak sikerült a végére.