Napi szép

 Jó a szemnek, léleknek 😍 az én lelkemnek használ...

Valamikor

... simán felvettem én is ekkora sarkú cipőt. Igaz már akkor sem volt rám jellemző, hogy naponta ilyen cipőben jártam volna, de azért felhúztam, ha úgy adódott. El lehet képzelni a 175 centis magasságomhoz, hogy néztem ki benne 😂😄 mint egy égimeszelő 😄 szóval bírtam /tudtam menni ilyen cipőben is. Manapság szerintem leesnék róla... kitörném a bokámat... négykézláb mennék inkább...

Amennyit én megyek nap mint nap, már csak a lapos talpú jöhet szóba, vagy a max. 4-5 centis sarok. Elkényelmesedett a lábam. Öregség jele 😄amúgy meg... ennyi bajom legyen csak, hogy milyen cipőben járok.

Mindenesetre kicsit irigylem azt a hölgyet,  kicsit tipegősen ugyan, de tudott benne menni... figyeltem ám női szemmel! 😇 Ráadásul nem is volt fiatal.

Első a városban

 

Akkora,

... mint egy kistányér. Különös tulipán, alig van szára, de óriási a virága.

Annyira szép most minden...

Nem látszik az arány, de ezek  nagy fajták. 

Ez is nagyon nagy, az ősszel vettem/ültettem 

Soha nem fogom megérteni

Az éjsötét, primitív és agy nélküli emberek műve, már kiszedve, pedig nincs két napja, hogy beültették

Nem is tudom mi ez, boglárka félének nézem, mindegy is mi, gyönyörűek a parkokban

 ...azokat az embereket, akik a frissen kiültetett virágokat minden lelkifurdalás nélkül kitépik a helyéről és hazaviszik. Komolyan, ahányszor ránéz, nem jut eszébe hogy jutott hozzá? így is tud örülni neki? Annyira haragszok ilyenkor. Jobb lenne lebetonozni, levasalni minden felületet, azt nem tudja ellopni? Látom a szórakozóhelyek is egyre többen kitelepednek az utcára asztalokkal, székekkel és persze próbálják nagy faládákban, virágtartókban szépen díszíteni a helyet. Pár nap (óra??) múlva már látszik, azt is megdézsmálják. Egyszer a szemem láttára egy idős nő leállította a "banyatankját" szépen kezdte kiszedni a növénykéket a ládából, abszolúte nem zavartatta magát, kiszedett vagy ötöt, de én már nem bírtam megállni, rászóltam, hogy az nem az övé és nem azért lett kitéve, hogy kiszedje. Nagyon mocskos szája volt, húúúúú, kiakadtam, mit mondjak, ő győzött. Nem érdemes kirakni semmit, eszembe jut pld. Szlovénia, hát ott minden kis előkert ragyogott, tele volt szebbnél szebb és értékes virágdézsákkal, kaspókkal, növényekkel, a világon senki nem nyúl hozzá, itt egy éjszakát  nem bírna ki, ha itt is volna kitéve. Ilyenkor szoktam azt gondolni/mondani: sötét Balkán nép vagyunk, persze tisztelet mindig a kivételnek.

Tegnap az autópályán hazafelé jövet, annyira szép volt a naplemente, persze gyorsan mozgó autóból nem éppen jó fotókat lehet készíteni, de azért sejthető a szépsége ...

Holnap, ha engedi az idő, szalonnát sütünk, megkezdjük a szezon sütögetéseit  :D de jó lesz nekünk, nyamiiii :)

Azért is!

 

...elkezdtem az összes téli cuccot kimosni, kabátok, sálak, kesztyűk, vastag pulóvereket is átöblítem és elrakom! nem akarom már hordani egyiket sem ezen a tavaszon. Megtakarítom, cipőápolóval "konzerválom" a csizmákat és jó mélyre eldugom, ne is lássam egy jó darabig :) A téli, bújós-vastag plédek is mennek mosás után a tárolóba, elég már a vékonyabb is.

A kertben jól haladtam tegnap, három ágyás hagymám lett, csak hát a szárazság brutális, meg sem tud indulni benne a hagyma. A szivattyúnk még mindig nincs felszerelve, valami díszkutat kellene fölé tenni, hogy ne égesse a nap nyáron, biztos nem használ neki, de nem nagyon akarnék egy olyan "építményt"  erre a csepp udvarra, de minden más megoldás csak rondább lenne, tényleg nem is tudom mivel lehetne ízlésesen letakarni. {Valakinek tipp esetleg??? :) } A másik megoldás meg az lenne, ha letennénk a meglévő aknába (ott volt eredetileg, de meguntuk, hogy mindig mászkálni kell le bele) ott viszont, ha nyáron felhőszakadás van, megmerül vízzel, aztán persze javíttatni kell, sok ezerért...szóval ez megoldandó feladat lesz, de hamarosan kell megoldást találni rá, mert szükség volna a vízre. Tegnap "kirepültek" a leanderek, nekem már annyira elegem van belőlük, de a férjem nem engedi, hogy elajándékozzam valamerre, valakiknek. Tizensok böhöm nagy cseréppel birkózni le a pincébe tavasszal, ősszel, még akkor sem, ha a nagyon nagyokat a férjem viszi le. 

Rengeteg színes, egynyári virágot fogok vetni, mindenhonnan gyűjtöttem a pillangóvirág magokat, olyan színeket, ami még nekem nem volt, annyira szeretem azt a virágot, talán azért, mert a gyerekkoromra emlékeztet, ami ugyebár nem tegnap volt. Meg a rézvirág, jaj de szeretem a sok színével, azt is vetek sokat meg ültetek sok-sok általam gyökereztetett muskátlit, szóval készül a nyári  virág terv. A tavaszi virágaim csodásak, a krókuszok lassan elnyílnak, bár még mindig szépek, de már jönnek a nárciszok, itt a mini tulipánom, kinyíltak az első jácintok, szóval alakulnak azok is.

Hirtelen jött ez a meleg, hét elején még télikabátot viseltem, ma meg már egy szál ruhában jártam a városban, nem bírom már a nagy hőmérséklet ingadozásokat, a fejem is fáj egész nap, jaaaa, hát semmi sem jó már az embernek, nyafogunk mindenért. Nem baj, azt jelenti, hogy élünk, inkább nyafogjunk.

Kicsit zaklatott

... és nyugodt napok váltják egymást.

 Tegnap végre megint kijutottam a kertbe és befejeztem mindent, amit terveztem. Holnap felássa a férjem a veteményes részt és elduggatom a hagymát. Vettem lila-, sonka-, makói bronz fajtákat, egy kilót összesen. Gondolatban már vágom a szalonnasütéshez... 😆

Volt egy csepp eső, szerintem kb.2-3 mm, a semmitől több, azt sem tudom mikor volt egy normális mennyiségű csapadék. A tavaszi hagymások  - ha nem látom, nem hiszem - centiket nyúlt tőle egy éjszaka alatt. Locsolni még azért nem akarok, a szivattyú sincs még felszerelve, sőt a kerti csap is a téli "üzemmódban" van.

Közben eltelt egy pár nap, sokáig készül egy bejegyzés... 😆 Tulajdonképpen csak egy fotó inspirált most (a városunkról) azzal fejezem be a posztot.

Mégsem ástuk fel a hagyma helyét, megvárjuk míg elmúlnak a fagyok, majd hétfőn délután meglesz. A leandereket is kihordom, már nem érdekel, hogy mi lesz vele, vagy kibírja vagy nem.

Hiányzik egy jó kis túra, hogy kikapcsolja az agyamat, de nem nagyon merek most előre szervezkedni. (Nem a háború miatt). Úgy vagyok vele, mindennek megvan, eljön az ideje. 

Nem is kell hozzáfűzni semmit

 

Ez is egy pozítivum

 ...hogy nem kell maszkot hordanunk. Annyira belerögződött a mozdulataimba, hogy ösztönösen nyúlok még mindig a zsebembe, hogy feltegyem, ha bemegyek bárhová. Minden kabátomban, dzsekiben, pulóverben, nadrágban, hátizsákban, kézitáskában benne van egy tiszta maszk. Ki sem veszem egy ideig még...

Ma reggel télikabát, sapka, meleg sál, csizma, kesztyű. Hóesés,  hófúvás. Persze nem megmaradó hóról beszélünk, de időnként egész komolyan esett. Március közepe lassan és még nem éltek igazán a virágaink. Fagyoskodnak velünk együtt. A fűtés ugyanúgy megy, mint januárban. Egyszer tudtam a kertben kicsit rendezgetni, azóta sem. Kopár és végtelenül száraz minden, azt sem tudom mikor esett úgy igazán egy mérhető mennyiségű csapadék. Aztán majd lejön egyszerre, ahogy szokott...

A kezdeti ledermedés (háború) után már egy kicsit felengedtem. Nem tudok ellene tenni, mint ahogy sok kisember sem. Nézzük, várjuk mit döntenek a sorsunk felett a nagyok. Már nem görcsölök rá a hírekre, élem a mindennapjainkat. Azzal viszont tisztában vagyok, hogy semmi sem lesz olyan, mint előtte. A mérhetetlen/követhetetlen áremelkedések, amit hoz magával ez a helyzet. Meg minden más vonzata. Sodróunk az árral... 

Annyira várom a jó időt. Kimosni és elrakni minden téli cuccot, lecserélni az amúgy imádott bokacsizmám, elővenni a könnyebb, színesebb tavaszi ruhákat, szoknyákat. Úgy szeretném már kirakni a kerti asztalunkat, a teraszt is berendezni a nyári formájára, rendezgetni a kertben, amit már ősszel nem tudtam megcsinálni. A ház háta mögötti út füvesített volt, de mindig olyan csúnya volt szegénykém, tavaly a nagy betonozás, építkezés, fúrás - faragás után teljesen tönkrement, így az idén agroszövetet teszünk rá arra a területre és lemulcsozzuk.

Várom azt is, hogy lefesthessem a kerítésünket, elég kopott már. Jó kis meló lesz, de én szeretem festeni. Ahányan elmennek olyankor a járdán, még idegenek is elkezdenek beszélgetni, milyen festék, jó munkát, mehetnék hozzájuk is festeni, meg ilyenek. Szeretem, ahogy szépül a kezem nyomán, utána mindig gyönyörködöm benne 😄 

Szóval visszatért a tervezgetős kedvem. 

A városban készült fotó 

Ha a Belga előtt már felépítik a kiülős részt, akkor tényleg jön a tavasz 😄

Saját virág 

Kucorog a hidegben

Az első kis mini tulipánjaim

Tegnap ültették ki, szegények hétvégén biztos lefagynak

Olyan gyönyörű 

Ez is saját, törpe írisz