2026. július 21.

Egyedül

... amit díjazok a nyárban, a rengeteg gyümölcs, zöldségek minden mennyiségben. Meg a virágok.

Elképesztő mennyiségű gyümölcsöt eszünk ilyenkor. A férjem is szereti szerencsére, bármi van itthon vevő rá ő is. Most van a  hűtőben/spájzban: őszibarack, pucér barack (nektarin), szilva, áfonya, sárgabarack, alma. Az áfonyát két pofára eszem, annyira szeretem, a zemberem csak szemelgeti. Reggelihez paprika, paradicsom, uborka nagy tányérral. Uborkából sokszor csinálok tzatzikit, csak úgy magában eszem jó hidegen. Még nem ettünk dinnyét az idén, ma láttam a piacon elég szépet, de most nem vettem. Annyiszor eszembe jut ilyenkor a nagyobbik lányom, mindig emlegeti, hogy ott nem lehet finom gyümölcsöket venni, van a világon mindenféle, de nincs olyan íze, mint a hazainak. Mondom neki, gyere haza egy hétre 😉 de ebben a melegben nem jön. Hisztis, mint az anyja😆😆🤭🤭

Más. Annyira lepusztultnak látom most a várost. Volt ugye a 'vágatlan május' ennek örömére vannak olyan területek, ahol az idén még egyáltalán nem volt levágva a fű, és ez nem a külvárosi részen van ám! Gondozatlan parkok, tavasszal ültetett, de mind kiszáradt kis cserjék, fák és szemét mindenhol. Persze a központi rész kivételével, a kirakat főutca, az úgy ahogy elfogadható állapotban van, de ha letérünk róla, 100 méter után már ilyen 🤮. Szóval nem tudom mi van, biztos nagyon kevés az erre szánható pénz, nincs ember a feladatokra vagy ki tudja mi lehet a háttérben. Olyan szomorú így látni a várost. Az ide látogatók csak a központi helyeken járnak, jó hogy nem látják ezeket a lepusztult részeket.





Vágatlan április, május, június, július... 

Nem látszik az arány, de a férjem melléállt a 184 centijével és ez a laboda a feje tetejéig ért 






A kertemben egyedül most a selyemmirtusz gyönyörű. Tele van virággal, égővörös/piros színű, nagyot nőtt az idén is, olyan nehezen indult el, azt hittem valami baja van, de összeszedte magát. A leanderek zöme is elvirágzott ugyan, de van azért rajtuk virág. A múltkor meghirdettem két hatalmasat, vagy hatan is jelentkeztek rá, nem adtam drágán lehet azért, úgy voltam vele, hogy legalább csak a cserép és a virágföld ára jöjjön vissza, mert tavasszal ültettük át. Egy nagy cserép is már 3000 ft körül van 🙄 szóval örültem neki, hogy megszabadultam tőlük, dögnehezek voltak, nincs már ingerenciám cipelni be és ki ősszel, tavasszal a pinceszintre.

















2026. július 20.

Én

... annyira, de annyira kíváncsi vagyok (ugye női tulajdonság 🤭) , mást is megkérdeztem már ilyen témával (Margó 😍 USA) , szóval Te, kedves Norvégiából olvasó, elárulod nekem ki vagy? Nem jelenik meg a kommented, ha írsz! csak én fogom látni. Köszönöm, ha válaszolsz, ha nem, egy csöppnyi neheztelés sem lesz bennem, tiszteletben tartom, ha ismeretlen szeretnél maradni! 🫶 

Orsi



2026. július 17.

Ez az

... időjárás számomra olyan, mint egy börtön. Gubbasztok a lakásban, már mindent megvarrtam, elolvastam, megnéztem, kivasaltam, kitakarítottam, megfőztem stb. és várom az esti órákat, mert akkor már hat ökörrel sem bírnának bent tartani, megyek ki és kertezek, locsolok és izzadok, mint egy konflisló. Reggel korán pucolok a városba, rendezem a dolgaimat és igyekszem haza. Olyan rossz a levegő, hogy elmondani sem tudom. Poros, száraz, szmogos, forró. Ha végignézek a kerten, azt érzem, menekülnék innen. Szélmalom harc mindennel. Komolyan, legszívesebben elköltöznék innen. Gondolkodtam rajta, hogy mit sajnálnék itthagyni, arra jutottam: semmit. A férjem hallgat, csak néz rám olyankor, tudom ő nem lenne hajlandó elmenni innen. Egyszer azt mondta, őt csak lábbal előre viszik ki innen. Konok, makacs, akaratos. Mint én. Na, hagyom is a témát.

Írtam a másik - tervezett - blogra, hát belegondolva, egy porcikám sem kíván most új dolgokat létrehozni, tervezni, alakítani, főleg hogy halódik az egész blogger téma. Kínlódik a  rendszer, nem jelennek meg a mások által is írt posztok, csak ha konkrétan odamegyek, akkor látom az új bejegyzéseket. Nálam meg már 726 látogató (bot) 🫣😲🙄 volt tegnap. A valóságban egy ( inkább két-három) hét alatt sem jön annyi ember. Néha azt mondom, nem érdekel, de aztán mindig felbosszant, hogy leptek el ennyire azok a dögök.



Holnap lenne egy túra. A férjem menni akart eleinte, nekem is hiányzik piszkosul a mozgás, de azt mondtam: nincs az a pénz, amiért én 34 fokban, poros, száraz levegőben rójam a hegyi utakat. Ráadásul a Mátrában lenne, ami nem igazán a szívem csücske hely, mert jó kilátópontokat én még nem érintettem az ottani túrázásaim alatt. 

Csak legyen már majd hűvösebb és minden túrára megyek, őszi erdő/színek, avarillat, álmodok róla addig is. Októberben megint megyünk Torockóra, a cél, hogy harmadszor is felmászunk a Székelykőre, hát itt filóztam már azon is, képes leszek e rá, hogy újból megcsináljam. Még felmenni csak csak, de a lejövetel Torockószentgyörgy felé irtó hosszú és nehéz, na addig még van idő aztán majd meglátom.

Utcazenei fesztivál van most a városban, este valószínűleg elbotorkálunk a helyszínekre és kicsit bámulunk, hallgatjuk a zenét és örülünk mindennek, ne csak panaszkodjak nyafogjak már mindig. Ja, meg szerintem eszek egy fagyit a Stühmerben. Azért is.




2026. július 14.

Leteltek

... a nagy utazások, azt mondtam a férjemnek, jó darabig a kapun kívülre sem akarok menni. Azért ez így húzós volt, az azori út után három tiszta napunk volt itthon és indultunk vissza Pestre, onnan pedig a Dolomitokba. A bőröndöt el sem raktam, kimostam a cuccokat és ment is vissza. Bár ide inkább túra öltözékre volt szükség. Most nyugi lesz, majd csak augusztus 20-án indulunk Szlovákiába négy napra, az fele kirándulás, fele túra út lesz. Itthon persze szaladt minden, a kert borzalmas állapotban van, fű kiégve, minden leperzselődve. Már nem is érdekel illetve szomorú vagyok inkább, sajnálom a növényeket, hogy szenvednek (velem együtt). 

Mikor utaztunk Pestre, a mezőgazdasági növények is, hááát a kukorica mindenütt "furulyázik" - felénk így mondják, mikor már kínjában a vízhiánytól összesodródik a levele. A napraforgó van, ahol térdig ér, nem azért mert kicsi fajta, egyszerűen nem bír nőni. Annyira sajnálom! mindent, ami szenved a víz hiánya miatt. Csak reménykedve nézi az ember az időjárás jelentést, mikor lesz eső. Itt idejét sem tudom mikor volt egy jó kis zuhé.

Más. A gyerekeink rábeszéltek minket, hogy nézzük meg az Odüsszeia-t, egy vadiúj filmfeldolgozás. Nem tudom mennyire tud lekötni, ismerve a cselekményt és 172 percig tart. Ez nekem túl sok 🤔🫣😊

Megvettem a színházbérleteket, jó előadásokat láttam a mi bérletházunkban, így megújítottam. Vettem jegyet a Nagyerdei Szabadtéri Színpad előadására is, augusztusban lesz, ne teljen már el a nyár anélkül, szeretem azt a helyet és jó kis programok vannak mindig.

Más. Meghalt egy túratársunk még június elején és én csak most tudtam meg. Nagy beteg volt már szegény, de nagyon tartotta magát, áprilisban még túrázott, a férjével kettesben járt az utóbbi időben, mert úgy a saját tempójukban haladtak, még akkor rá is írtam messengeren (előtte is többször kérdeztem az állapotát) ,  örülök neki, látom a hegyekben van, kérdeztem is hogy van, írta újabb kezelésre vár (leukémiás volt😞) és attól remélt gyógyulást. Erre július tizenakárhanyadikán hallom meg, már odaát túrázik az égi mezőkön😢 nem tettek ki semmit az ő Facebook oldalán a halálával kapcsolatban, a férje nem ismerősöm, így nem láthattam, amit ő írt. Nagyon sajnálom őt, annyira bízott a gyógyulásban, igazi harcos volt. Isten nyugosztalja Őt🙏😞 ez most csak azért jött ki belőlem, mert megdöbbentett a halála, meg így megyek el egyszer én is, észrevétlen.




2026. július 12.

Kedvenc

... fotóim a sok közül. Egyébként meg a többi is gyönyörű. 

Nézd az embert a tetején! 





Ilyennel mentünk fel szédítő magasságba, 2685 méterre:  Rifugio Toni Demetz. Két ember fér bele, persze állva. Bő negyed óra alatt ér fel (inkább 20 perc) , hátizsákkal szinte meg sem lehet mozdulni benne. Szó szerint kikapnak belőle, mikor kinyitják. Csak kívülről lehet nyitni, állandó mozgásban van, igyekezni kell a be és kiszállással.