Az évek folyamán biztos írtam már jó párszor a hársfa virágzásról, hát odáig vagyok érte még mindig, amerre járok reggelente, nem győzöm szimatolni az illatát.
Más. Voltam mammográfián, hát pont előtte olvastam egy cikket, hogy amennyire hasznos, annyira káros is, nem tudok ebben igazságra jutni, két évente járok, de még sosem fájt mikor összenyomják azt a lapokat vagy mit, de most igen. Fel is szisszentem, rám förmedt a nő, hogy befeszítem magam, hát nem, pontosan követtem az utasításait, alig hittem, hogy vége legyen. Napokig éreztem, hogy ez most sz@r volt nem esett jól. Nem tudom megyek e többször...
Más. ... hétvégén túl voltam egy vendéglátáson, ami nem tartozik a szívem csücskébe. Hogy is férne bele, mikor azokat az embereket láttam vendégül, aki tizenévig az udvaron állva beszélt a testvérével (meg velem), mert a felesége nem engedett be a házukba. Én nem felejtek (mert nem tudom a képet kitörölni az agyamból, hogy télvíz idején állunk az utcán a kocsi mellett vagy anyósom udvarán (már nem élt akkor) és ott „beszélgetünk”. A férjem testvéréről van szó, a zárt blogban írtam egyszer róluk egy bejegyzést, nem ismétlem magam.
Gyakorlatilag kiprovokálta a sógornőm ezt a meghívást. Már enyhült ugyan bennem a harag, de nem tudok felejteni, hiába van az imádságban: "... és bocsásd meg a mi vétkeinket, ahogy mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek..." és úgy beszélgetni, mintha az a megalázó tizenpárév meg sem történt volna. Mindegy, túl vagyok rajta, a békesség kedvéért tudok viselkedni arra a pár órára.
Mindig el vagyok maradva mindennel, de igyekszem megcsinálni a dolgokat, kész vagyok a könyveléssel, haladok a kerttel (Istenem, micsoda szárazság van, a föld, hát nem tudom mi lesz, ez pokol) holnap szemészetre kell mennem és már előre utálom a hétvégi 35 fokot...
Más. Meghalt Anyukám egyik testvére, 84 éves volt, pont úgy, mint Anya mikor meghalt. Már csak hárman maradtak a hét testvérből. Egy vidéki városban élt, a 12 unokatestvér közül 10 ott volt a temetésen. Micsoda fintora ez az életnek, csak temetésen találkozunk😏🫤 kettő itt él évtizedek óta egy városban velünk, soha nem kerestek, csak ha szükségük volt valamire. Eleinte próbálkoztam kapcsolatot tartani, de nem volt rá igény. Félreértés ne essék, soha nem voltunk rossz viszonyban egyikükkel sem, csak egyszerűen valahogy kimaradtunk egymás életéből. Többek között ezért is mondtam a férjemnek, ha egyszer meghalok, egyik se álljon az urna körül, meg senki sem a legeslegszűkebb családomon kívül (a gyerekeim, meg a testvéremék) meg hát ne is legyen búcsúztató, csak a megbeszélt helyen hösss, a szelek szárnyára bízni és kész. Na.
Félretéve a "fekete" témát ( egyébként ez is hozzátartozik az élethez) hamarosan pakolok ám megint😍🤭 ez lesz az a legmesszebb repülős út, amiről azt hiszem egyszer már írtam vagy legalábbis pedzegettem. Biztos vagyok benne, hatalmas élmény lesz ez is.
Vegyesbazár bejegyzés... 🫣🤷
A kert most szép, még úgy is, hogy pusztulat szárazság van. Gondozzuk, másképp nem megy.
