... furcsán csendes lesz a ház, amikor elutaznak a lányok. Nagyon hamar rá tudok kattanni az érzésre, mikor itthon vannak. A nonstop jövés menésre, hűtő- és spájz ajtó csapódásra, nylon zacskó csörgésre mikor a gyümölcsöt szedik ki, a csacsogás, az egymás cukkolása, a nevetések, az esti kvízek röhögésbe fulladása, a megszokott éttermi vacsora, fotók küldése az otthon maradt társaknak, az állandó kérdés: mit főzzek, hogy a vegetáriánus is jól lakjon... Szóval jó ez így nekem. Ahogy mondani szoktam: élet van a házban. Azért is furcsa utána a csend. Marad az esti olvasás (néha betakarom magam a könyvvel... 🫣🤭😆), a férjem meccsezik, olvas, telefonozik.
... és várjuk a következő találkozót augusztusban, - ha Isten is úgy akarja - , mindenki megy a maga hazájából és találkozunk az egyik lányomnál, az általam is rajongásig szeretett országban és eltöltünk ott legalább egy hetet.
Most egy kicsit el vagyok maradva pár dologgal, ilyenkor mindent felülír, hogy együtt lehet a család, minden mást háttérbe szorítok, de úgy vagyok vele, majd meglesz, semmi és senki nem sürget(het).
El sem hiszitek, mennyivel tisztább lett a város. Eltűnt a brücccel, háború, soros, gyúcsány, brücccel, soros, gyúcsány, háború, megvédjük a hazánkat a háború ellen, aztán megint csak brücccel, gyúcsány, háború stb. plakátok zöme. Remélem a sógorom is megnyugszik végre, és nem lovallja már bele magát habzó szájjal: nem engedi, hogy a fiait meg az unokáját (2, azaz kettő éves...) elvigyék katonának Ukr@jnába, mert az ukr@n@k támadták meg az or@sz@kat és nem fordítva. Sose volt a legélesebb kés a fiókban, de a propagandával sikerült átmosni az agyát teljesen, mondjuk annyi ésszel, ami neki van, nem volt nehéz. Egyszer remélem kigyógyul belőle, ha meg nem, így járt.
Amúgy tényleg szép most a város, a virágok/parkok szépségük teljében vannak, a kipattanó üdezöld falevelek is színesítik a téli barnákat.
Holnap megyünk túrázni, reményeim szerint nagyon sok tavaszi héricset, henye boroszlánt (Erdélyben riszegvirágnak hívják) látunk. Az idő gyönyörű lesz és meleg, ideális a túrára. Most nagyon várom a mozgást, hiányzik. Lekopogom: sem a térdem, sem a csípőm nem vacakol most, a táv (14 km) és szintemelkedés (330 m fel, 200 m le) is kezelhető, ez ujjgyakorlat nekünk 😆
Pár fotó a városból, annyira szépek 😍
