Azt mondtam

... ilyen a világban nincs (de van, itt Madeiran😆) hogy öt perc napsütés, 10 perc eső, de úgy ömlik, hogy közben süt a nap, nézed az eget, felhő nincs feletted, de ázol keményen, sűrű, apró cseppekben, egy idő már lesz@rja mindenki, utáljuk az esőkabátot, mert aláfő az ember, az ernyőm eltört, hajam borzasztó, de nem érdekel, nem veszi el a kedvünket semmi.

 Ma a fővárosba költöztünk, Funchalba. Elmentünk egy kilátóhoz, a Cabo Girâo - hoz, ami 589 m-re van az óceán felett, csak mondom, üvegpadlós... Engem nem zavart, simán rámentem. 

Itt van a városban egy csodás botanikus kert (a belépő is "csodás" 22.50 €) de eccer élünk! felkiáltással bementünk. Az egész sziget egy botanikus kert, de itt szépen összerakva minden, harsány madárfütty mindenhonnan, ámuldoztam rendesen. Utána felmentünk felvonóval a hegyre, aminek a tetején van a montei Miasszonyunk temploma, ahol az utolsó magyar király, IV. Károly sírja van, persze megnéztük és felmentünk a templom tornyába is, elég volt fellépcsőzni a templomhoz is, 68-at számolt meg valaki. Utána gyalog jöttünk le a hegyről, életemben nem láttam ilyen meredek utcát,  csak másfél km volt, de a térdem reklamált miatta. Jaaa, közben hol áztunk, hol izzadtunk a napsütésben, szóval megvagyunk😆a tobogánosok nem csúsztak az eső miatt, úgyhogy nem láttuk őket. Mondjuk én tuti nem jöttem volna le velük... 

A tobogán egy hagyományos, fonott kosárból és falécekből álló szánkó, amely Madeiráról, különösen Funchal Monte városrészéből ismert. A 19. század óta használt járművet két fehér ruhás, szalmakalapos férfi (carreiros) irányítja a meredek aszfaltutcákon lefelé, egyedülálló turisztikai élményt nyújtva.

A Cabo Girâo kilátó, 589 m magasan az óceán felett. Üvegpadlója van... 

Látkép Funchalra

A montei Miasszonyunk templom

IV. Károly szobra 

IV. Károly sírja

Az üvegpadlós rész. Élmény volt 😍 

Nem

... volt ma szerencsénk, olyan esőzések voltak a fennsíkon, ahonnan a mai programunk indult volna (Risco vízesés) hogy ki sem tudtunk szállni a kocsiból. Ömlött és hozzá viharos szél fújt. Ott is hagytuk, lejjebb jöttünk, de végig esett, hol intenzíven, hol gyengébben. Azért felkerestünk egy két helyet, Santanaban megnéztük a tipikus, régi madeirai házakat, majd Winston Churchill kedvenc helyére autóztunk el, Camara de Lobos-ba. Ekkor már hétágra sütött a nap, majd egy kis idő múlva megint csepergett. Szóval ez nem egy kedvenc nap volt, de azért sok szépet láttunk. A haragos óceánt, én nem vagyok pehelysúlyú, de olyan szél fújt a parton, hogy majd' felborított és komolyan féltünk, nem sokáig dekkoltunk ott. A rengeteg esőtől kb. 10 méterenként van zuhatag/vízesés, némelyik nem is látható magasságból ömlik alá, pokoli erővel, dübörgéssel. Ennyi víz nincs is, amennyi itt lejön mindenhonnan... 😳

A Janela folyó ahol beér az óceánba