... kicsit késésben van a tavasz, illetve nem is, csak hozzászoktunk, hogy hamarabb váltanak az évszakok. Vagy nincsenek is már klasszikus évszak váltások, áprilisban egyik nap még havazik, két nap múlva már 25 fok van és attól kezdve nyár... vagy fordítva. Most kerültek elém ezek a krókuszos (rendszeresen azt írom:kókuszos) fotóim, 2 éve ilyenkor már így néztek ki, most egyetlen egy sincs kinyílva. Annyira nem is bánom, hiszem és vallom: mindennek eljön az ideje. Most voltam kint teregetni, a cinegék fülsiketítően fütyürésznek, kiabálnak, pittyegnek meg tudnám zabálni, abból a csepp testből hogy jön ki akkora hang? 🤔 😊 Ők már tudják, hogy jön az ő idejük. A madáretetőt november elején dugig feltöltöttem, félig van még mindig, (a másik fele meg alatta🤔 ) a verebek sem vergődtek ott a télen, már meg nem is fognak jönni rá. A kölest kiették, de egy csomó napraforgó mag ott maradt. Jó pár éve etetem őket, de ilyen még nem volt, még csak pótolni sem kellett a magvakat az etetőben. Azelőtt években több kiló fekete naprát vettem a piacon, na most nem.
Laza napunk lesz ma, nem fog megölni a munka, főzni nem kell, tegnapról van isteni finom töltött káposzta (szabolcsi módra), de annyira nem is kéne enni, ugyanis este Bakancsos bálba megyünk, ahol finom, 3 fogásos vacsora vár bennünket. Meg nevetés... tánc...jókedv...meg régi túratársak, akik már egészségügyi vagy más problémák miatt nem tudnak jönni velünk túrázni. Lassan már én is átmegyek ebbe a kategóriába, bár most a februári túrára mentem volna, de ütközik a színházi programunkkal (Hegedűs a háztetőn) azt semmiképp sem hagynám ki, illetve át lehetne tetetni másik napra az előadás megtekintését, de nem szeretem, mert összevissza ültetik olyankor az embert. (micsoda problémák!.... 🤔 🫣 😆)
Ma befejezem a karácsonyra kapott könyvemet, ebből is látszik: öregszem... máskor, mikor kézhez kaptam, még aznap éjszaka "megettem" egy ilyen könyvet. Na, mindegy, ez van.
