Kirándultunk

 Igazából a másik két program vonzott jobban, mint a hídon átkelés. Amit vártam, az a Rákóczi szülőhelye, a borsi (Szlovákia) kastély volt. Ott született nagy fejedelmünk. Tudatosan választotta az édesanyja (Zrínyi Ilona) a helyet, mert Munkács vára nagy volt és hideg, fűthetetlen, Regéc vára meg nehezen megközelíthető. Profi vezetést kaptunk, jó volt új dolgokat hallani Rákócziról. 

2018 vagy 2019? nem is tudom pontosan, akkor voltam először arra, egy túra keretében látogattuk meg, de éppen felújítás alatt volt és az udvarra sem lehetett bemenni. Most viszont nyitva volt (6 € a belépő) szépen megcsinálták, annyi bibi van benne, hogy a világon semmi nem eredeti, nem maradt meg a várbeli berendezésből semmi, mindent ki-és elraboltak.

A következő állomás Széphalom volt, a Kazinczy emlékpark és a Magyar Nyelv Múzeuma. Itt is nagyon részletes vezetést kaptunk. Micsoda sors adatott meg nagy nyelvújítónknak!

Bemehettünk az emlékhelyre is

Kazinczy és körülötte családtagjai sírjai

Az utolsó program Sátoraljaújhelyen a hídon átkelés volt. Jó kis kaptató vezetett fel odáig. Sokkal stabilabb, mint pld. amin tavaly átkeltünk Ausztriában, igaz az rövidebb volt, de 120 méter magasan futott. Ennek a magassága 84 méter. A férjem nevette, mert kb a háromnegyedénél mondtam, egy kicsit unalmas itt trappolni, mert a hegyeket előtte már jól megnézegettük, itt meg csak nézel a lábad alá /elé. Szó szerint alá is, mert a rácsokon át látni az alattad lévő házakat, erdőt, utakat. Visszafelé is ugyanez. Oda-vissza másfél kilométer. Szép, érdekes, de fölösleges. Egy hatalmas tájseb. 

Az adatok a hídról 

A két hídfőn kis Kolodko szobrok voltak 

Olyan

 ...nehezen kezdek hozzá, de már annyira érinti a mindennapjaimat, hogy muszáj kiírnom magamból.

Inkább áttettem a zárt blogba az írást ... 

 

Járt már valaki Sátoraljaújhelyen, a két hegyet összekötő hídon? (A nemzetin. A nemzethyn. Már minden nemzeti, ahh, még a levegő is, amit veszel )  

Volt már ott libegő, átcsúszó, kabinos felvonó. Kellett egy híd is. Négy és fél milliárdért. Jó ez az országnak, viszi a hírünket. 

Jaaa, nem. 

Szóval holnap átmegyek rajta, 5000 ft-ért. A Portfolio szerint az építési költsége 2024 végére elérte a 4.57 milliárd forintot. Úgy kellett az a híd az országnak, mint egy falat kenyér. Úgyis fogalmazhatnánk, létszükséglet volt. Jaaa... nem. 

Gyönyörű

... napos idő volt ma (végre!) , bő egy hét borult és esős idő után ..

Napoztam a ház falánál. Olyan jóleső volt.

Tele van bimbóval

Mekkora már az írisz! 

A lányomtól kaptam. Pityeregtem a benne lévő írástól...❤️

Ma felhívott egy túratársunk, kedveljük őt tényleg, de azért a harmadik óra beszélgetés vége felé már minden bajom volt... 2 óra 55 percet beszéltünk. Illetve én leginkább csak hallgattam😆nem baj, mert ő nem az az energia vámpír egyébként, sok mindent egyformán látunk, tudom hogy szeret bennünket, szóval jól van ez így. 

Olyan jó

... dalszövegek vannak! és rátalálok azokra a sorokra, amit magaménak érzek. 

"Már nem szédülök a fényben 

A poharam félig tele van 

Nem a szesztől leszek részeg 

Annyi legyen, amennyi most van." 

Az idézett rész a Parno Graszt dalszövege. Ami most ebből a lényeges számomra, az utolsó sor. Szeretem a zenéjüket, főleg mióta Dánielfy Gergő is énekel velük.

(megvettem a repjegyet Madeirara 🫣úgyhogy most már biztos megyünk...  magán szervezéssel utazunk. Öt és fél óra repülőút... 🫣😞😳Márciusban ott már gyönyörű idő van. Igazi tavasz, bár akkor már itthon is szép idő lehet) 

Erre az egyre gyúrok...

... ahogy az első sorban van: IDŐRE. Mert, ha lesz időm, hozzá egészség, akkor tulajdonképpen minden megvan. 

Garai Gábor: Nem vagyonra…

Nem vagyonra gyűjtök - időre,

hogy kószálhassak szabadon

ez idei, s talán jövőre

már járhatatlan tájakon.

Örömömben - ameddig élek -

az osztozhat csak, akinek

így kellek, ki felezi vélem

oszthatatlan perceimet;

Bánatomban csak az talál meg,

kit leigáz a pillanat,

s úgy szakad rá, mint az ítélet,

hogy alig kelt, - s már hull a nap.

Ma reggelre újra kifehéredett a táj. Az éjszaka egy órakor feküdtem le, szokásom, hogy előtte mindig kinézek az ablakon. Hihetetlen nagy pelyhekkel esett a hó, addigra már fehér volt minden. Nem sok volt összességében, délre a 95%-a elolvadt. Valahogy már nem hiányzik, az a múltkori nagy havazás és hidegek pont elég volt a tél imádatomnak😊már a szoknyás, kiscsizmás tavaszias időt várom. Milyen szerencse, hogy az időjárás nem nézi az én meg mások kívánságait és úgy teszi a dolgát, ahogy kell!

Elcsábultam, vettem jegyet március 8-ra a Hadházi (stand-up, Dumaszínház) estre. Mondtam a zembernek: nőnapra kaptam tőled🤭😆 persze együtt megyünk, ő is szereti. A decemberi Aranyosi Péter est szenzációs volt, az a "mindjárt bepisilek" röhögésekkel, nagyon jó volt. Szeretem Hadházi humorát, remélem nem fogunk csalódni...

Nem szoktam

... művészek halála kapcsán itt megemlékezni, talán egyszer volt itt ilyen témájú írás. Nem azért, mert érzéketlen vagyok, csak magamban szomorkodtam olyankor. 

... mikor a híroldalak által értesültem egy-egy zenész haláláról, mindig nagyon sajnáltam őket, akiknek a zenéjén felnőttünk. Valahogy Fenyő Miklós halála most még jobban megütött. Talán az is sokat nyomott a latban, hogy soha nem voltak körülötte botrányok, nem kereste a média kegyeit, nem volt szenzáció hajhász és nem dörgölőzött egyetlen hatalomhoz sem. Ő "csak" egyet csinált: zenélt. De azt úgy, amire halála után évtizedekig emlékezni fognak. A zenéire, amire önkéntelenül mosolygott az ember a bulikban. A dalai generációk életének voltak a részei...  Talán az az egyetlen vigasz: amíg emlékezünk, addig nem tűnik el teljesen: hogy életigenlő, vagány, mégis érzékeny, mélyen emberi volt Fenyő Miklós.

Sokaknak nemcsak zenét adott, hanem egy korszak hangulatát, emlékeket, fiatalságot. 

Ilyenkor tényleg az az érzésünk, hogy hogy ott fenn - valahol, ahová a felhők közé képzeljük - mosolyogva, olyan Fenyő Miklósan lépett be azon a nagykapun…

"Hogyha egyszer én majd meghalok,

mennyboltba visznek a jampi angyalok.

Ott egy isteni cuccot megveszek,

a mennybe menő fazon így leszek

Szent Péter elé büszkén libbenek." 

Nyugodjon békében. Dalai velünk maradnak.

El sem hiszem

... hogy vége a januárnak. Ennyi volt, husssss meg egy szemhunyás és belépünk a következő hónapba... 😳 Nem baj ez, csak egészségesek legyünk! Teljenek azok a napok, hisz akár akarjuk, akár nem, akkor is ellibben az idő mellettünk/velünk.  Tudjunk  értékelni apróságokat is, manapság már minden pozitív szó, tett, mosoly jólesik az embernek. Én már annak is örülök, ha bemegyek egy boltba és fogadják a köszönésemet... 

Csendesek lesznek ezek a téli hónapok utazás szempontjából. Egyelőre az a gyönyörű havas januári Radnai volt eddig, azonkívül most nem megyünk messzire. Februárban lesz egy Bakancsos bálunk, színház (Hegedűs a háztetőn) és ennyi. Márciusban körvonalazódik egy út Madeirára, reméljük összejön...már azon agyalok, hogy az egyik legnehezebb le- és felszállópálya a madeirai, spéci tudású pilóták kellenek hozzá, de amúgy is rémálom nekem minden repülőút huhhh😳🫣🥺🫣