...már mutattam Borsafüredről. Ez az út most olyan szép volt, annyi pozitív érzést adott, hogy lebegtem az örömtől. Nagyon hideg volt éjjelente és reggel, de nem indultunk túl korán a túrákra, addigra enyhült egy kicsit a levegő (jah, - 15° helyett - 10° ) Életemben nem fáztam talán annyira, mikor második nap mentünk fel ezerháromszázvalahány méterre a nyitott felvonóval. Műanyag ülőke, amibe szó szerint be kell ugrani, ugyanis mozgásban van állandóan, hátizsák a mellkasra véve, nézel hátrafelé és mikor ott van, ugrás és már hajtják is le rád a védőkorlátot. Szóval nem egyszerű (legalábbis nekem ...) és az a hideg ülés, brrrrrrrrrr, azt hittem jégdarabra ültem és szűk 15 perc mire felér. Ahogy kiért az egyik platósabb rész fölé, ott már nagyon fújt a szél is, hát azt hittem lefagyok...Szerencsére van segítség a be és kiszállásnál is, fogják a karunkat, hogy el ne essünk, így akárhogy le voltam dermedve, nem estem el. Ott fent végig viharos szél volt, a hegyek tetején körben láttuk, ahogy hordta a havat, nagyon különleges látvány volt. Nem sok reményt fűztem hozzá, hogy egyáltalán ki tudunk menni a kedvenc platónkig, ahol tavaly is jártunk, mert nem is tudtuk igazán mekkora a hó, ahol volt kitaposva egy keskeny ösvény, ott térdig ért, de alatta már le volt járva valamennyire. Véletlenül sem léptünk le oldalra, mert nem tudhattuk, hogy a szél hol tornyozott fel esetleg méteres havat és nem akartunk nyakig merülni benne. Meglepő módon egészen jól bírtam menni felfelé, persze az előttünk lévők már kitaposták és egymás nyomában lépkedtünk. Hihetetlen szép volt a táj, a fenyők roskadásig rakva hóval, a hegyek teteje hófehér mindenütt, jaj odáig voltam a látványtól. Feljutottunk a platóig, nagyon megküzdöttünk érte a mély hóban, de kárpótolt a látvány végig az úton. A ragyogó napsütés, a fehér hó, aminek a tetején egymilliárdnyi gyémántként ragyogtak a hópelyhek, a vakító kék égbolt, a gyönyörű táj.... ez mind csupa boldogság hormon volt számomra. Imádtam minden percét. Egy kicsit félelmetes helyzet is volt, a platón van egy - nem is tudom mi a funkciója -, szóval egy elég nagy fedett hely, valamiféle pihenőnek, vagy menedék helynek gondolom, nyitott ugyan, de tető van rajta meg oldala is, gondolom esetleg vihar elől is odamennek nyáron, na mindegy is mi a rendeltetése, szóval ott pihentünk egy kicsit, persze ott is kínozott bennünket a szél, kifújta a lelkünket is és egy idő után azt vettük észre, hogy temeti be hóval a nyomainkat. Ha még ott dekkolunk egy negyed órát, teljesen eltűnik a nyomunk!!! úgyhogy siettünk visszafelé a védettebb helyre, a fák közé, ahol nem volt olyan viharos már az idő és a nyomunk is megmaradt. Ettől függetlenül nem cseréltem volna senkivel. Szerencsére nem fáztunk meg, az évek során azért megtanultunk minden körülményre alkalmazkodva öltözködni, a téli túrás dzseki és túrabakancs alap, a háta és a lába ne fázzon az embernek, bár amíg mozgásban vagyunk, nincs baj. Az igaz, hogy reggel kellett egy negyed óra, mire minden meleg cuccot magunkra szedtünk, a végén alig bírtam lehajolni bekötni a bakancsomat 😆😆
Esténként meg szánkóztunk. Elmentünk a felvonó alatti domboldalra, onnan lehetett lecsúszkálni, én csak egyszer jöttem le, de végig torkom szakadtából visítottam, úgyhogy nem próbálkoztam többször, de nagyon jól szórakoztunk a többieken, ahogy ők is visítottak időnként. Szerintem gyerekkoromban szánkóztam utoljára, na ott fagytam úgy össze lilára, mint itt esténként 😃de nem bántam ezt sem, a szálláson nagyon jó meleg volt, kiolvadtunk előbb-utóbb 😊
Nagyon furcsa volt, hogy ott még minden teljes karácsonyi pompában volt. A díszek, a kültéri fenyőfák feldíszítve és dekorok mindenütt. Az ortodox karácsony jóval később van és akkor vasárnap volt náluk a vízkereszt ( vagy nem tudom ők hogy nevezik)
Harmadik nap már "lájtosra" vettük a figurát, csak elmentünk megnézni a szokásos kedvenc helyünket, a kolostorokat Barcánfalván. Megállapítottuk, hogy nyáron azért sokkal szebb...
A blogger felcserélte az időrendet a fotóknál, meg úgy összevissza is rakta az egészet, meg lehet ismétlődik némelyik...
 |
| A sípálya esti fényben |
 |
| Eddig ért a hó, az ösvényen nagyjából mindenütt ilyen volt ... |
 |
A panzió oldalán lógott ez a jégcsap, életemben nem láttam ekkorát, legalább három méteres volt
|
 |
csak hogy lásd a természet nagyságát, úgy közép tájon azok az apró pöttyök emberek, úton a platón lévő építményhez
|
 |
ide érkezik a felvonó, lent a völgyben van Borsafüred
|
 |
| Nézd ott bal oldalt egy épület tetejét, addig van hóval! |
...jaaaa, és szervezzük oda júniusra a rododendron virágzásra az utat, mikor az egész hegyoldal rózsaszínben pompázik...
 |
(ez a fotó az internetről származik)
|
