Nem tudom

... mikor tapasztaltam utoljára ilyen hideg, havas időt. Ma reggel mikor indultam a városba (fél 9 körül) , még - 13 fok volt, de a hóban csikorgó léptektől komolyan mondom, nagyon jó kedvem lett. Igaz előtte 10 percig biztos öltöztem, mire minden meleg holmit magamra szedtem🤭 Annyira tetszett az a régi érzés, mikor csikorog a talpad alatt a hó! Felénk még kifejezetten szép a táj, az út még nem látott hókotrót, két nyomvonal van az autók nyomán, itt ott leseperve a járda és a többi mesés fehér. Nagyon szeretem. Tiszta a levegő is. Jó ez most. Béke van. 

Gazdag az, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. (...) Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg hát örvendeni!

Wass Albert

Még ünnepi dekorációban a Jardin

Régen

... volt ilyen igazi tél. Három reggelünk is azzal telt, hogy havat lapátoltunk, sepertünk. Nem bántuk, nagyon kellett a csapadék. A városban persze káosz van, a közösségi oldalak tele vannak panasszal a város minden pontjáról. De az a lényeg, hogy a várost a kínaiaknak eladó polgármesterünk szerint felkészültek a télre, de ahogy Hofi mondta: csak a hóra nem számítottak. Rendszeresen bakancsban járok, másképp ezt nem lehet kezelni, ami a gyalogátkelőknél van. Na, majd elmúlik ez is. Félek a nagy hidegtől, mindig attól tartok elfagy valami. A vízóra aknában letakartuk az órát, az akna tetejére tettünk nikecellt (hungarocell) plusz még ráesett jó vastagon a hó, az is szigetel. Szerencsére a kibújt hagymások is hótakaró alatt vannak.

Jövő héten mennénk a Radnai havasokba, hát remélem nem lesz semmi extrém időjárás, állítólag ott is nagy hó van. Vastag hótakarón gázolva nagyon nehéz túrázni, főleg még felfelé is menni, hát nem tudom mennyit bírok majd... Meglátom, nem hajtom én már magam nullára, csak annyit, aminek még tudok örülni.

Vigyázzon mindenki magára ebben a hideg időben! 

Az írisz ennyire ki volt bújva, hogy jóval a hó fölé ér 

Átjáró a szomszédba

Így is le lehet takarítani a járdát... Aránylag én is rendesen ellapátolom, ennyire azért nem, de ez a mértani pontosság nagyon tetszett 😆s persze jócskán van olyan is, ahol egyáltalán nem takarítjàk a saját házuk előtt 

A városban

... nagyon hamar irtó csúnyává válnak a havas utcák. A zebráknál ahogy odakotorja a hótoló, bokáig érő latyak van méter szélességben, lehetetlen átugrani, muszáj belelépni. Ma egy sima csizma semmit nem ért volna. Kb. 10 cm hó esett, de tapadós, latyakos. Este 10 órakor még eltakarítottuk, de ma hajnalra már megint volt lapátolni való. Megnövekedett a takarítási felület, ugyanis az özvegyen maradt szomszédasszony bottal is nehezen jár, megcsináltuk még bent a portán is a hóseprést neki. Felért egy reggeli fitnesz órával. Míg élt a drága öreg szomszédunk, az ő járdáját takarítottuk télen, most emez oldalt, azon filóztam, ha mi leesünk a lábunkról, a miénket ki fogja vajon elseperni? Egyébként nem esik nehezemre, és nem tudnám elnézni, ahogy ő kínlódna a seprűvel vagy a lapáttal. 

A téli túrabakancsomban mentem reggel. Bumfordi, de meleg, vízhatlan és jó recés a talpa. Az tény, hogy kecsesen nem lehet lépni benne 😆de hát kit érdekel? 

Annyira jó! 😍
Ez a fotó az Időképről származik! 

Az Ady Gimnázium előtti Ady szobor társat kapott, biztos, hogy a gimisek alkották😊

Leszedtem a karácsonyfát meg az adventi díszeket. Két lapátnyi tűlevél maradt a padlón, ablakban, ablak alatt már kívül meg a többi. Aztán még áprilisban is találok tűlevelet. 

Egy jó darabig annyira üresnek tűnik így a ház.  Ilyenkor mindig szomorú vagyok egy kicsit...

 

Most

... hétvégére sütöttem, illetve szombatra a sétálós túránkra. Kicsit tovább sült, nem kell ennyire megsütni, de nem rontott az élvezeti értékén. Vittem egy dobozban, mérni kellett volna az időt, hány perc alatt fogyott el 😆annyira finom, ropogós, szinte lehetetlen abbahagyni az evését. Ez a sajtos csigaropogós. Egy adagból nagyon sok van, nem is sütöttem meg csak a felét, ha megyünk a Radnaiba, előtte nap kiveszem a fagyóból, nagyon vékonyra vágom és megy a sütőbe. Finom! 😋

Más. Ajjaj, van ám készültség a hóesés miatt! 😆Operatív törzs, pintér sándor🤮 vezetésével (szándékos a kisbetű) majd jön az sms, ha elakadsz, üljél át egy másik 'ótóba'... 

Bemutatják a helyi sajtóban, hírportálokon a teljes gépi arzenált, aztán tapasztalat szerint 1,5 cm hó esetén megbénul a város. Nem is tudom mi lesz, ha 10 cm esik....? 🤔Világvége. Egyszer azt mondta bölcs - volt - polgármesterünk, kósa lali (mister 20%) , majd a tavaszi napsütés elolvasztja. Milyen igaza volt! 😆🤭

Milyen

... kevés is elég ahhoz, hogy az ember kedve jó legyen! Csak pár jókedélyű ember, otthonról hozott finomságok, friss levegő és egy jó kis séta. Eleinte még egy kis hó is volt az erdőben, de az dél körül már elolvadt. Fotókat most nem hoztam, mert mindig beleugrált valaki,  az engedélye nélkül meg nyilván nem teszem fel. Szóval nem egy első osztályú túraútvonal, még az erdőben aránylag szép is, de utána szántóföldek szélén mentünk, meg később már a kertségbe kiköltözők házai között, de nem is ez volt a lényeg, hanem a beszélgetések, az oltári nagy nevetések, és a jó érzés, hogy azokkal is találkoztunk, akiket régen láttunk. A Köztemetőtől indultunk ki Pallagra az erdőn keresztül és onnan elmentünk Bocskaikertig, és a végén meg hazabuszoztunk egy helyközi járattal. Jó napunk volt! 😍

Most meg kíváncsian várom, hogy mi lesz a jövő héten. Nagyon mondogatják a nagy havat és a nagyon hideget. Inkább most legyen hó is és hideg is, mint áprilisban... Jó is lenne, ha esne a hó, legalább betakarná szegény kis tavaszi hagymásaimat, ugyanis az összes kint van, a krókusz, a tulipán, a jácint... Nagyon sajnálnám, ha kifagyna a mínusz tizenakárhány fokban.

Holnap már vége a laza napoknak. Leszedem a karácsonyi díszeket, a világítást, elpakolok mindent. Kezdődnek a járkálások is. Reumatológia, Radnai havasok, színház, kézműtét. Dióhéjban ennyi a január.

A fotók  még Malagaban készültek, gondoltam most jó a szemnek egy kis szín 😍

Így kell(ene)

 

2026

... még leírni is sok, főleg annak tükrében, hogy hány éves leszek az idén (amit már én mindig hozzáteszek: ha megérem...)

Nagyon csendes szilveszterünk volt, ahhoz képest, hogy az utóbbi években mindig volt valami. Elutaztunk vagy itt mentünk valahová a baráti körrel szórakozni, vagy nálunk volt összejövetel. Most is úgy volt, nálunk gyűlünk össze, de a szomszédom állapota miatt még időben lemondtuk. Megéreztem, tudtuk, hogy nem éri meg a karácsonyt, aztán 23-án este elment a Minden Élők útján. Nagyon megrendített a halála bennünket, évtizedek óta együtt sírtunk, együtt nevettünk. Gyakorlatilag azóta ismertük, mióta összekerültünk a férjemmel. Az elején egy házban laktunk, ők a földszinten, mi az első emeleten. Hamar kiderült, hogy a férjemmel földik, egyik a Tisza egyik partján, másik a szembeni oldalon született, élt. Ők szóltak anno erről a telekről, ami mellettük volt, hogy eladó, nem akarnánk esetleg építkezni? Akartunk, mert akkor már nézegettük, hogy nagyobb lakásba kéne menni. Így kerültünk még jobban egymás mellé, átjáró van a két ház között, tényleg együtt örültünk és sírtunk a sok-sok év alatt. Most elment úgy, hogy el sem tudtunk köszönni tőle, mert állandóan az intenzíven volt és nem is nagyon tudott magáról. Egy masszív, életerős férfi, akiből roncs lett bő 2 hónap alatt. Szóval a mi karácsonyunkra is rányomta a bélyegét a halála. Januárban kísérjük utolsó útjára a szeretett falujában. Szomorú évkezdet, de ez is az élet része és mese nincs, el kell fogadni még akkor is, ha  rossz ér bennünket. 

Azért öröm is volt, egyrészt a lányunk itthon volt, a másikkal 2 órát videótelefonáltunk, hazamentünk a drága testvéremékhez, 27-én meg felültünk a vonatra, elmentünk családilag meg egy aranyos ismerőssel Szerencsre, átgyalogoltunk Bekecsre és onnan gyönyörű időben túráztunk egy jót. Kiszellőzött a fejünk, megmozgattuk a lábainkat, nagyon jól éreztük magunkat. Délután/estére meg hazavonatoztunk.

A szilveszter meg... hàààt, szégyen nem szégyen, ilyen talán gyerekkoromban volt utoljára, nem átaludtuk az éjfélt??? 🤭😆 Néztük valamelyik csatornát, ahol zene volt és szépen elaludtunk 🤣a férjem éjfél után 10 perccel ébredt én meg negyed egykor, persze nevettünk magunkon... Mivel én nem iszok alkoholt, a férjem azért begyötört egy pohár pezsgőt, köszöntve az új évet. Ilyen szilveszterünk sem volt még, azért az éjfélt mindig megvártuk, mikor  itthon voltunk a gyerekekkel kicsi korukban.

Jól van ez így, mostanában mindig azt mondom, nekünk már mindent lehet.  Kinek is tartoznánk elszámolással?

Szóval... ismét, újra, megint : boldog új esztendőt kívánok mindnyájunknak! 🍾🥂☺️

"Az örökzöld öröke is elmúlik, de magot hagy, s a magból új fa növekszik. Az óesztendő temérdek magot termett, melyek mind a teremtett világot gazdagítják. Te vagy a gazda, akinek az a dolga, hogy a szeretet magjai jó földbe kerüljenek. Ettől lesz jobb az új esztendő! Tedd hát, mit szíved diktál!"