Milyen

... kevés is elég ahhoz, hogy az ember kedve jó legyen! Csak pár jókedélyű ember, otthonról hozott finomságok, friss levegő és egy jó kis séta. Eleinte még egy kis hó is volt az erdőben, de az dél körül már elolvadt. Fotókat most nem hoztam, mert mindig beleugrált valaki,  az engedélye nélkül meg nyilván nem teszem fel. Szóval nem egy első osztályú túraútvonal, még az erdőben aránylag szép is, de utána szántóföldek szélén mentünk, meg később már a kertségbe kiköltözők házai között, de nem is ez volt a lényeg, hanem a beszélgetések, az oltári nagy nevetések, és a jó érzés, hogy azokkal is találkoztunk, akiket régen láttunk. A Köztemetőtől indultunk ki Pallagra az erdőn keresztül és onnan elmentünk Bocskaikertig, és a végén meg hazabuszoztunk egy helyközi járattal. Jó napunk volt! 😍

Most meg kíváncsian várom, hogy mi lesz a jövő héten. Nagyon mondogatják a nagy havat és a nagyon hideget. Inkább most legyen hó is és hideg is, mint áprilisban... Jó is lenne, ha esne a hó, legalább betakarná szegény kis tavaszi hagymásaimat, ugyanis az összes kint van, a krókusz, a tulipán, a jácint... Nagyon sajnálnám, ha kifagyna a mínusz tizenakárhány fokban.

Holnap már vége a laza napoknak. Leszedem a karácsonyi díszeket, a világítást, elpakolok mindent. Kezdődnek a járkálások is. Reumatológia, Radnai havasok, színház, kézműtét. Dióhéjban ennyi a január.

A fotók  még Malagaban készültek, gondoltam most jó a szemnek egy kis szín 😍

Így kell(ene)

 

2026

... még leírni is sok, főleg annak tükrében, hogy hány éves leszek az idén (amit már én mindig hozzáteszek: ha megérem...)

Nagyon csendes szilveszterünk volt, ahhoz képest, hogy az utóbbi években mindig volt valami. Elutaztunk vagy itt mentünk valahová a baráti körrel szórakozni, vagy nálunk volt összejövetel. Most is úgy volt, nálunk gyűlünk össze, de a szomszédom állapota miatt még időben lemondtuk. Megéreztem, tudtuk, hogy nem éri meg a karácsonyt, aztán 23-án este elment a Minden Élők útján. Nagyon megrendített a halála bennünket, évtizedek óta együtt sírtunk, együtt nevettünk. Gyakorlatilag azóta ismertük, mióta összekerültünk a férjemmel. Az elején egy házban laktunk, ők a földszinten, mi az első emeleten. Hamar kiderült, hogy a férjemmel földik, egyik a Tisza egyik partján, másik a szembeni oldalon született, élt. Ők szóltak anno erről a telekről, ami mellettük volt, hogy eladó, nem akarnánk esetleg építkezni? Akartunk, mert akkor már nézegettük, hogy nagyobb lakásba kéne menni. Így kerültünk még jobban egymás mellé, átjáró van a két ház között, tényleg együtt örültünk és sírtunk a sok-sok év alatt. Most elment úgy, hogy el sem tudtunk köszönni tőle, mert állandóan az intenzíven volt és nem is nagyon tudott magáról. Egy masszív, életerős férfi, akiből roncs lett bő 2 hónap alatt. Szóval a mi karácsonyunkra is rányomta a bélyegét a halála. Januárban kísérjük utolsó útjára a szeretett falujában. Szomorú évkezdet, de ez is az élet része és mese nincs, el kell fogadni még akkor is, ha  rossz ér bennünket. 

Azért öröm is volt, egyrészt a lányunk itthon volt, a másikkal 2 órát videótelefonáltunk, hazamentünk a drága testvéremékhez, 27-én meg felültünk a vonatra, elmentünk családilag meg egy aranyos ismerőssel Szerencsre, átgyalogoltunk Bekecsre és onnan gyönyörű időben túráztunk egy jót. Kiszellőzött a fejünk, megmozgattuk a lábainkat, nagyon jól éreztük magunkat. Délután/estére meg hazavonatoztunk.

A szilveszter meg... hàààt, szégyen nem szégyen, ilyen talán gyerekkoromban volt utoljára, nem átaludtuk az éjfélt??? 🤭😆 Néztük valamelyik csatornát, ahol zene volt és szépen elaludtunk 🤣a férjem éjfél után 10 perccel ébredt én meg negyed egykor, persze nevettünk magunkon... Mivel én nem iszok alkoholt, a férjem azért begyötört egy pohár pezsgőt, köszöntve az új évet. Ilyen szilveszterünk sem volt még, azért az éjfélt mindig megvártuk, mikor  itthon voltunk a gyerekekkel kicsi korukban.

Jól van ez így, mostanában mindig azt mondom, nekünk már mindent lehet.  Kinek is tartoznánk elszámolással?

Szóval... ismét, újra, megint : boldog új esztendőt kívánok mindnyájunknak! 🍾🥂☺️

"Az örökzöld öröke is elmúlik, de magot hagy, s a magból új fa növekszik. Az óesztendő temérdek magot termett, melyek mind a teremtett világot gazdagítják. Te vagy a gazda, akinek az a dolga, hogy a szeretet magjai jó földbe kerüljenek. Ettől lesz jobb az új esztendő! Tedd hát, mit szíved diktál!" 

Nem én lennék

... ha nem köszönném meg a mögöttem lévő évet nektek is, blogolvasóknak. Hisz miattatok is volt /van(?) ez a blog. 

Még pár óra és befejezzük a 2025-ös esztendőt. Fel sem tudnám hirtelen sorolni (nem is akarom) mennyi jóban volt részünk, hányszor tudtunk örülni az életnek és mennyit voltunk szomorúak, aggódóak, mikor, milyen félelem dolgozott bennünk.

... és hogy mit hoz az új év? Senki nem tudhatja, de amit ad, azt igyekszünk maximálisan kihasználni, megélni és elviselni mindent, ami jön.

Az év utolsó napja múlik el hamarosan ... (Istenem, de milyen rekordsebességgel...?!) 

Engedjétek el az óévet békességgel, ne legyen a lelketekben teher és lépjetek az új évbe örömmel. 

Legyetek egészségesek, optimisták, legyenek céljaitok, amit sikeresen tudtok majd teljesíteni.

Sok-sok  boldog órát, napot, hónapot kívánok az új esztendőre. 🙏🏻🎉🥳🥂💕

"Hiszek a nyárban rideg tél közepén, 

Hiszek a fényben vaksötétben. 

Hiszek a szeretetben háborúk idején. 

S hiszek a csodákban 

szembeszélben. 

Hiszem, hogy jönni fog belülről

Valami egyszerű erő 

Hogy kezdhetem mindig elölről 

Hogy ki mit ad, azt kap, 

az élet mindent körbenő."

Elértük

... ezt is. Újra és újra évtizedek óta. Karácsonyra készülünk meg az év végére. Ilyenkor óhatatlanul visszatekint az ember a mögötte lévő hónapokra. Mennyi minden volt benne!

 Mi sikerült a tervekből, mit hogyan éltünk meg, milyen élmények értek, milyen volt az egészségünk, miért puffogtunk, mennyit elmélkedtünk az időjárás szeszélyessége miatt, mi bántott bennünket, mit várunk/szeretnénk a jövő évtől. Nem tudom, nem is akarom rendszerezni a dolgokat, ahogy mondani szoktam: ami fontos, minden itt van az elmémben, amit/akit meg el lehet hagyni, azt elhagyom. Nem gyötröm én már magam egy másodpercig sem semmi olyannal, ami lehúzna, csak arra koncentrálok, ami/aki fontos nekem, nekünk.

Tervezünk sok mindent a jövő évre, csak az kell, hogy a Teremtőnk is engedje véghez vinni. Egészségünk legyen! - tudom, hogy minden mást képesek vagyunk megoldani, mert támogatjuk, vigyázunk egymásra maximálisan, hisz senki másra nem számíthatunk, csak magunkra. Gyermekeink több ezer kilométerre, szülők sajnos 😢nincsenek, testvérek messze vannak, meg hát nekik is ezer bajuk, problémájuk van.

No, de nem szomorkodni jöttem ide! 😊 Amit terveztem, mindennel kész vagyok. Bevásárló lista kipipálva, egy-két apróság hiányzik csak. Semmi extra nem lesz, aszalt gyümölcsökkel, sajttal töltött csirkemell tekercsek bacon-be göngyölve, vajas zöldfűszeres lazac (lányomék szeretik meg a férjem, én nem..) zöldséges bulgur, tepsis krumpli és friss saláták😋 desszert gyümölcsös joghurt pohár. Sütök egy csomó hókiflit meg sajtos ropogóst,(abbahagyhatatlanul eszi mindenki...) ezek egyike sem romlandó, nagyon sokáig eláll. Semmi mást nem készítek. Pont elég. 

Második nap megyünk a Testvéremékhez (évtizedes szokás). Nagyon megcsappant már a létszám, a szülők hiánya mai napig fáj. A sógornőm szüleit is szerettük, a gyerekeink mindig azt mondták nekik három nagymamájuk, nagypapájuk volt. A 'fénykorban' második nap 14-18-an összegyűltünk otthon. Csodás volt a hangzavar, a sok nevetés, a finomságok, de a legjobb az volt, hogy együtt lehettünk. Imádtam.

A mostani létet is szeretem, csak soha ne hiányozzon senki az asztal körül! Maradjunk meg így egymásnak még nagyon sokáig! Hogy Szenteste vacsora után könnyes - nevetős videótelefonáljunk a másik távolban lévő lányunkkal meg a vőnkkel, aki vigyorogva mondja magyarul: szia anyósom, boldog karácsonyt! Aztán részletesen el kell mondani a lányomnak mi volt a vacsora, hogy van megterítve, meg kell mutatni a feldíszített  fát, hogy néz ki a lakás dekorációja, ki milyen ajándékot kapott, szóval minden érdekli őt /őket😍drága tündérem, bár itt lennének ők is! de műtötték a férje csípőjét, úgyhogy az ottani rokonokhoz sem utaztak most el.

Na, sikerült megint olyanokat írni, ami nekem sokat jelent, más meg csóválhatja a fejét és mondja magában: kit érdekel mit csinálsz, mit zabálsz karácsonykor? 🤔🤭😆 Jaaa, amúgy diétázok, úgyhogy nincs zaba, nagyon fegyelmezett vagyok😆😆 elég  * - os volt a laborom, magas cukor pld. na, azt mondtam, akkor ácsi! diéta! Többek között no cukor, no fehérliszt, sok zöldség, gyümölcs! betartom hetek óta, fogytam is szépen tőle. 

Amúgy meg a végére, megöl ez a szürke, egyhangú időjárás... 🥹

Így utólag

... ha mást már idő (kedv?) hiányában nem is osztok meg az andalúz utamról, de a Caminito del Rey-t (magyarul: A Király Útja) nem hagyom ki. Mikor azt végigjártam, azt mondtam: ha az egész spanyol utazásban csak az lett volna benne, már elégedett lennék. Sok szépet láttam már, de ez annyira különleges, lélegzetelállító! Félelmetes mélységek és magasságok végig az úton ... tériszonyosoknak nem ajánlott hely. Nagyon biztonságosan kiépített az út, jó pár évvel ezelőtt újították fel, sok részen látszik alatta a régi járda, na azon nem valószínű, hogy végig mentem volna. Kaptunk egy neccháló szerűséget (mint ami a konyhás nénik fején van) azt fel kellett venni és rá kötelezően egy védősisakot, azt nem szabad levenni. Mondanom sem kell, borzasztóan néztünk ki😆de tényleg szükség volt rá, mert az út sokszor olyan keskeny volt s a sziklák bizony az éles, hegyes peremeikkel balesetveszélyesek voltak.

Az egész 8 km hosszú, de észre sem veszi az ember, mert állandóan szájat tátva nézi a csodát, ami körülvett bennünket. Életre szóló élmény volt.

Nem tudom a fotókon mennyire érzékelhetőek a méretek,  néha olyan mélység volt alattunk! 🫣 nem vagyok félős sem tériszonyos, de még én is visszahőköltem mikor lenéztem. Ami oda leesik, ember fel nem hozza. Fantasztikus hely.

(a blogger rendszere összevissza keverte a fotókat.. 😡De talán élvezhető a látvány így is) 

Egymásba érnek a turista csoportok, minden csoportnak más színű sisakot adnak. Hónapokkal azelőtt le kell foglalni a belépőt, mindig tömeg van. Nyáron 50 fok is lehet a katlanban, sok ájult embert hoztak már ki onnan. 

Itt látszik alatta a régi járda 

Csepergett ránk az eső. 

Azon a hídon átmentünk

Látod azt a csíkot a hegy derekán? Na ott mentünk el többek között.... 

Tulajdonképpen itt kezdődött az út, a blogger felcserélte az időrendet a fotóknál

Hó, hideg

Ezt a fotót meglátva elemi erővel tört rám a vágyakozás egy gyönyörű, havas karácsony után. Idejét sem tudom mikor volt utoljára itt fehér karácsony, illetve a múltkor láttam egy táblázatot Debrecenre vetítve, úgy emlékszem talán 20 éve volt. Nem is tudom, néha hiányzik az a csikorgó hideg is, lehet furcsának tartjátok, de én szeretem. Mióta itt lakunk, egy tél emlékezetes a nagy mínuszok miatt, mikor egy reggelre - 18° volt a teraszon és nappal is   - 10° körül volt. Meg amikor Apukám meghalt, nagy hó, jeges utak és nagyon hideg volt, - 14 fok és nappal is kemény mínuszok voltak. 

Már a múlt ez is.