2025. december 7.

Áldom

... az eszemet, hogy elmentem a hétvégi túrára. Vacilláltam egész héten, jó hogy sokat gyalogoltam az andalúz kiránduláson, de ott nem kellett jelentős szintkülönbségeket menni (kivétel Gibraltár, ott pusztító volt a sok lépcsőzés fel-le a sziklára) szóval mivel egész nyáron, ősszel kísért a csípő fájdalmam, ezért féltem hegyi túrát vállalni. Nem gondoltam, hogy így fogom bírni. Igaz a végére már nem lépkedtem délcegen, de nagyon örültem, hogy nem volt semmi bajom. Az más kérdés, hogy a ma reggel rettenet volt😆😆minden részem sajgott, nem volt olyan porcikám, ami ne emlékeztetett volna a tegnapi napra. 

Szóval csodás időnk volt a túrára, előtte napok  is a szürke ezer árnyalata időjárás volt, meg ma is, de tegnap ragyogott a nap ránk. A kedvünk is hasonlóan alakult, nagyon sokat nevettünk, az erdő még mindig adja a szépségét, a színeit, az avar rugdosás élményét, a levegőt, a nyugalmát. Szerettem minden percét, még akkor is, ha a végére elfáradtam. Jaaa, még mikulás csomagot is kaptunk🤭😆mert nagyon jók voltunk! A túra végén még eltöltöttünk vagy másfél órát az egri adventi forgatagban (elég is volt annyi...) , persze nem vettünk semmit, ja de! a fiúk forralt boroztak. Megállapítottam, hogy drágábban adtak mindent, mint a debreceni vásárban... 

Noszvaj-Síkfőkút-Várkút-Felsőtárkány-Eger útvonalon túráztunk, 18 km volt a vége. Tele voltam/vagyok örömmel tőle. Sok szépet láttam, bírtam az útvonalat, jó volt a társaság - most így jó, nagyon jó.

Úgy látszik a blogger nem ismeri a sorrendiséget, összekavart minden fotót... 😡A lényeg remélem azért átjön. 
















Milyen hívogató hely!? Ha több időnk lett volna, beülünk egy kicsit



Háttérben az egri vár 

Egri Dobó tér karácsonyfája

Síkfőkúton a kis tó 
















Ezt a panorámát nézve ebédeltünk. Nem adnám semmiért... 
















2025. december 5.

Elém került

Pont most egy éve készült, sétáltunk ki a Nagyerdőre 
 

... ez a fotó és belegondoltam, hány éve vagyunk együtt a párommal, hány éve fogjuk így egymás kezét. Nagyon sok. Manapság már olyan kevesen tartanak ki egy párkapcsolatban. Mindenhol vannak problémák, de ha igazán szeretik egymást, megoldást is lehet találni. Nálunk is volt egyetlen egyszer mélypont, de megerősödve jöttünk ki belőle. Most, hogy haladunk szélsebesen a korral, még jobban kapaszkodunk egymásba, féltjük a másikat, főleg hogy adódtak bajok tavaly ilyenkor a férjemmel. Az ember, míg egészséges(nek érzi magát) azt hiszi, elpusztíthatatlan. Ohh, dehogy! A másodperc tört része alatt jön a baj és a feje tetejére áll a világ és vele társul a páni félelem, az aggódás. Aztán mikor helyreállnak a dolgok, mindig azt érzem: kaptam/kaptunk még egy kis időt 🙏🏻🙏🏻🙏🏻

Most jól vagyunk, a reggeli jajgatásokat, nyögéseket leszámítva, míg felkelünk az ágyból😆de jön a szokásos capuccinom, a teendők és már el is felejtem, hogy itt-ott fáj valamim. Ennek örömére holnap megyünk a Bükkbe Mikulás túrázni 😍 most el lehet képzelni jó pár túratársunkat (meg minket is🫣🤭) valami mikulásos fejdíszben, sapkában, ahogy sorolunk a hegyek között és mindig nagyon jó kedvünk van, már csak a társaság, a jó levegő, a csodás táj miatt is! 

2025. december 4.

Szerinted?

 


Melyik generációra gondoltak vajon? 50, 60, 70 évesekre? 

Az én lányaimnak 14 éves korukig nem volt telefonjuk. Nem is akarták, nem is hiányolták. Nekik a mai napig nincs Facebookjuk! 

Mert pld. a mi generációnk garantáltan nem volt a közösségi média rabja. Az első, amire emlékszem az IWIW volt, nagy nehezen jutottam meghívóhoz, mire lett saját oldalam. Nem tudtam vele mit kezdeni, igazából ismerőseim sem voltak rajta, úgyhogy hanyagoltam az egészet. Aztán jött a "kék" - na az már csak egy különös világ! Jó is (ott tudok jelentkezni utakra, túrákra stb.) és nagyon nem szeretem azt a sok mocskolódást, gyűlölködést, ami folyik egy-egy teljesen semlegesnek gondolt oldalon, kertépítős, virágos, lakberendezős, barkácsolós, főzős stb. 

Beleolvasok sokszor a kommentekbe és menekülök onnan. Sok követett oldalból ki is léptem, pld. egy növényhatározósból, förtelmes stílusban adogattak ott. A világ összes kincséért nem lájkolnék és kommentelnék idegen oldalakon, mert egyből beleállnak az emberbe, mint a nyuszikás viccben: ha van sapka rajta azért, ha nincs meg azért. Uhhh, micsoda emberek osztják az észt! olyanok akik egy szót! sem tudnak leírni helyesen és ő oktat ki másokat.  Jajjjj... Ezért menekülök is sokszor. Megnézem van e valami túra /kirándulás kiírás és lépek is ki. Elég belőle annyi. 

2025. december 3.

Mindig

... azt mondom így december elején, hogy még nem tudtam lelkiekben felkészülni az adventre, a karácsony várásra. Nagyban hozzájárul az időjárás per pillanat tavaszi napsütése (előtte egy hétig nem láttunk napot...) az ezer felé figyelés, hogy minden naptárban felírt helyre eljussak, az elmaradt dolgaim/feladataim piszkálják az agyamat, mikor jutok el odáig, hogy kész legyek vele, várni az ihletre, díszítsem fel végre a lakást... s jó párszor mondom magamban, mint Pató Pál úr: ej, ráérünk arra még... 🫣

...aztán elég meglátnom egy szép téli fotót, egy karácsonyi díszt, adventi koszorút, egy gyertyafényt, egy fenyőágat, meghallom a bevásárló központban a karácsonyi éneket és melegszik a szívem körül az érzés egyre jobban. Az a tartózkodás is szűnik, csökken, hogy az idén nem díszítem fel a lakást, aztán dehogynem! mert újult erővel tör fel bennem az érzés: hahó! az idő piszkosul eljárt felettem és senki nem tudja, mennyi van még az előttem lévő útból. Meg aztán, olyan gyönyörű így a lakás! aki bejön, mindenkinek tetszik. Semmi extra, semmi túlzás, csak ízléssel minden. Jó hazaérkezni máskor is, de így különösen. Szeretem.

Ma a városban fotóztam a mellékelt fotókat. Mentem jegyet venni, a Főnix csarnokban lesz december 27-én Aranyosi Péter (stand-up) önálló estje. A lányom is szereti, mivel itthon lesznek, együtt megyünk. (bele sem akarok gondolni, hogy akkor már vége is a karácsonynak...🫣) előtte motyogtam egy sort, online akartam megvenni a jegyeket, hát látom az amúgy sem olcsó jegyre rátesznek darabonként 760 ft jegykezelési költséget. Ez négy főre már 3040 ft. Mire fel? Mert én online veszek valamit, neki milyen költsége keletkezik? Küld egy emailt a jegyekről és ennyi. Na, dühös lettem, komolyan mondom, nem is az a 3000 ft (de az is) mert inkább rögtön beletenném egy  adomány gyűjtő perselybe, ha ott lenne előttem, hanem a lehúzásnak ez a módja, olyan jó magyar szokás szerint. Vagy tegye bele eleve a jegy árába és döntse el mindenki, kell e neki annyiért vagy sem. Így elballagtam a Tourinform irodába és megvettem, ott csak 400 ft egyszeri kezelési díjat számoltak fel. Úgyhogy szórakozunk majd🤭miután most kipuffogtam magam a jegyárak miatt. 







Nem tudom mi ez, de nagyon szép. Hazahoznám ezt is🤭😆

A Dósa nádor téren van, úúúgy kiszedném onnan 😆🤭🫣gyönyörű, tele van bimbóval


2025. december 2.

Csak szólok

 ...hogy akiknek volt belépése/meghívója a zárt bloghoz és esetleg nem tudott belépni, ideiglenesen lezártam/töröltem, ugyanis önállósította magát, teljesen véletlenül vettem észre, hogy NYÍLT blogként működött, hogy mióta, fogalmam sincs. Azt sem, hogy csinálta...igaz egyszer valahol olvastam már ilyenről, hogy valakinek szintén kinyitotta a rendszer a blogját. Most várok majd vele egy kicsit és írok majd nektek, ha újra üzemképes lesz, de az is lehet, hogy átteszem majd egy másik linkre. Bonyolult vagyok ugye?, de ez most nem az én hibám...




2025. december 1.

Tegnap este

... csak elmentünk megnézni a gyertyagyújtást a Kossuth téren. Nem kellett volna... Tömeg, tömeg, tömeg mindenütt és nekem olyankor menekülési vágyam van. Egy kicsit mozogni szerettünk volna inkább s gondoltuk, összekötjük a kettőt. Negyed hat körül kapcsolták fel a fényeket, jóval több díszítés van, mint tavaly. Látványnak pazar volt. Tudom sokan mondják azt, hogy nagy energia pazarlás, de sokaknak lehet csak ennyi csillogás van az életében. Megnéztük a kínálatot, mik vannak, persze az árakon kiakadtunk. 2500 ft a kürtős kalács és olyan hosszú sorok álltak érte (kettesével, hármasával), hogy csak pislogtunk. Erre szoktam mondani, ha soha nem ennék kürtőst, akkor sem állnék be a sorba. Azt beszéltük, hogy az  etetős-itatós helyek már egy hét alatt kitermelik a milliós helypénzű házikók árát. Ők biztos nem mennek csődbe... 

Egy csomag gyümölcs teát vettem, azt mindig veszek ilyenkor, fantázianeveket ad neki a tulajdonosa, nem is tudom, de legalább 50 féle tea van, nem tudok soha választani (férjem szerint, ha már kettőnél több van valamiből, én legalább fél órát gondolkodok rajta, melyik legyen😆😆) , mert finomabbnál finomabb az illata is meg az összetevői is. Végül a Bora Bora nevűt vettem meg, alig vártam, hogy megkóstoljam ma reggel, nem csalódtam benne. Azt hiszem ennyi lesz az adventi vásárlás 🤭 nem is tudom mikor vettem ott valamit, mármint ajándék tárgyat, nem érdemes, duplája a boltinak. Azért megnézegetek mindent (hogy mit nem veszek meg... 😆)



Ez az első fotó a Dehir oldaláról származik