... persze, hogy eszembe jutott a középiskolás almaszedés. Szeptemberben, mielőtt még nagyon belemerültünk volna a tanulásba, két hét almaszedés volt a program. Olyankor az egész iskola kivonult, ha nem is egy almatermő helyre vittek bennünket, mert a 4 évfolyam volt vagy 500 fő. Mi Kemecsére vagy Nyírtassra mentünk. Akkoriban az egész Szabolcs a jonatánról volt híres, mindenütt hatalmas táblákban volt ez a fajta. Nekünk nem volt idegen ez a munka, hisz évről évre otthon ezt csináltuk. Emlékszem, nem is volt annyira tartalék cipőm, tornacipőt húztam fel, az meg átázott mindig a reggeli harmattól. Nem emlékszem, hogy nagyon örültünk volna a munkának, de muszáj volt igyekezni, mindig megszámoltàk hány ládával szedett az osztály. Főleg a fiúk voltak lusták, akkor szedték csak, ha az oszifő a közelben volt. A buszozást külön díjaztuk, azon drukkoltunk, minél tovább tartson az út. Kajával nem nagyon voltunk ellátva, ami a koliban volt kis szegényes reggeli, abból vittünk mondjuk zsíros kenyeret, azt ettük almával. Az utat mindig végigénekeltük oda és vissza is. A sulihoz vitt a busz, onnan gyalog még jó fél óra volt a koliig, de hát fiatalok voltunk és bírtuk a strapát. Tudom, sokszor és sokat fáztam. Egyszerűen nem nagyon volt olyan holmim, amit befoghattam volna mezőgazdasági munkához. Volt egy komplett melegítő garnitúrám, abban jártam olyankor, de ha azt kimostam, már nem volt mit felvennem. Elég szegényes volt a ruhatáram az az igazság. Jó, nem jártam szakadt /koszos holmikban, de egy fél szekrényben elfértek a dolgaim, igaz mindenkinek csak annyi jutott. Meg évszakok szerint vittük, hoztuk a ruházatot otthonról. A kolisok között nem sok gazdag gyerek volt, azért is kerültünk oda, mert albérletet nem tudtunk volna fizetni. Azt is tudom, hogy soha nem fájt a fejem azért, mert nem voltam tele luxus dolgokkal. Valahogy mindig megoldódott minden, ha kabát kellett, akkor kaptam, ha cipő akkor azt is. Azt hiszem harmadikos voltam, Anyukám szerzett valahonnan egy Super Rifle márkájú farmert (akkoriban nagy divat volt) na azt hordtam utána éjjel nappal. Kaptam hozzá egy Levi's feliratú, kerekített aljú pólót, nagyon menő voltam vele 😆😆 mi boldogság volt ez nekem akkor!! fogalmam sem volt, honnan vette Anya, azt boltban nem lehetett még kapni. Szerintem a fél fizetése ráment akkor, de olyan boldog voltam, hogy fel sem fogtam mit tett meg értem. Hogy mennyire menő volt akkoriban egy farmer cucc, csak vágyakoztunk utána, egy fiú osztálytársamnak Amerikában élt a nagybátyja, az küldött neki nadrágot, dzsekit és én mindig elkunyeráltam a dzsekit tőle, azt mondtam fázok, ő meg lovagias volt, szóval akkor egy ideig nagyon menőnek éreztem magam.
Mai szemmel nézve meg visszaemlékezve, szegények voltunk, de valahogy mégsem éreztem sosem hiányát semminek. Egyszerűen nem voltak az embernek nagy igényei, elfogadtuk a helyzetet úgy, ahogy volt.
Na, hova keveredtem megint az ezer éves emlékű almaszedéstől, amit egy fekete-fehér fotó váltott ki belőlem...
