Kicsi

... ízelítő. Mesevilágot láttunk. Jót tett a lelkemnek (is).  Estére mindig leamortizálódtam fizikailag a rengeteg mászkálástól, túráktól. Barátokkal, ismerősökkel a Stájer Alpokban jártunk, Graz környékén.

Graz, Schökl,  Erzberg-i Látványbánya - halálfélelem a kinti részen a "birodalmi lépegető" {Star Wars után szabadon....}  jellegű járművön, utána másfél km befelé a hegy gyomrába és hatszáz méter szikla a fejem felett, brrrrrr....hát soha többé bánya.... és a Medve-szurdok. Az időjárás abszolúte ideális volt, nem volt elviselhetetlen meleg,  mindig a programok végén jött egy nagy zuhé, pld. az egyik nap rohanvást értünk le a hegyről, mert dörgött már rendesen  és éppen beestünk egy hüttébe (jutalom a nap végén: egy korsó jéghideg sör, meleg volt és nagy a folyadékveszteség :D) az utolsó 50 métert már futva tettük meg, mikor leszakadt az ég egy 20 perces felhőszakadás képében, majd ismét kisütött a nap. Csodás volt.

A fotók összevissza vannak sajnos, mert két telefonról szedtem le és a férjem által átküldött messenger fotók is kerültek ide. Rengeteg kép van, de ha megbontom a bejegyzést akár két részre is, nem biztos, hogy lett volna energiám a másodikhoz...  

A Mura folyó Grazban

Szórakozóhely a Murán

Rendkívül gyors sodrású folyó 

Oda felmentünk

Látkép Grazról, a Mura folyó szeli ketté

Az új Merrell túracipőm😍

A vasérc bánya külszíni fejtése. Óriási... 

ezen a viadukton jöttünk át, megálltunk fotózni, hihetetlen egy építmény

Graz, belváros

Látkép Grazra, az óratoronytól

Medve-szurdok...soha többé...lidércnyomással felérő út

Kilátás a Schökl platójáról

A Schökl tetején

Ennek a járműnek a kereke akkora volt, hogy a 190 centi magas  ismerősünk felemelt kézzel nem érte el a tetejét. Ezzel vittek fel bennünket a bánya külszíni fejtésének majdnem a tetejére. Halálfélelmem volt....

Graz, Operaház

Nagyon finom sör volt és jéghideg 😍

Az arányok érzékeltetésére, a nagyobb jármű kb. 100 tonna !!!! kibányászott követ képes szállítani. Hihetetlen méretű, a valóságban látva csak hüledeztünk, úgy az egész bánya méretein is. A kisebbik pötty ott feljebb egy személyautó.... 

A keddi vihar

...után tegnap kora este először mentünk hosszabb távra kocsival (Dechatlonba) s útközben minimum ezerszer tettem össze a kezem 🙏🏻🙏🏻🙏🏻🙏🏻a hála miatt, hogy mi és a kisebb környezetünk ezzel a két fa pusztulassal megúszta, mert amit láttunk, minden képzeletet felülmúlt. Sok évtizedes fák pálcikaként derékba törve vagy éppen tőből kifordulva. Sok utca le van zárva, ahogy benéztünk, végig le voltak borulva a fák, rá a vezetékre, kerítésekre, házakra, utcára. Láttuk a sérült épületeket, lerepült cserepekkel, ideiglenesen betakarva fóliával, mert tegnap délután ismét esett az eső, de már nem szélsőségesen. Tűzoltók, villamos szakemberek dolgoztak este is a zuhogó esőben, sok helyen hétfő óta nincs áram, péntekre ígérték, hogy talán lesz. Nálunk még rövid ideig sem volt áramszünet 🙏🏻Az utak mentén végig kirakva oldalra a már levágott ágak, fák.  Nem is láttunk sérülés nélküli területet. 22 éve volt egy hasonló kaliberű vihar, de talán még akkor sem tapasztaltam ilyen rombolást a városban.

Jól van, nem untatlak már vele benneteket, de nem tudok napirendre térni felette😒🥺🥺

Képek a netről! 

Még a tegnaphoz

 

... meg tulajdonképpen a jövőhöz is: 

"Ne tegyünk úgy, mintha nem láttuk volna előre.

Az idei nyár már nem évszak, hanem figyelmeztetés. Egyik nap izzó, harmincnyolc fokos beton, másnap szürke szélrohamok, tízfokos zuhanással. A természet nem bolondult meg – csak jelez. Mi vagyunk azok, akiknek a fülében évek óta ott zúg az előrejelzés, de valahogy még mindig nem halljuk meg.

Ez nem hirtelen jött. Ezt megmondták. Kutatók, aktivisták, nagymamák, pásztorok, halászok. Aki figyelt, az tudta. Csak mi, a „fejlett világ”, voltunk túl elfoglaltak ahhoz, hogy észrevegyük, hogy a bolygó nem partnerként, hanem egyre inkább páciensként viselkedik.

A korallzátonyok újraéledtek, amikor békén hagytuk őket. A bálnák száma nőtt, amikor nem vadásztunk rájuk. A COVID-időszakban a levegő megtisztult, amikor leállt a repülés. Nem csodák voltak ezek. Csak egy pillanat, amikor visszaléptünk – és a Föld lélegzetet vehetett.

Régen jobban együtt éltünk a természettel. Tudtuk, mikor vetni, mikor pihenni. Nem hívtuk klímaválságnak, csak megértettük: ha nem figyelsz a vízre, a szélre, a fára, akkor nem jön a termés, nem marad élet. Most tudományos szavakat használunk arra, amit a nagyszüleink éreztek.

De ma, a hőségriadók és özönvizek között, még mindig kiskapukat keresünk. Még mindig meg akarjuk úszni. Még mindig hisszük, hogy az utolsó pillanat után is lesz még egy pillanat.

Pedig a természet nem haragszik. Nem bosszút áll. Nem moralizál. Csak visszaveszi, ami az övé. Mi vagyunk azok, akik siratják, ami eltűnik – mert mi adtunk nevet a madaraknak, legendát a fáknak, mesét a havazásnak.

Ezért hát ne tegyünk úgy, mintha nem láttuk volna előre. Láttuk. Hallottuk. Tudtuk. És mégis mentünk tovább.

Most nem az a kérdés, ki a hibás. Hanem hogy maradt-e bennünk annyi méltóság, hogy legalább ne tagadjuk le, amit teszünk.

És talán még annyi csend is akad bennünk, hogy visszahalljuk, ahogy a Föld még mindig beszél."

(sajnos nem mentettem el, hogy ki írta ezt a szöveget 😒)

Lefotóztam azt a gyönyörű nagy fát, ami három részre hasadt. Nagyon sajnálom, azt már biztos, hogy teljesen ki kell vágni, mert életveszélyes.

Még kora este a férjem kiballagott egy fűrésszel, levágta a szilfáról lehasadt hatalmas ágról a kisebb részeket, kipakoltuk az út szélére, utána behúztuk a törzset is a padka mellé, így már kb. egy órai munkával, járhatóvá tettük az utcánkat. A tűzoltóság ki tudja mikorra ért volna  ide... Kint voltunk előtte az utcán, figyeltük, volt mikor három - négy autó is ott állt, hátha magától elugrik az a nagy ág, de egy sem mászott volna ki a kocsijából, hogy na! fogjunk össze és úgy már hátha el tudjuk rángatni az útból. Inkább megfordultak és elmentek. Ezért csináltuk meg mi és a gyűrű sem esett le az ujjunkról. 

Igazából

... nem lehet elmondani, leírni amilyen délutánt éltünk meg. Két óra körül összeszakadt az ég és a föld. Mint utólag kiderült, 110 km/órás széllel jött ránk a vihar, akkora esővel, hogy 20 percig semmit nem láttunk. Olyan erővel verte a redőnyt, hogy azt hittük kiszakad tokostól az ablak. A főbejárati ajtónk védett, de az ajtóig nyomta az esőt. A kertben állt a víz, de szerencsére most "csak" esőtől, az utcáról nem jött be, pedig lezárt a visszacsapó szelepünk és az utcai csatornafedőt félrenyomva bugyogott fel a szennyvíz, de minket most nem veszélyeztetett. 

 35 mm zúdult le bő 20 perc alatt. Brutális vihar volt, a híroldalakat nézve Debrecen tényleg elesett🥺 az időképen vannak videók hogy mekkora rombolás van a városban. Az utcánk el van zárva, nem tud bejönni autó, akkora ág szakadt le egy hatalmas szilfáról, hogy teljesen blokkolta az utat. Tőlünk a 3.szomszédnak van/volt egy irgalmatlan nagy fa a házuk előtt az utcán, gyönyörű volt, a szél három felé hasította🥺 szörnyen néz ki az utcánk. A virágos kertet úgy leverte az eső, hogy egy csomó tavaszi hagyma kint van a földből. Szerencsére a kicsi, cserepes virágokat felvittem még tegnap a teraszra, hogy védve legyenek.

A házunkban nem esett kár 🙏🏻🙏🏻🙏🏻🙏🏻 hála Istennek! de a szomszéd bácsinak a kis házáról vagy egy négyzetméteren leszedte a vihar a cserepet, a lányáék meg kint vannak Londonban, de egyébként üres a porta, mióta meghalt a drága kis öreg szomszédom.

Meg kellene tanulni együttélni ezekkel a szörnyű időjárási anomáliákkal, de ezt megszokni soha nem lehet. A rettegést, hogy mikor viszi le a fejünk felől a tetőt, mikor bontja le a napelemeket az orkánerejű szél, mikor önt el bennünket a víz... Ahogy nézem a károkat az országban, hát rettenetes, van akinek lakhatatlanná vált a háza, levitte az egész tetőt, bedőlt a tűzfal stb. Őszintén sajnálok mindenkit, akinek kára keletkezett😢

A fotókat a netről szedtem le, a városunk helyzetképét jól mutatja. 

Így jött rá a városra a vihar

Úgy

.... vagyok már ezekkel a nyarakkal, hogy csak essünk túl rajta, mint ablakos tót a hanyattesésen. 

A tavaszt szeretem és az őszt, de a nyári forróságnál még a ködös, hideg, esős/havas tél is jobb, mert akkor lehet menni túrázni, bicajozni, de a kánikulában én bevallom, hogy csak behúzódok a lakásba, amikor már reggel korán lejárom a körömet a városban, megfőzök, reggeli órákban takarítok és néha úgy érzem olyan fáradt vagyok, mintha egész nap kapáltam volna a kukoricaföldön... Leamortizál. 

Reménykedem az esőben, de sejtem, hogy ez a hőségzáró front nem lesz fáklyásmenet... Nem fog elmúlni pusztítás, rombolás nélkül.

Mikor

... kiszedem a hagymát, az első lépésnek tartom az ősz felé😆 még akkor is, ha ezerrel tombol a nyár minden elképzelhető módon. Olyan érzésem van, mintha tegnap duggattam volna el (március 7.) és már beérett, illetve még a teraszra kiborogattam a vödörből. Aminek még picit zöldes a szára pár nap alatt leszárad, aztán azt is megpucolom és mehet a ládákba. Szerintem nagyon szép lett, ahhoz képest, mennyire nem volt csapadék. Egy adagot már hamarabb kiszedtem, megtakarítottam  és az már a pincében hűsöl.

Pont beszéltük a férjemmel, hogy ebben a kertben a hagymán, retken, paradicsomon kívül mást nem érdemes tartani. Ültettem vagy 15 karalábét, na a levelét megtámadta valami, tavaly az a apró lepke féle, az idén meg  rozsdafoltokhoz hasonló pöttyök vannak rajta. Permetezni nem fogom, ha megmarad jó, ha nem nem. Szerintem ezt sem ültetek többé, egy nagy karalábé háromszorra elég nekem, levágom ami kell, folpackba csavarom a többit, be a hűtőbe és semmi baja nincs.

Ma már írtam a pakolós listámat, ugyanis utazunk a jövő héten. Remélem nem lesz nagy meleg ránk, hegyek között leszünk ott hátha kibírhatóbb, bár itthon is csökken egy kicsit a hőmérséklet. Utána augusztus közepéig "utazási csend" ☺️ akkor a Radnai havasokba készülünk. Jó lesz ez...

Tobzódnak a virágok, gondoskodunk róluk ebben a nagy melegben. 

A szerelem virágon 14 bimbót számoltam meg, még soha nem volt rajta ennyi! 

Nem tudom

... valóságon alapuló a szám vagy van benne túlzás (mert ugye, aki nem hiszi, számolja meg a térképen... 🤔🤭☺️) szóval akár ennyi az a szám vagy valamivel kevesebb, számomra ez inkább szörnyű. Ennyi gép a levegőben, ennyi égeti el a kerozint a légtérben. Tudósok biztos több légszennyezést is fel tudnának sorolni, nekem elég csak ennyibe belegondolni. Teszem ezt annak ellenére, hogy én is repülök, egy évben akár többször is, amit nem szeretek, de távoli helyekre csak így lehet eljutni, úgyhogy valamilyen szinten a másik oldalt is meg lehet   (kell? ) érteni. Ez Föld már annyira le van nullázva, annyira tönkrement, nem tudom visszafordítható lenne e bármi is. Ha egy kicsit is kitekintünk a világba, mennyi időjárási anomália van mindenütt, perzselő hőség, árvizek, erdőtüzek, leszakadó hegyoldalak, sorvadó/fogyó /olvadó sarki jég stb. Az emberiség tett érte bőven, hogy így legyen.

Felváltjuk

 ...a hetedik hónapot. Így az elején mindig elgondolkodok, mit hoz ez az új hónap (meg a többi is) Ilyenkor valahogy jobban hajlamos az ember a jókedvre?, a nyár a nagyobb lazaságot hozza magával mindamellett, hogy szenved(ek) mindenki a melegtől. Tegnap Pestről jöttünk haza IC-vel...hát, nyugodtan lehetett volna vallatásra használni azt a vagont, azt hittük ott pusztulunk el. Nem működött a légkondi, ugye az egy szinte zárt vagon, minden második-harmadik ablaknál van egy kéttenyérnyi szélességű lebuktatható kis valami. Nem olyan, mint régen volt, lehúzták az emberek az ablakokat, ment az anyázás ugyan, mert sokan nem bírták a huzatot, de legalább volt levegő. Szegény kalauz nem tudott mit csinálni, végül lenyitotta mindenki amit lehetett és a menetszél legalább már biztosított egy kis légcserét. Ráadásul sokat ácsorgott a szerelvény a nyílt pályán, a nap meg tette a dolgát. Mit mondjak, MÁV én így (nem) szeretlek....!

Nagyon sok helyen már learatták az árpát  (lehet a búzát is?), gyönyörű a sárga tarló mindenütt, rajta a hatalmas bálák, én annyira szeretem azt a látványt, nem tudom megunni. Régebben nagy vágyam volt felmászni egy olyan naaagy guriga bálára, egyszer rávettem a férjem, hogy álljunk meg egy  helyen, ahol ott vannak még a tarlón, hááát, nem is olyan könnyű arra felmenni, főleg ha a röhögéstől nem bír az ember kapaszkodni. De felgyötörtem magam és újra megtenném, ha lehetőségem lenne rá.

Ma este előadás lesz a Nagyerdei Szabadtéri Színpadon, egy habkönnyű vígjáték a Szolnoki Szigligeti Színház előadásában, Család ellen nincs orvosság. Most ilyenek kellenek. 

Fotók az internetről!