... az útért:
"... kezembe veszem a legnagyobb kincsemet: a hálát.
Érzem a súlyát, pedig láthatatlan.
Mégis ott van minden mozdulatomban, minden lélegzetemben."
 |
| Indulunk.. mikor beletapasztja az embert az ülésbe a hirtelen nagyon nagy, felszállás előtti gyorsulás, az én gyomrom már gombócnyi😆 aztán mikor 2 másodperc alatt legalább 100 méter magasan van a gép, úgy vagyok vele, tök mindegy minden😆 |
 |
| Napkelte Jerevánban, a reptér kifutópályáról |
 |
| Búcsúpillantás az Araratra😍 |
 |
| Sajnos a fotó nem adja vissza, de a különböző művelésű táblák színei gyönyörűek voltak, főleg a sárga repcetáblák 😍 |
 |
| Ereszkedünk, valahol Vecsés környékén |
