... a nagytakarításon, két kis feladatom maradt még hátra. Ilyenkor úgy örülök, egy púpként nehezedett már rám a tudat. Annyira belerögzült már ez az életembe, olyan megszokássá vált, hogy nekem tavasszal muszáj ezt megcsinálnom.
Azt mondom, ezt is a múltból hoztam magammal, mert most is eszembe jutott, hogy az első igazán jó időben Nagymamám már meszelte a ház elejét (mikor még nem volt kőporozva a házunk) fehérre a falat és valami vöröses barnás színnel a lábazatot. Ugyanúgy az ólat is kimeszelte kívül belül. Nekünk már nem volt tehén az ólban, csak aprójószág: csirke, kacsa, liba, pulyka, gyöngypipi szóval minden volt. Kihordtuk az összes dunnát, (csak így mondtuk otthon 😍) paplant, párnát, takarókat a napra. Két székre tettünk egy hosszú lábtót (létrát) arra pakoltuk szépen az ágyneműket. Egész nap kint volt, jól felráztuk és úgy vittük be. Ablak pucolás, függöny mosás, pókhálózás, felmosni a linóleummal fedett konyhát, a hajópadlós szobákat. Tényleg felfrissült az egész ház. És ez sosem maradt el.
Ugyanezt éreztem tegnap én is. A tisztaságot. A fűtés utáni por eltűnt a szekrények tetejéről, az én szememnek már beszürkült függöny újra eredeti színében ragyog, az ablak is tiszta lett. Két napomba telt, illetve másfél, mert tegnapelőtt délig odavoltunk a férjemmel kontrollon, a térdével történt valami, nagyon fájt neki, 55 ml folyadékot szívtak le belőle, nem is nagyon tudott segíteni, sőt! annyit csak, hogy a két nagyobb szőnyeget ő porolta ki az udvaron, de nem is vártam el, én magamnak, a magam tempójában szeretem intézni a feladataimat.
Legalább ez a teendő már nem leng a fejem felett..
Napról napra szebbek a tavaszi virágok. A hétvégi hidegfront nem fog használni nekik, meg kb. mindennek ártani fog a mezőgazdaságban is.
