... azért írom meg a posztot, mert van egy-két-három ember, aki még olvassa a blogot és tudom, hogy ad nektek egy pici élményt a fotós beszámoló a kirándulásokról, utazásokról.Montenegróban jártunk, azon belül is Tivat, Budva, Perast, Portomontenegro volt a főbb úticél. Az ott élő ismerősünk mondta, hogy előtte napokban is, meg mire mi elmegyünk akkor is gyönyörű napos idő volt /lesz. Na, akkor ránk felhős, csepergős napok várták, de igazából csak kétszer kellett felhúznom az esernyőt, de akkor is éppen csak esegetett. Éjszaka viszont ömlött, hallottam ahogy verte a tetőt. A lényeg az, hogy tulajdonképpen nem kellett egyetlen programot sem elhalasztanunk/lemondanunk.
Nagy sebességű motoros hajóval elmentünk Perastba meg a Szirti Madonna szigetére. Nagyon szép egy ilyen hajós út, festményre illő tájakat lát az ember. Utolsó előtti nap átbuszoztunk Tivatba, ami gyakorlatilag egyben van Portomontenegroval, ez a luxus jachtok kikötője, ahol olyan hajók horgonyoznak (mint a nemzet szorgalmas gázszerelőjének, mészáros lölőnek a 27 milliárdos, 62 méteres luxus hajója, de tudjuk, keményen megdolgozott érte, úgyhogy sicc! nem irigykedünk, meg amúgy is, mi nem voltunk 'legyetek bátorak' hogy idézzem egyik végtelenül intelligens, okos(😆) megszólalását), szóval olyan hajók, amiket csak filmeken látunk és fel sem bírjuk fogni az árát. Na, azok ringanak a vizen. Csodás a tengerparti sétánya, azon a részen adnak a tisztaságra, mindenhonnan a luxus könyököl az arcunkba (a tisztaság egyébként nem jellemző Montenegróra...ami szutyok van az utak mentén, míg leérünk a reptérről Kotorba, hàààt, pont úgy ahogy a magyar utak, vasútak mellett látjuk, csak még durvább szinten...)
Csoda, hogy még nincsenek kitiltva onnan az egyszerű földi hajlandók, bár az egyik móló már le van zárva, nem lehet bemenni. De hát mit is bámulna az ember, komolyan, egy idő után már untuk nézegetni a számunkra elérhetetlen dolgokat. A naplemente volt a legértékesebb számunkra az ottlét alatt, nem a luxus. Olyan nőket láttunk a sétányon, ohh jaj, egy ujján lévő gyűrű valószínűleg többe került, mint valakinek az éves jövedelme. A kinézetüktől kivert minket a víz, egy négyzetcentiméter nem volt rajtuk természetes, minden mű, agyon botoxozott fejek, felpumpált kacsasegg száj, méteres műszempillák. Csoda, hogy leereszkedett a pórnép közé, hát mi diszkréten, de nagyon röhögtünk, szép kis túracipőinkben, hátizsákkal a hátunkon, almát majszolva, de mi így is olyan fergeteges jókedvvel voltunk, nem bírtunk magunkkal, de így volt jól minden.
Na, jól eltértem a úttól, az a lényeg, hogy nagyon szuperül éreztük magunkat, harmadszor voltam itt. Sokat sétáltunk az óvárosban, minden utcája tüneményes, nyáron lépni sem lehet a turistáktól, ilyenkor szeretem, mert nyugodtan lehet nézelődni, nincs tömeg. Minden nap megnéztük a piacot is, vettünk, hoztunk haza a híres nyegusi sonkából, isteni finom!
Most azt mondom, nem hiszem hogy megyek még oda valaha, úgy érzem, már mindent láttam ezen a részen, de hát soha ne mondjuk azt, hogy soha, mert nem tudhatjuk.
A fotók két telefonról lettek leszedve, ezért káosz van a sorrend körül, meg lehet jobb lett volna két posztra szétszedni, de örültem, hogy ennyit és így is meg tudtam csinálni. Vészes időhiányban szenvedek... 🤔☺️
