...eltelt az a három nap, de nem vagyunk telhetetlenek, mert annyi gyönyörűségben volt részünk, hogy el sem hiszi már az ember. Az időjárás abszolúte a kegyeibe fogadott bennünket, nem volt nagy mínusz, nagy szél (a hegyekben, főleg télen rettenet tud lenni...), kristálytiszta volt a levegő, ragyogó napsütés, vakító, térdig érő hó(még túlságosan is vakító, nem volt nálam napszemüveg) hihetetlen kék ég, a szállás meleg és tiszta, a kaja nagyon finom és bőséges, a társaság meg, áááá nagyon röhögősök voltunk, szóval minden együtt volt ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Tulajdonképpen csak a második nap túráztunk, kb. 9 km-t mentünk, de a hóban gázolva felért a duplájával. Igyekeztünk a hómobilok/hójárók által kitaposott nyomvonalakban menni, egy kicsit tömörítette a havat, de nem mindig ment arra, amerre mi :) így elég sokat melléléptünk, olyankor aztán fél lábszárig, térdig süllyedtünk. Komolyan igénybe veszi az ember a nagy hó, de senkit nem érdekelt a fáradtság, a látvány mindent vitt. Azt sem tudtuk merre nézzünk, annyira szép volt a táj. Többször jártunk már arra, de télen még nem. Mondtuk is, hogy nyáron azt a távot szökellve, fél lábon megtesszük fele annyi idő alatt, mint most a hóban. Nem is az volt a lényeg, az egész napunk erre volt szánva, ráértünk, nem kellett sietnünk. A napon volt, ahol szabályosan melegünk volt, de árnyékba érve rögtön változott a hőmérséklet, főleg ahogy ment lefelé a libegő a völgybe, hát ott már dermesztő hideg lett, alig vártuk, hogy leérjünk. Lent aztán hatan beültünk és megjutalmaztuk magunkat egy forralt borral az egyik helyen. Többek között arról is beszélgettünk, annyi szépséget láttunk, valósággal túlcsordultunk az érzelmekkel. Lehet túlzásnak érzitek ezt a rajongást, mindig is szerettem ide jönni, van valami nagy vonzereje, olyan ez mint Torockó, sosem tudom megunni. Már le van foglalva augusztusra a szállás meg jövő januárra, már "csak" el kell érni azt az időt:))
 |
A völgyben megült a köd, de fent már jó idő volt, később ott is feloszlott
|
 |
itt éppen felfelé az egyik hegycsúcshoz, 1611 méteren voltunk
|
 |
visszanézve az ember nem is látszik szinte, akkora a távolság meg a hely, csak ha nagyon kinagyítod, akkor látszik, hogy a jobb oldali két villanyoszlop között emberek vannak :))
|
 |
nézd a felhőket! lencsefelhők :)
|
 |
azok a felhők ott!...micsoda látvány volt az is :)
|
 |
a kék, a zöld meg a fehér...
|
 |
a libegő lefelé menetben
|
 |
újjáépített fatemplom, még szeg sincs benne, csak fa. Az előző porrá, földig égett két évvel ezelőtt
|
