2024. augusztus 29.

Az augusztus

... huszadikai (Radnai havasok) túrás hosszú hétvégéről csak annyit: életem legszebb túrái közé tartozik még akkor is, ha számomra már elég fárasztó volt, főleg így, hogy két egymást követő napon is nehéz és hosszú túránk volt, mellé még ott is meleg volt, a tiszta levegő miatt meg égető napsütés. 

Annyira lenyűgözött a hely, a táj, hogy volt egy pont, amikor a napszemüveg mögé bújva pityeregtem egy kicsit az érzésektől, ami bennem volt. Olyan hihetetlen helyeken mentünk, ahol ezerszer éreztem azt: a porszem töredéke vagyunk a természethez képest!! (és mégis tönkre tudja tenni az ember...)

A Mosolygó-tó

Mosolygó-tó (kb. 1750 m magasságban) 

A salgótarjáni leventék emlékműve, akik egy nagy lavina áldozatai lettek 1944-ben.
1944. január 13-án, dél előtt nem sokkal lavina sodort el 16 salgótarjáni fiatalt a Radnai-Havasokban, alig 100 méterrel céljuk, a 2303 méter magas Nagy-Pietrosz, akkori nevén Horthy-csúcs elérése előtt. A tragédiának egyetlen túlélője volt.
A Salvamont (román hegyimentő szolgálat) ház a tótól nem messze 










Ez már az Aranyos-Beszterce tó a Gargaló alatt









A Prislop hágónál














Csoda ég... Semmi szűrő, semmi fotós manipuláció nincs ezen a fotón (sem), és annyira szép! Végig gyönyörű időben volt részünk. 
















2024. augusztus 27.

Yeeesss

 

 "Eszes lény az ember, tehát mérlegel: tegye, ne tegye. S közben kuncog benne a lélek: "Csak töprengj, okoskodj - dönteni úgyis én fogok, sőt már döntöttem is, ha te még nem is értesültél róla."

Ancsel Éva 


Ilyen jég esett a Debrecenhez tartozó Józsán... Egy videót is nézve nem sok levél maradt a fán.



2024. augusztus 26.

Ilyenkor

... egy kicsit mindig szomorú vagyok. Gyülekeznek a fecskék is. Tudjuk, hogy a természet rendjéhez tartozik ez is, valami hihetetlen ösztöntől vezérelve kelnek útra tavasszal több ezer kilométerről és térnek vissza ugyanoda ősszel. Mi mégis a magunkénak érezzük őket, ahogyan a gólyákat is.

Tavasszal gyertek vissza hozzánk kicsi (és nagy) madarak!!

Stuller Richard fecske fotói! 




... és a gyönyörű gólyáink is ki tudja merre járnak már??!



2024. augusztus 16.

Szeretem

... a kerek számokat.

 Így jó letenni a lantot egy ideig... 



2024. augusztus 15.

Amúgy sem

... mennénk semmilyen augusztus 20-ai programra itt a városban, de most kimondottan örülök neki, hogy még csak a városban sem leszünk. Már csak a hőség miatt sem lenne kedvünk a tömegbe menni, huhhh! dehogy! Régóta nem szeretem a sok ember egy helyen programokat. A város közben készül az ünnepre. Majdhogynem fel nem porszívózzák a központot. Van olyan takarítás, amit egész évben nem látunk. Persze csak a főutca, meg a központ van felnyalva, minden más terület (az idén különösen) eléggé el van hanyagolva. Gyalog járok mindenhova, sok mindent látok, tapasztalok. 

Helyette örülgetünk a hegyeknek, a tájnak, a társaságnak. Túrázni fogunk a Radnai havasokban, egyik cél a Nagy-Pietrosz (2303 m) , avagy ahogy régen nevezték: Horthy csúcs. 

"Nagy-Pietrosz-csúcs (románul Vârful Pietrosul Rodnei) 2303 m tengerszint feletti magasságával a Radnai-havasok és a Keleti-Kárpátok legmagasabb hegycsúcsa, 1940–1945 között „Horthy -csúcs” néven az akkori Magyarország legmagasabb pontja volt." 

Ez lenne a cél, de tudom, hogy nem bírok felmenni rá. Borsáról (tengerszint feletti magassága: 665 m) indulva kicsivel több, mint 1600 m a szintemelkedés és ugye le is kell jönni. Ez nekem már nagyon sok. A Mosolygó-tóig valószínűleg felmegyek, de onnan még bő 500 méter szintemelkedés felfelé a Pietroszig. A tónál ledekkolunk, - többen jelezték, akik szintén nem akarnak felmenni teljesen - és bevárjuk a többieket és együtt megyünk le. 

"Az 1786 m-en fekvő, kb. 2 m mély, 70 x 80 m-es állóvíz medrét egy gleccser vájta ki még a jégkorszakban, melynek mélyedését később víz töltötte fel." 

Ott is csodálatos a táj, el lehet tölteni az időt. Még lehet ebbe is belepusztulok félig, mire felmegyek 😄de szeretném megcsinàlni... Tudom, hogy soha nem lesz már rá több erőm, hisz egyre fogy az éveim számának növekedésével. Meglátom, mire leszek képes. Másnap még szintén lenne egy kemény túra, a Gargaló nyeregbe, az nem olyan magas. Negyedik nap vonatozunk a Visó völgyében, a Mokanicaval. Egyszer már jártunk ott, meseszép tájon, szó szerint hegyek völgyek között megy a vonat, amit egy igazi gőzmozdony húz, rettenetes füstöt okádva felfelé, lefelé már nem kell neki erőlködni, akkor már nem füstöl ☺️ az maradt meg még az emlékeimben, hogy kegyetlenül fáztam a nyitott vagonban, szandálban voltam, zokni nem volt nálam, meg totál nyári cuccban, közben meg esőssé/hűvössé vált az idő, hát alig hittem, hogy vége legyen. Most felkészültebb leszek☺️

Szóval ez lesz a hosszú hétvége programja. Azt mondtam a férjemnek, ha erről hazajövünk: nem akarok sehova sem menni a következő hónap végéig 😄

Az egyik híroldalról hoztam ezeket a fotókat, kis színes városkép. Én is fotózhattam volna, mert jártam ma arra, de másfelé bámultam és így nem vettem észre ☺️











Ezek már saját fotók, kedd este voltunk a Szabadtéri színpadon, Bolha a fülbe c. vígjátékot néztük meg. BORZALMAS, CSAPNIVALÓ VOLT.