2024. augusztus 12.

Ötödik

... hatodik napra is bőven jutott élmény. Már olyan távolinak tűnik, lassan a hosszú hétvégére készülök, utazunk a Radnai havasokba túrázni.

Először körtúráztunk a Plansee körül, az egy kanyon féle, de azért ott is voltak jó kis szuszogós részek. Érdekes volt és szép kilátópontokat találtunk.










Hegyimentők gyakorlatoztak, bámultuk őket egy darabig☺️















A túra után elmentünk az Ehrenberg várhoz és az ott lévő két hegy közötti függőhídhoz, ami 406 méter hosszú és 115 méter magasan ível át a völgy fölött. Persze, hogy átmentünk rajta, oda-vissza, mikor átértünk pihentünk egy kicsit, gyönyörű panoráma volt a várra és a völgyre. Komoly fogódzkodási technikát igényelt sokszor, mert annyira kilengett, de nagyon élveztük a szituációt. Volt, aki rálépett a hídra, ment 20 métert, leült és se előre, se hátra nem bírt menni, bepánikolt. Nem tudjuk végül hogy jött le (nem a mi társaink közül való volt) , mert mi közben felmentünk a várba. A várban semmi extra nem volt, romos vár, de karban van tartva, nincs úgy mű-újjáépítve, mint a mi váraink itthon. Világszép helyen van, a kilátás onnan (is) mindent visz.

Miután kigyönyörködtük magunkat, a várból lejöttünk és egy nagyon finom ebéddel búcsúztunk el a helytől.











legalább 6-7 vitorlázó repülő repkedett a völgyben és a vár körül





az a bizonyos híd a várból


panorámafotó a hídról





a híd alulnézetből

a vakító napsütés miatt kicsit  kontrasztos lett a kép, itt már visszafelé mentünk a vár irányába

grillezett sertésszelet sörmártással, szalvétagombóccal, párolt káposztával - isteni finom volt.

Utolsó nap még belefért egy látogatás Innsbruckba, a Swarovski kiállítást néztük meg. Én nem vagyok odáig a felesleges és sok csiliviliért, hát itt volt minden mennyiségben. Utólag sajnáltam is érte piszkosul a 23 € belépődíjat...

A Swarovski gyár híres figurája a parkból



ott lent -10 fok volt...nem tartózkodtunk túl sokat lent :D




minden a kristályról szólt

...és minden kristályból volt

















Hosszú és fárasztó út állt még előttünk. Hétfőn hajnal kettőkor kerültem ágyba. Elfáradtunk a hat nap alatt, az ötödik napon már mindenki csak vonszolta magát, összeadódtak a napok fáradtságai a túrák, mászkálások miatt. Mindennek ellenére egyetlen percet nem bántam meg, bármikor újra visszamennék, újra járnám az egészet...

2024. augusztus 10.

Harmadik

... nap programja volt a Neuschwanstein vára. Az az igazság, hogy profi fotókon nagyszerű látvány és felkelti az érdeklődését az embernek. Nekem így fotókon nagyon tetszett, régi vágyam volt eljutni ide. Mivel vár és magaslaton van, jó lihegős, kiépített úton lehet feljutni, autók is felmehetnek oda. Mi lent hagytuk a buszt, gyalogoltunk, mi az nekünk?! közben végig szidtuk II. Lajost, amiért oda támadt kedve várat építeni. Szigorúan, előre lefoglalt időpontban mehettünk be, ahol mindenki kapott egy magyar nyelvű audioguide-t, amiből minden információt megkaptunk. Csoportonként és csak kísérővel lehetett bemenni, meghatározott útvonalon, időhöz kötve egy-egy terem, látványosság. Szigorúan tilos volt fotózni bent, az egyik társunk bepróbálkozott, észrevették, töröltették vele, de még a kukából is, csak arra nem gondoltak, hogy a Cloud is mentette automatikusan neki. 

Ez az én véleményem csak, de az egész egy  agyondíszített, túlzásba vitt cicomás, felesleges funkciójú szobákból, lakóterekből álló kastély. Lajos művelt volt ugyan, de vegyes megítélésű uralkodóként nem sokáig élvezhette ezt a pompát, mert letartóztatták és rövid időn belül rejtélyes körülmények között tóba veszett, negyvenegy évesen. Ha rászánjátok az időt, a Wikipédia  nagyon jól leírja milyen is volt, a lényege az, hogy nem volt nála minden rendben a "toronyban", igazából a történelembe a rendkívül költséges építkezéseivel írta be magát. Soha nem nősült meg, homoszexuális volt a Wikipédia szerint. A várból még elmentünk egy hídra: a  Marienbrücke-re, amiről képeslap szintű fotókat lehet készíteni, olyan jól rálátni. Persze mindenki oda igyekezett, vagy 20 percet álltunk sorba, mire feljutottunk mi is, de hát időnk az volt. Lefelé  jövet a várból ismét ránk szakadt az ég 😄

II. Lajos apjának a vára 





Gyönyörű panoráma volt a várból 




Ott a távolban a Marienbrücke út/híd 







Marienbrücke útról készült fotó a várról




Negyedik nap a Zugspitze következett. Mutatok egy térképet, amin ábrázolva van, hogy ment fel a felvonó 2962 m magasra: majdnem függőlegesen. Brutális volt, a kabin alja egy helyen egy négyzetméternyi helyen átlátszó volt, brrrr, néztem egy darabig, félelmetes az az igazság 😄senki nem állt rá, mindenki azt hitte, leszakad alatta, pedig dehogy😄egyébként hihetetlen, de 120 embert tud egyszerre felvinni. Ami építmény ott fent van, hát nem is tudom hogy került oda az a több ezernyi tonna építőanyag, nyilván teherszállító helikopterrel. Boltok, éttermek, kiszolgáló helyiségek. Minden van. A Zugspitze legtetejére még ki kellett volna mászni, vas lépcsőkön, létrákon, drótkötél mentén, de oda nem másztam fel. Felhőben volt az egész hegy, másodpercekre szakadozott fel csak, éppen hogy láttunk valamit, nem kockáztattam. A németek, osztrákok sisakban, biztosító kötéllel másztak fel és le is, a mi ész nélküli magyarjaink (többek között az én párom is) mi az nekik? felmentek csak úgy, minden nélkül. Egyetlen apró, rossz mozdulat és kanállal kaparják össze valahol a hegyen. Nagyon pipa voltam rá. Nem lett senkinek semmi baja, de nem is szóltam a férjemhez egy darabig😄😄 szóval a felhőzet miatt nem volt olyan nagyon látványos, mint a Jöchelspitze, de mindenképpen hatalmas élmény volt!

Felfelé út a Zugspitzere felvonóval. Látni milyen meredeken ment fel. Lefelé a hegyen keresztül, 25 perc alagútban, fogaskerekűvel, onnan tovább a településig hegyi vonattal. Nagy kaland volt 😄... 






Érkezik a kabin



a másik oldalon a gleccser látszik, voltak akik szánkóztak is


Mikor oszlott egy picit a felhőzet... Másodpercekre csak








A Zugspitze legteteje








Van még 2 napi élmény és gyönyörűség, egy bejegyzést még írok majd róla.

Ma jönnek a Testvéremék 😍 most annak örülgetünk ☺️