"Azon a napon, amikor megértettem, hogy csak azt viszem magammal, amit megélek, elkezdtem azt élni, amit magammal akarok vinni." (Dalai Láma)
... tudok hozzátenni semmit sem. Elszámoló számlán volt ennyi túlfizetésünk. Hogy keletkezett, fogalmam sincs, mindig hajszálpontosan annyit fizetek, elektronikusan, ami a számlán van.
Elküldte a cég a postára x költségért, a postás kihozta röhögve, aláírtam és mindenki elégedett volt. A postás is az öt forinttal 🤣
... volt ez a szombati nap, amilyennek szeretem. Nem volt túl meleg, kezelhető a táv (kb. 15 km) nem nagy szintemelkedés. Jól szolgált a térdem /lábam. Eddig, így, ilyennek szeretem a nyarat. A poros ösvényeken bandukolva, az ilyenkor szokásos millió vadvirágos/illatos rét, az árnyas utak, összehajló fák. Nagyon kedvemre való volt. Egy cseppet sem voltam elfáradva este, de úgy aludtam reggelig, mint a bunda.
Csak ízelítőként pár fotó. A Zemplénben jártunk, egészen fent a szlovák határnál, sőt többször át is léptünk ☺️
... el nem veri a jég, tegnap fotóztam, hogy lássam milyen volt...
Hat két és fél, három méter magas leandert eladtam. Nem bírunk már vele. Nem beszélve arról, hogy mindet át kellett volna ültetni óriási cserepekbe. A megmaradt négy nagyobbat átültettem, vettünk nagy cserepeket meg földet, potom majd 20 ezer forintba került... Van több kicsi, amíg nem nő túl nagyra megtartjuk, utána eladom. A házaspár, aki jött érte, vitte volna mindet, leander mániások, de egy pár szebbet nem adtam, azok még kezelhetőek voltak, főleg a törpe leanderem, ami nem nő meg egy métertől magasabbra. Most azt akarom elszaporítani, az elég lesz majd.
(... ha túlélem a mai napot a viharok alatti félelemtől, 100 évig élek...vagy nem)
... pozitívumot tudok felsorolni a nyárra vonatkozóan, de a virág azért mindenképpen közé tartozik. Egyik kedvencem a Csapó utcán van, hortenziák, ha 100 évig élnék még, nekem akkor sem lenne soha ilyen dús. Bár mintha most ott is kicsit kevesebb? ritkább? alacsonyabbak a bokrok. Mindenesetre szép így is.
Holnap utazunk a falunkba. Anyukámnak a születésnapja (14-én) , Anyósomnak nèvnapja lenne hamarosan, virágot viszünk rájuk, megemlékezünk róluk, bár minden nap emlegetjük a szülőket valamilyen apropóból. Anya nekem amúgy is számtalan dologról eszembe jut, egy tányérról, amit tőle hoztam el, egy blúzról, egy párnáról, egy törölközőről, egy szóról, egy tőle tanult tevékenységről. Velem van mindig ❤️🖤
A Testvérem elmondása alapján az Anyukám volt házán már vannak változások kívülről (összes nyílászárót kicserélték). Hogy belül milyen munkálatok voltak, vannak nem tudjuk. De már nem is kell tudnunk, nem a miénk többé 🥴... azért elmondanám, hogy mennyire hiányzik, lemenni a kertbe a korai cseresznyemeggy fához, tele enni magam, a nagyszemű meggy mikor érett, megdézsmálni, még a meggyszedés is hiányzik, pedig jaj de szenvedés volt 30-35 fokban a fán tornázni a sok kis gyümölcsért!...vagy a kis vadbarackfa, amitől nincs finomabb barack számomra, mindig roskadásig tele volt terméssel, a szilvafa, ami szakadt össze a millió szilvától, hej de sok szilvalekvárt főztem belőle!... a régi fajta jonatán alma, aminek még én is jelen voltam az ültetésénél kicsi gyerekként, hát ez már mind a múlté és nincs közöm ahhoz a portához, de a szívem örökké ott lesz azon az udvaron, abban a házban és ott fogok gondolatban járkálni a kertben a gyümölcsfák között.
Jövő héten végre mehetek túrázni. Nyáron nem nagyon díjazom egyébként, de nagyon hiányzik már a csapat, (négyet hagytam ki) meg nem lesz nagyon lihegős, meredek terep, a táv is kezelhető (kb. 15 km) szóval kíváncsi leszek, hogy bírom majd. Egész jól viselkedik a térdem, bár érzem, hogy még mindig nem százas.
Kevésbé meleg, viharoktól mentes napokat és szép hétvégét kívánok minden véletlenül erre tévedő olvasómnak.
... és félelem. Két hullámban felhőszakadás és iszonyat jégeső. A szomszéd bácsi szőlőjét, cseresznyefáját letarolta. Minden a földön fekszik, földig verte az eső, a jég.
Az a morajlás, az a dübörgés, ahogy esett a jég, verte a redőnyt (két ujjnyi lyukakat vágott rajta), az eső annyira esett pár percig, hogy semmit nem láttunk. Fél órával a vihar után még mindig ott vannak a jégdarabok a fűben. Bepánikoltam, nem kaptam levegőt. Nagyon féltem 😢
Nem tudom, hogy csak konkrétan a várost kapta el a jég vagy a környező földeket is, mert ha igen, semmi nem maradt, az biztos. A kertem a földdel lett egyenlővé. A paradicsomokat letörte, beledöngölte a földbe. Minden hasal. Nem is bírom nézni. Befüvesítem az egész kertet, abban nem tud kárt tenni. Elegem van.
Hajdúszoboszlót is kétszer kapta telibe, ott az első is nagy jeget hozott. Hajdú-Bihar, Szabolcs megyében sok helyen volt károkozó vihar. Szomorú 😞
Most meg, mintha mi sem történt volna, hétágra süt a nap, ragyogó kék az ég ...
 |
 |
| Fél óra múlva ezt a fűből szedtem ki az utcán |
 |
| Szomszéd bácsi garázsának a teteje |
