Kevés

... pozitívumot tudok felsorolni a nyárra vonatkozóan, de a virág azért mindenképpen közé tartozik. Egyik kedvencem a Csapó utcán van, hortenziák, ha 100 évig élnék még, nekem akkor sem lenne soha ilyen dús. Bár mintha most ott is kicsit kevesebb? ritkább? alacsonyabbak a bokrok. Mindenesetre szép így is. 

 A másik imádatom tárgya a hárs virágzása. Bódító illat van a városban, ahol sok hársfa van. Hihetetlenül szeretem. Azokon a részeken mindig lassan megyek, hogy minél tovább érezzem az illatot.

Holnap utazunk a falunkba. Anyukámnak a születésnapja (14-én) , Anyósomnak nèvnapja lenne hamarosan, virágot viszünk rájuk, megemlékezünk róluk, bár minden nap emlegetjük a szülőket valamilyen apropóból. Anya nekem amúgy is számtalan dologról eszembe jut, egy tányérról, amit tőle hoztam el, egy blúzról, egy párnáról, egy törölközőről, egy szóról, egy tőle tanult tevékenységről. Velem van mindig ❤️🖤

A Testvérem elmondása alapján az Anyukám volt házán már vannak változások kívülről (összes nyílászárót kicserélték). Hogy belül milyen munkálatok voltak, vannak nem tudjuk. De már nem is kell tudnunk, nem a miénk többé 🥴... azért elmondanám, hogy mennyire hiányzik, lemenni a kertbe a korai cseresznyemeggy fához, tele enni magam, a nagyszemű meggy mikor érett, megdézsmálni, még a meggyszedés is hiányzik, pedig jaj de szenvedés volt 30-35 fokban a fán tornázni a sok kis gyümölcsért!...vagy a kis vadbarackfa, amitől nincs finomabb barack számomra, mindig roskadásig tele volt terméssel, a szilvafa, ami szakadt össze a millió szilvától, hej de sok szilvalekvárt főztem belőle!... a régi fajta jonatán alma, aminek még én is jelen voltam az ültetésénél kicsi gyerekként, hát ez már mind a múlté és nincs közöm ahhoz a portához, de a szívem örökké ott lesz azon az udvaron, abban a házban és ott fogok gondolatban járkálni a kertben a gyümölcsfák között. 

Jövő héten végre mehetek túrázni. Nyáron nem nagyon díjazom egyébként, de nagyon hiányzik már a csapat, (négyet hagytam ki) meg nem lesz nagyon lihegős, meredek terep, a táv is kezelhető (kb. 15 km) szóval kíváncsi leszek, hogy bírom majd. Egész jól viselkedik a térdem, bár érzem, hogy még mindig nem százas. 

Kevésbé meleg, viharoktól mentes napokat és szép hétvégét kívánok minden  véletlenül erre tévedő olvasómnak. 

Pánik

...  és félelem. Két hullámban felhőszakadás és iszonyat jégeső. A szomszéd bácsi szőlőjét, cseresznyefáját letarolta. Minden a földön fekszik, földig verte az eső, a jég.

Az a morajlás, az a dübörgés, ahogy esett a jég, verte a redőnyt (két ujjnyi lyukakat vágott rajta), az eső annyira esett pár percig, hogy semmit nem láttunk. Fél órával a vihar után még mindig ott vannak a jégdarabok a fűben. Bepánikoltam, nem kaptam levegőt. Nagyon féltem 😢

Nem tudom, hogy csak konkrétan a várost kapta el a jég vagy a környező földeket is, mert ha igen, semmi nem maradt, az biztos. A kertem a földdel lett egyenlővé. A paradicsomokat letörte, beledöngölte a földbe. Minden hasal. Nem is bírom nézni. Befüvesítem az egész kertet, abban nem tud kárt tenni. Elegem van. 

Hajdúszoboszlót is kétszer kapta telibe, ott az első is nagy jeget hozott. Hajdú-Bihar, Szabolcs megyében sok helyen volt károkozó vihar. Szomorú 😞

Most meg, mintha mi sem történt volna, hétágra süt a nap, ragyogó kék az ég ...

Fél óra múlva ezt a fűből szedtem ki az utcán 

Szomszéd bácsi garázsának a teteje 

Pusztító

... ez az időjárás 🥴 nézem a híreket, Szabolcs megyében hány helyen okozott kárt a jég meg az özönvíz esőzés. A szűkebb hazámból érkező rossz hírek mindig érzékenyebben érintenek, annyira sajnálom az ott élőket, gazdálkodókat (máshol is), mert tudom mennyit dolgoznak vele, érte. Oly' tehetetlenek vagyunk az időjárással szemben! de mindig azt mondom: az emberiség tette ilyenné.

Nálunk is nagyon nagy vihar volt. Akkorákat villámlott/csattant az ég és persze jött az eső, iszonyat széllel, vízszintesen esett/ömlött. Szinte dübörgött, úgy jött lefelé. 14 perc alatt 23 mm esett itt a mércém szerint.

... és még csak most kezdődik a nyár... 🥴

Fotó : Időkép 

Milyen csendes

... ez a nyárelő?! 🤔 vagy csak én érzem így?

Véget ért a színházi szezonunk, tavaly augusztusban sok év után újra vettem bérletet. Úgy összegezve a látottakat: volt amin nagyon kibuktam, pld. az Úrhatnám polgár Molier művéből, hàààt, brrrr meg jujj, meg 'mikor lesz már vége kategória' - rettenet volt, Pindroch Csaba főszereplésével, igazi ripacs, eddig sem csíptem, de azután végképp ellenszenvem tárgya lett. 

Ami viszont mindent vitt, az a keddi, záró színdarab: Szabó Magda Für Elise c. műve. Ritkán ragadtatom el magam színházi előadástól, de ez nagyon-nagyon-nagyon ott volt. Remek színészi játékkal hozták azt, amit Szabó Magda megírt. Az Úrhatnám polgár után azt mondtam, nem veszek bérletet a következő évadra, de igen, a keddi élmény miatt csak veszek majd megint.

A kertem most kopár is, meg nem is😄 a tavaszi hagymások helyére nem tudok ültetni semmit, csak a magától kikelt petúniák fognak ott tobzódni. Kezd nyílni a margaréta 'erdőm' , ősszel, tavasszal nagyon sokat elajándékoztam belőle, de még mindig sok van, de amikor nyílik, gyönyörű és imádom 😍

Az imádott törpe leander 

Ez a muskatli áttelelt, szebb, mint bármelyik más 

Ligetszépe

A nagy kedvencem

A margaréták egy része 

Nagymamám kenyérmorzsának hívta, fogalmam sincs mi  a "hivatalos" neve 😄én imádom, tele van vele a kert. 

Ők a világ közepe

 "Különösen szeressétek a gyermekeket, mert vétek nélkül valók, mint az angyalok. A mi örömünkre vannak a világon, hogy jobbá tegyék szívünket." 

(Dosztojevszkij)

 Május utolsó vasárnapján, azaz holnap  ünnepeljük a Nemzetközi gyermeknapot.

Fotó az internetről 

Lengyelország

 

Végtelen

 […] a csillagos végtelen közöl valami teljesen megnyugtatót, amit nem ért az ember, de tudja, hogy nagyon jól van így. Így, ahogy van, rosszul is. Nagyon jól.

Rejtő Jenő 

Legyen szép a Pünkösdi hétvégétek. 

A hétvége

 ... per pillanat most egyedül telik itthon, a férjemnek el kellett utaznia, talán dél körül ér haza. Aztán délután kettőre meg megyünk slambuc főzésre egy túrás barátunkhoz meg jönnek még jó páran. Régen találkoztam velük, négy túrát ki kellett már eddig hagynom a térdem miatt, de a jövő héten megyek, a pünkösdi hosszú hétvégén Szlovákia, Lengyelország déli része stb., nem érdekel, most már megpróbálom. El tudok már engedni sok mindent (és sok mindenkit) de ez nagyon hiányzik. A mozgás, a természet, a társaság. Nem tagadom azért van bennem egy kis irigység, olyannyira, hogy egy ideig nem is akarom/tudom megnézni a többiek fotós beszámolóit a csoportban, mert nem voltam ott, nem én láttam. Nem is irigység, szomorúság. Pedig ahogy telik az idő felettem, rá kell jönnöm, hogy semmi nem olyan, mint akár pár évvel ezelőtt is. Tegnap azért kimentem a Nagyerdőre villamossal, de hazafelé már gyalog jöttem. Összevissza 8 km-t gyalogoltam, bolyongtam az erdőben, a stadion körül stb. Itthon ez azóta a legtöbb, mióta vacakol a térdem. Úgy recseg, kattog, hogy rossz hallgatni. Sík vidéken nincs is baj, majd meglátom azért a hegyekben hogy viselkedik, főleg az ereszkedésnél. Röntgenezték, nézegették, injekciózták, de ugyanúgy nem tudok, illetve leguggolok ugyan, de óvatosan és a felállás sem villámgyors...hááát... kopik, recseg, ropog már minden az emberen. Nem vagyok fiatal, el kell(ene) fogadnom. Az a baj, hogy a fejem, a gondolkodásom, az érzetem megállt valahol 35-45 év körül :D

 

Pont a múltkor volt, hogy lenéniztek a rendelőben ahová injekcióra járok, egy asszisztens, aki nem sokkal lehetett fiatalabb, mint én, szóval minden szőr felállt a hátamon a mondattól. Bent a rendelőben aztán azzal kezdtem, tökéletesen tisztában vagyok az éveim számával, de azért ha megkérhetem, szólítson csak simán XYné-nek és nem XY néninek. Hebegett, habogott, de azért nem mondta, hogy bocsika, (sicc) rendben van. Ha elérem, hogy 70+ vagy 80+ leszek, nénizhetnek, de addig nem.

 

 A fotók a Nagyerdőn készültek séta közben. Nagyon szépek voltak a fények, a fotó közel sem ad vissza az élményből.

ilyen gyönyörű pünkösdi rózsát még nem láttam!

kacsa mama a kicsikkel, annyira aranyosak voltak

"Nincs nap, hogy ne gondolnék bele

mennyi minden volt, ami eljuttatott ide.

Hála azoknak, akik hittek, akik éreztek,

s azoknak is hála, akik ezért gyűlölnek."

(részlet Papp Ádám: Számadás c. verséből)

Az a szép magyar nyelv...

 

Az első szó még be sem ugrott először, hogy mi az... 🤔🤣🤣🤣

Hallottatok

... már a kimchiről? Én már sokat olvastam róla, tv-ben is láttam hogy csinálják, de még soha nem ettem. Tele van flavonoidokkal, antioxidánsokkal, a fermentálás miatt meg igazi tápanyag- és vitaminbomba a szervezet számára.

Most nyílt egy új savanyúságos a piacon, náluk láttam, hogy van, nosza! lecsaptam rá, próbaképpen csak 20 dkg-ot vettem. Hàààt, ha nem szégyelltem volna itthon, az egészet megeszem. NAGYON finom! 😋😋 Picit pikánsan csíp, pont annyira, ami még nálam belefér. Ebben káposzta, sárgarépa, hagyma, paprika volt, vékony csíkokra szeletelve. Nekem nagyon bejött 😍 a férjemnek is ízlett. 

Biztos, hogy a vevője leszek!!

Az utazásokról

 ...jutott eszembe. A repülőút hossza 5 óra volt, óhatatlanul is beszédbe elegyedik az ember a szomszédos üléseken utazókkal. Mi most a folyosó melletti üléseken ültünk, aki ült már repülőn, az tudja, hogy három-három ülés van mindkét oldalon ezeken Ryanair/Wizzair gépeken. Szóval ült mellettünk egy család, nagyszülők, lánya a férjével meg egy (irtó hisztis) unoka. Pestiek voltak egyébként. Azt hittük a lányáék rávették nagy nehezen az idős szülőket (közelebb voltak a nyolcvanhoz, mint a hetvenöthöz) , hogy tartsanak velük erre az útra. 

Uhhh, beszélgetés közben kiderült: bejárták már a világot, többször voltak Balin, Egyiptomban, Mexikóban, Ausztráliában és azt hittem nem jól hallok: 20-szor !!!! voltak  Tenerifén, Lanzarotéra már harmadszor jöttek és májusban ismét mennek Tenerifére. Meg az összes szigeteket bejárták, Gran Canariát, Madeirát, Azori-szigeteket. Jó ideig emésztenem kellett a hallottakat, belegondoltam mennyi az anyagiakban is és persze időben is. A nagyszülőknek nyilván nem számít az idő, mert nyugdíjasok, de a lányáék fiatalok voltak, max. 40-45-nek saccoltam őket, ők biztos dolgoznak valahol. Vagy saját vállalkozásuk van és nincsenek főnökhöz kötve. Ahogy mesélték, nem ám himmihummi szállodába mennek, mindig all inclusive ellátásos 5 csillagos hotelekbe. Ahhh, még nem is voltam soha 5 csillagos hotelben, főleg nem all inclusive ellátással, amit amúgy sem választanánk, mert nem bírunk már enni :D

Én meg el vagyok ájulva ezektől is, amit és amennyit mi megyünk, igaz a zöme egy napos vagy max. három napos túrák, évenként van benne egy-két nagyobb utazás, de ebben már a gyerekeinkhez való út is benne volt/van. És én ezt is soknak érzem/tartom és nagyon hálás vagyok érte, hogy megtehetem. Egy kicsivel sem vágynék többre!