.. és a világ kicsi lett

... tűnik ez az utazás, lassan egy hónapja, hogy elutaztunk, már csak azért teszek fel fotókat, mert megígértem. A napok is összekavarodnak bennem, de azért megpróbálok a fotókhoz hozzáfűzni magyarázatokat.

Még mindig Lanzarotén járva: voltunk egy lávabarlangban (Jameos del Agua) , ahol nagyon egyedi a mikroklíma, harsogó zöld növények vannak körben, a barlangban van egy kis lávató, abban él egy pici, hófehér rákocska, ami teljesen vak. Jó borsos belépővel lehetett bemenni...

az a picike fehér a rákocska, tele volt/van vele a kis tó

nagyon jó akusztikájú koncertterem is van benne

Következő látnivaló a Mirador del Ríó volt, egy gyönyörű kilátópont, amit akkor sajnos beárnyékolt az Afrika felől jövő híres, hírhedt calima – a Szaharából érkező port hozó szél. Így is látszott a szomszédos lakatlan sziget, olyan volt, mint egy éppen ereszkedő gépről láttuk volna.

Tulajdonképpen én utálom a barlangokat, nem is akartam ide sem bemenni, de addig győzködtek, hogy csak rászántam magam, de az is közrejátszott, hogy egy órás vezetett út van a barlangon belül, egyedül be sem lehet menni senkinek sem (angolul és spanyolul, hát gondolhatjátok mennyit értettem, az angolból sem, ahogy a spanyolok tudnak hadarni, hát...) szóval ha kint maradtam volna, ott dekkolok több, mint egy órát a napon, mert sehol !! egy árnyék, egy bokor, egy fa, a nap meg pusztítóan égetett, a barlangban meg nagyon kellemes volt a klíma :)

Nagyon érdekes egyébként, egy óriási lávafolyamból alakult ki, a La Corona vulkán kitörésének terméke ez a lávabarlang, amely 6 km hosszú és a különlegessége, hogy 1,5 km-en át folytatódik az óceán mélyén is. A lávabarlang persze több szintű, mint egy emeletes ház és a rétegek egymásra rakódtak a különböző időpontú kitörések során. Úgy magyarázták, úgy képzeljük el, mikor folyik a tejbegríz és a teteje már megszilárdul, de alatta még folyós, na a láva is így "működött" kifolyt a megszilárdult felső réteg alól és így keletkezett számtalan barlang. Gyönyörűen volt megvilágítva, ahhoz képest, hogy utálom a barlangokat, nem bántam meg, hogy lementem.

Csalóka kép, egy picike tó van ott és annyira mozdulatlan a tükre, hogy teljesen úgy látszik, mintha egy óriási üreg lenne alul felül. Fantasztikus látvány volt!

Három napot töltöttünk Lanzarotén utána átmentünk komppal Fuerteventurára, ott is számtalan látnivalóban volt részünk. Nem részletezem annyira, mert egy hétig tartana a poszt megírása :D azért pár helyen írok a fotókhoz, igaz a blogger rendszere rendesen megkavarta....

Az óceán mindenütt csodálatos volt.

(elhatároztam, hogy ez lesz az utolsó utazási beszámolóm. Egy vadidegen ember költséges és kevésbé költséges útjai nem vonzanak max. 1-2 embert. Pár fotóval nem lehet érzékeltetni a sok gyönyörűséget, sok kép meg unalmas egy idő után.)

Az utazásunk végén hajózunk vissza Lanzarotéra, mert csak onnan ment a gépünk

ha megöltök sem jut most eszembe ennek a városnak a neve, mi csak nemes egyszerűséggel azt mondtuk: Coco Jambo 😄a legzöldebb rész volt, amit láttunk a hét nap során :D

ez egy majd' húsz éve partra sodródott bálna csontváza

kristálytiszta az óceán vize

a sziget első, alapító királyainak szobra

azért voltak virágok is

Betancurio, a sziget első fővárosa

itt "kocsmáztunk" - ez egy kocsma ugyanis, ahol egy fél liter ásványvizet 2, 50 euróért (1000 ft kb.)vettem :D

hihetetlen szerpentineken mentünk! az út mindenütt KIVÁLÓ volt, sehol egyetlen kátyú!

jellegzetes, fekete "homokos", helyesebben szólva, nagyon pici köves part

ezekért a mókuskákért odáig voltam, tele van velük a sziget és irtó aranyosak :) kéregetnek szó szerint, ha leültem egy kőre, pillanatok alatt a fejem tetejére, nyakamba, hátamra másztak, imádtam őket, pillekönnyű kis jószágok. A tenyerembe öntöttem vizet nekik, fogta a két mellső lábával a kezem és ivott, nagyon szomjas volt a drága. Volt nálam natúr napraforgó mag, mindet odaadtam nekik :) alig lehet őket fotózni, nagyon gyorsak.