Kié lesz?

... a 2000. komment?? 😍😄😍

Minden várakozásomat

... felülmúlta a mai túrás nap a Bükkben. Itthonról még csepergő esőben indultunk, de mire odaértünk, sütött a nap. Az a kellemes, melengető, tavaszi napsütés. A talaj viszont nagyon csúszott, éjszaka ott is esett, ilyenkor a legrosszabb talán, mert a vastagon ott lévő őszi avar is csúszós meg alatta a föld is. Mindez tarkítva jó kis kövekkel. Voltak nagyon nehéz szakaszok, meredek is volt meg keresztül kasul volt rengeteg kidőlt fával. Sok helyen alig tudtuk átvergődni magunkat, úgyhogy mentünk fatörzsek alatt, felett, között, csúsztunk térden alattuk, szóval izgalmas volt. Jó sárosak lettünk a végére, de szokás szerint megállapítottuk: nem cseréltünk volna senkivel. Ómassától Lillafüredig tartott az út, bő 15 km-t túráztunk. Imádtam. 

Hallottatok

... már a gondosóra programról?

 Most azért került elém a téma, mert a drága, öreg szomszédom valamelyik reggel elesett és mondja ma nekem: több, mint egy órán át nem bírt felállni, mire nagy nehezen sikerült neki. Lánya, veje dolgoznak, nem is tudtak róla. Ahogy beszélgettünk a szomszédommal, rögtön beugrott ez a gondosóra program, egyetlen gombnyomással egy ügyfélszolgálathoz fut be a jelzés a nap 24 órájában, akik a megadott kontaktokkal (összesen ötöt lehet megadni) azonnal megpróbálják felvenni a kapcsolatot és így lehet segíteni annak, aki bajba jut. Rögtön írtam a vejének (a lánya nincs közösségi oldalon) próbálják rábeszélni a bácsit, hogy hordja éjjel nappal, semmi teendője nincs vele s ha ilyen bajba kerül, mint valamelyik reggel, rögtön tud jelezni. Mi itt vagyunk, mondtam a vejének, nyugodtan  adjon meg kontaktnak minket is, mi azonnal át tudunk menni hozzá.

Nagyon szeretem a kisöreget, aggódunk érte mi is, keveset látom mostanában kint, máskor ilyenkor már a szőlőket metszi, most nem. Gyengül egyre jobban, 92 éves lesz áprilisban.

Fotó : naplemente Zeleméren, a templomromnál

Egy kedves

ismerősöm mesélte. 

Átfogalmazom, nem, nem mese. A kórházban történteket mondta el a barátnőm. Velük történt meg, a barátnőm édesanyja a mese alanya. Egy 87 éves, 45 kg-os kicsi, törékeny asszony. Lehet kételkedni. Mi vittük haza a HARMADIK napon. Abból a 4 ágyas szobából mindenkit hazaküldtek akkor, egyszerre kerültek be, más más műtéteken estek át.

Próbáltam úgy leírni, hogy ne legyenek benne konkrétumok, ezért lett ez mese a javából. 

Sokszor van leírva a mese szó valamilyen változata, mert ez mese. Jobban szerettem volna nem megírni egy ilyen esetet, a barátnőm is ezerszer jobban örülne, ha nem kéne éjjel nappal titokban sírnia, hogy ne lássa az anyukája. 

Szomorú vagyok. 

.... Mit tennél mondd, ha lenne egy 87 éves édesanyád, aki egy keddi napon nagy műtéten esik át (melleltávolítás😞🙄) és csütörtökön hazaküldik, elhadarják neki hogy kötözze magát, hogy gondozza a dréncsövet és tartályát, hogy injekciózza magát a véralvadás gátlóval. Egy 87 éves idős, beteg asszony. Akit utána a gyerekei (mert vannak neki hál' Istennek) két naponta hurcolnak vissza a klinikára, mert begyulladt a seb, mert megtört a dréncső stb.annak ellenére, hogy mindent megtesznek érte, de ha nem értenek valamihez, csak kerül hiba az ellátásba. Minden egyes út tortúra a számára, végtelenül elfárad (50 kmről hozzák, viszik) azokon a napokon. És még mennyi minden vár szegénykémre, rosszindulatú tumor révén, nem is tudom bevállalják e a kemoterápiát. Annyira, de annyira együttérzek az ismerősömmel! 

Én ezt fel sem tudom fogni, hogy miért dobják ki a betegeket egy ilyen nagy műtét után. Mi van, ha nincsenek itt a gyerekei? Mi van, ha nincs aki ellássa? Mi van, ha nem tudják behozni kocsival? Egy betegszállítóra várni borzalmas, akivel este kerülne haza, akik mint tudjuk körbejárják a megyét, hogy mindenkit haza tudjanak vinni. 

Azt mondja az ismerősöm, az orvosok, ápolók aránylag rendesek voltak. Valószínűleg ők is sok mindenre kényszerítve vannak... Kevés jó hír van az egészségügy felől, inkább rémtörténeteket hallani. És ez olyan szomorú 😞

Nagyon jó úton

... "halad" ez a város. Fejlesztenek, de sokszor van olyan érzésem, ész nélkül. Átadtak most a belvárosban egy mélygarázst, ehhez szétverték a környéket és köveztek, köveztek, köveztek. Ameddig látták, ameddig érték. 

Jó, azt elfogadom, hogy nagyra növő, óriás fákat a talaj alatt húzódó építmény /közművek miatt nem lehet ültetni, de bokrokat, bokros, egy-két méter magasra növő cserjéket nem lehet telepíteni?? A szokásos menet, évtizedek óta meglévő fákat egy tollvonással elpusztítanak, helyette kapnak a környéken élők szép, szürke egyentérkövet. Az egész belváros ezzel van kirakva, nincs szín sehol (illetve elvétve pár négyzetméter) minek lenne? Szürke városnak szürke kő - jóvanazmárúgy.

Rosszul vagyok, mikor arra járok (majd minden nap...) mert én látom még a szemem előtt azt a régi fás, bokros, virágos részt, amit kipusztítottak onnan. Szóval lett egy füves legelő a város közepén. Meg kő, minden mennyiségben. 

Azóta tettek ki vagy 10 db kb. 1 köbméteres konténerekben kis nyomorék fácskákat. Ebből lesz az erdő... Azt írták, INSTANT, érted instant erdőt hoznak létre ott 🤣 hàààt, az internet népe azóta is röhög, dühöng ennek a térnek a látványától. Állítólag a Macis kutat (Medgyessy Ferenc szobra) is a tiltakozások miatt helyezték vissza, eredetileg nem akarták. Áll a nagy semmi szélén... 

Ilyen volt... 

Ilyen lett 😡🙄

Ilyen volt bontás előtt. Az épület tény, hogy borzalmasan nézett ki 

... és a végén. Azon a beugró részen, ami tele volt nagy fákkal, egyetlen fa, bokor nincsen!! 

Itt volt a közkedvelt Macis kút 

Most a tér szélére került 

Friss fotók, mai (02.05.):

Jaaa, és a plusz valóság, ahogy kifordulunk erről a tündibündi térről, a belváros egyik legforgalmasabb utcája, a Kossuth utca eleje. Ugye milyen "gyönyörű" ? 🙄☺️

Most

... értem a végére a csontritkulás vizsgálatoknak, először reumatológia, onnan az időpontok időpontjának az időpontjával maga a DEXA vizsgálat, vérvétel amire bő egy hónapra rá jutottam el, majd az összes lelettel ma vissza a reumatológiára. Summa summarum, azt mondta a nagyon kedves drnő: tökéletes az eredményem. Mondja, csak így tovább, mozogjak sokat, legyek levegőn. Kérdeztem, a rendszeres túrázás jó lesz továbbra is? mert hogy több, mint 10 éve megyek mindenhova 😄 nevette, aztán kérdezi hová járunk, kivel, hová megyünk legközelebb (most kettő is lesz egymás utáni héten) 

 Megerősített benne, hogy toronymagasan ennek (is) köszönhető a jó eredmény. Tudtam, sejtettem, hogy nem lesz gond vele 2016-hoz képest, leheletnyi volt az eltérés. 3 év múlva kontroll - mondtam neki, ha megérem, ott leszek....

Kivételesen most hétvégén nem megyünk sehova, igaz a férjem a szokásos évi egy megfázásával küzd, amit kezd sikeresen rám ragasztani, már köhögök rendesen én is, remélem nem fajul el.