2024. január 23.

Frissítő nap


Hétvégén az úticélunk most a Zemplén volt. Reggel nagyon csípős időben indultunk, havas tájjal, de csak az Alföld volt hófedte, ahogy Rakamaz környékére értünk, már egy szem hó nem volt sehol, még foltokban sem. Az egész Zemplént hó nélkül láttuk. Tulajdonképpen végig fagyos volt a talaj, de dél körül ahová odasütött a nap, merő sáros úton mentünk. Jó ragacsos, agyagos sár, szinte nehéz volt a bakancs tőle. Sokat gyalogoltunk, vadászat miatt el lettünk terelve az eredeti útvonalunktól. Olvastuk előtte, hogy a Bükkben voltak vadászat miatt nem javasolt területek, de a Zemplénre nem láttuk/olvastuk, nem tudtuk, hogy lenne figyelmeztetés. A illetékes "elvtársat" kérdezve, nem az volt a baja, hogy jaj, nehogy véletlenül eltaláljon valakit egy lövedék, hanem hogy a hajtókkal pont szembe mennénk és ELZAVARJUK A VADAKAT. Ez volt a legnagyobb problémája.... Mi már úgyis féltünk, olyan kurjongatással voltak a hajtók, láttuk a menekülő vadakat, hát én nagyon sajnáltam őket, még akkor is, hogy tudom, szükség van a ritkításukra, de ahogy menekültek, nem volt jó látvány.

Szokás szerint elfáradtam, volt mitől, 19 km lett a vége, felfelé 472 m, lefelé 378 m volt a szintkülönbség (ohh, most már van természetjáró appom, nagyon tudom ezeket az adatokat, most nem felejtettem el elindítani😄)

Meg is lett a következménye.. bedurrant a térdem, hiába húzok térdszorítót, fájdalmasan tudok lépni 🙄 egyre gyakrabban fordul meg a fejemben, hogy lassan le kell mondanom a túrákról, ha még a hétköznapi életben használni akarom a lábam. (közben meg már jelentkeztem az egyik februári túrára... 😄🙄) 

... de hát ez is olyan jó volt! szuper érzés a jó levegőn lenni, kitisztult a tüdőnk, nagyon sokat nevettünk, szép az erdő, a hegyek, annyira szükségem van rá! S érted? én nyavalygok, miközben egy 84. éves (!!!!), nem vicc!    túratársunk meg ugyanúgy végigment, aki mondja, hogy hetente legalább háromszor 8-10 km-t gyalogol, túrázik, mert ha nem így tenne, már régen a föld alatt lenne. Egyébként legalább 10 évet letagadhatna, nagyon jó génjei vannak. 

Pont ezért nem akarom elhagyni magam, mozognom kell, szükségem van az erdőkre, hegyekre, vadvirágos rétekre, a krókusz mezőkre...nekem ez gyógyszer vagy szebben fogalmazva: gyógyhatású készítmény 😍😍

Pár fotót hoztam, nem volt sok kilátópont, de a gyönyörű idő kárpótolt mindenért.





























Feketehegyi kilátó 





A hangulatomhoz illetve amit a fotó (utolsó kép) tükröz számomra, annyira illik ez a Fekete István idézet:

"Nem lehetett megmozdulni ebben a csendben, ami elment és visszajött, mint a szeretet emléke, mint a simogatás, ami régen elmúlt, s nem múlik el soha."

Fekete István - Téli berek

Imádom. 


2024. január 22.

A lányom

... jönne haza, káosz van a reptéren, tegnap 102 járatot töröltek egy vihar miatt, nem tudom hazajut e mai nap, reggel  indult volna a gép, dolga lenne Pesten, időre kellene mennie délután, hát nem tudom fel tudnak e szállni, sík ideg vagyok, hogy viharban repülnek.


Ilyen napra ébredtünk. A poén az, hogy a belvárosban éppen csak lepelnyi hó van, itt meg seperni kellett. Gyönyörű volt a reggel, igazi téli: hideg és hóesés. Tetszett. 













2024. január 18.

Morgás...

 Hogy tudnak ennyire szerencsétlenül összejönni ezek az időjárási tényezők..?  Előtte napokban végig kemény mínuszok éjszaka, nappal is fagypont alatt vagy alig felette, erre jön egy nap, ami egyáltalán nem januári hőmérsékletet mutat, de hozzá jön egy mediterrán esős front (fúúújjjj😡) nonstop csapadékkal. Már magától az "eső" szótól is rosszul vagyok, ami ezen a télen lejött eddig. 

Alig húzódott még vissza a víz a talajban, hát most megint cuppan. Aztan holnap reggelre megint fagy, szombaton hajnalra még keményebb mínusz (pont, mikor indulunk túrára) úgyhogy bélelt túranadrágot veszek... vagy tundrabugyit 🤣emlékeztek rá?

 Nagymamámnak volt olyan, viszont ő soha nem hordott nadrágot, nem is volt neki. Télen vastag pamutharisnyát viselt, strompándlival - jaj, fogalmam sincs hogy kell leírni, de máig hallom a szót, ahogy Nagymamám mondta, az egy széles gumipánt volt tulajdonképpen, azzal fogatta meg a harisnya szárát, hogy ne csússzon le. Szóval azt hordta a drágám télen, bundabugyival. Nagy, vastag fekete vállkendő a szövetkabátra, béleletlen, fekete bőrcipő vagy un. posztócipő (azt szerette, mert annak bunda bélése volt és nagyon kényelmes volt a fájós lábára) fekete, vastag meleg kendő a fejére és úgy ment a templomba. Máig előttem van, látom most is. Az is előttem van, hogy milyen kevés ruhája volt, de mindig patyolat tisztán járt. Istenem, de szerettem! 😞Írtam már biztos ezt is, de halálomig áldani fogom a nevét, emlékét.

Hova jutottam el a gondolataimmal az időjárás elemzésétől?? 🤔 

Nem dolgozok ma, mert két helyre is mennem kell eü. intézménybe, vérvétel meg mammografia. 

Van egy csomó varrni /javítani való, legalább azt is lerendezem.




2024. január 17.

Olvasgatom

... a blogokat, mindegyik olyan tartalmas, színes, tevékeny, okos dolgokat mutat, olvasnivalókat, értékes helyeket, kiállításokat ismertet, gyönyörű kerteket, virágokat látok.

... és akkor ránézek az enyémre, hmmm...hmmmm 😞🙄

(Leveszem erről a bejegyzésről a kommentelési lehetőséget, nem szeretném, ha azt éreznétek, sajnáltatni akarom magamat. Vannak ilyen hullámaim, mikor azt érzem, tök fölösleges, amit - ahogy csinálok, de utána az is eszembe jut, sokaknak így hozok el egy kis élményt, látnivalót, szépségeket messze vagy éppen közeli tájakról) 



2024. január 14.

Ebéd előtt, helyett? 😄

... kimentünk a Vekerire, most szerencsére van benne víz bőven. Sokszor eszembe jut, hogy olyan kis lepusztult hely, de számunkra mégis van valami varázsa minden évszakban. Nem csak nekünk, sokan voltak kint. Sétálnak, a gyerekek futkároznak, hattyút néznek, játszanak, kutyákat futtatnak. Jó levegő van, mozgunk egy kicsit legalább. Míg a tavat megkerüljük, 3,3 km. Jó kis csípős, hideg, szeles idő volt, de nem bántuk. 

Szeretjük. Természetben vagyunk. Jövő héten túra, nagyon várom. Már hiányzik. 

,, És mostantól kezdve nőnek a napok. Átfordul a tél. Mától kezdve minden reggel egy jóakaratnyit hamarabb kél a nap, s öste későbben nyugoszik....

...éppen csak egy jóakaratnyit... ameddig kitágul és megnő ez a jóakarat lassan, és kibomlik belőle a tavasz! “

Wass Albert - A funtineli boszorkány

(igen, így van/lesz...) 





















2024. január 13.

Ma délelőtt

... andalogtunk a Piac utcán a párommal, a piacon voltunk, kocsonyának valót vettünk. A férjem figyelt fel az egyik régi épület szépségére, majd minden nap elmegyek én is mellette, de nincs időnk feltekinteni, csak rohanunk a dolgaink /tennivalóink után. Megálltunk, elemeztük mindketten, hogy mi a szép rajta. Jött egy hölgy, mondja: a műemlék épület itt meg itt van, ami figyelemre méltó. Mondtam, tudjuk... 

Kérdezi : vidékről jöttek be? Egymásra néztünk a férjemmel, kirobbant belőlünk a nevetés, ja, végülis mondhatjuk nyugodtan, igen, vidékről jöttünk, évtizedek óta itt élünk, és most jutottunk el odáig, hogy kielemezzünk a Piac utcán pár történelmi épületet 😄 egy darabig jött velünk a hölgy, majd megköszönte, hogy elkísértük 🤔🤣 nem, nem kísértük el, mi pont arra mentünk. Irtó jól szórakoztunk a párommal, ő amúgy is nagyon vevő a humorra, sokkal pozitívabb beállítottságú, mint én.

Jelentem, amúgy a kocsonya kész, 6 tányérral lett, most éjjel nappal kocsonyát fogunk enni, mire elfogy 😄🤭jaaa, és nagggyon finom lett...

Azóta a földön hasalnak... 



2024. január 12.

Mèg tegnapi történet

... csak ma jutott eszembe.

Tegnap reggelre szűk - 12 fokot mutatott a teraszon a hőmérő. Mentem reggel a városba, jön velem szemben egy 14-16 év körüli lány. Nagyon menő akart lenni, fél méteres műszempilla, feketére kihúzott szem, vastag alapozó, feketebordó rúzs. 

(hogy hova mehetett korán reggel így kifestve, számomra rejtély, igaz nem tudom, hogy iskolában tiltják e egyáltalán)

Amin igazán kiakadtam, lábszár középig érő, fekete pufikabát volt rajta és végig kigombolva, fekete bőszárú nadrág és hozzá egy tenyérnyi top. Nyaka, mellkasa, hasa tök pucéran és vígan ballagott az utcán. 

- 12 fokban. A látványtól is fáztam 😄

Nagymamám hogy óvott annak idején! kisjányom, a derekadra vigyázz mindig, mert ha egyszer kifázik (így mondta) a veséd, begyullad a kismedencéd, sose lesz gyereked. Ez úgy megmaradt bennem, tényleg vigyáztam mindig, mai napig is, egyébként is érzékenyebb vagyok a felfázásra.

Szóval a mai lányok már nem figyelnek ilyenekre, hányszor látni máskor is, hogy éppen derékig érő dzseki, kabátka meg a nadrág /szoknya között pucér a dereka teljesen.

 Nekik biztosan nincs olyan nagyijuk, mint nekem volt... ☺️

Két napig tél kinézete volt a városnak. Hideg, zúzmarás reggel volt tegnap és ma is egy ideig még. Szeretem ezt a száraz hideget, nem bánom, hogy ilyen. Pusztulnak a kártevők.