Hétvégén az úticélunk most a Zemplén volt. Reggel nagyon csípős időben indultunk, havas tájjal, de csak az Alföld volt hófedte, ahogy Rakamaz környékére értünk, már egy szem hó nem volt sehol, még foltokban sem. Az egész Zemplént hó nélkül láttuk. Tulajdonképpen végig fagyos volt a talaj, de dél körül ahová odasütött a nap, merő sáros úton mentünk. Jó ragacsos, agyagos sár, szinte nehéz volt a bakancs tőle. Sokat gyalogoltunk, vadászat miatt el lettünk terelve az eredeti útvonalunktól. Olvastuk előtte, hogy a Bükkben voltak vadászat miatt nem javasolt területek, de a Zemplénre nem láttuk/olvastuk, nem tudtuk, hogy lenne figyelmeztetés. A illetékes "elvtársat" kérdezve, nem az volt a baja, hogy jaj, nehogy véletlenül eltaláljon valakit egy lövedék, hanem hogy a hajtókkal pont szembe mennénk és ELZAVARJUK A VADAKAT. Ez volt a legnagyobb problémája.... Mi már úgyis féltünk, olyan kurjongatással voltak a hajtók, láttuk a menekülő vadakat, hát én nagyon sajnáltam őket, még akkor is, hogy tudom, szükség van a ritkításukra, de ahogy menekültek, nem volt jó látvány.
Szokás szerint elfáradtam, volt mitől, 19 km lett a vége, felfelé 472 m, lefelé 378 m volt a szintkülönbség (ohh, most már van természetjáró appom, nagyon tudom ezeket az adatokat, most nem felejtettem el elindítani😄)
Meg is lett a következménye.. bedurrant a térdem, hiába húzok térdszorítót, fájdalmasan tudok lépni 🙄 egyre gyakrabban fordul meg a fejemben, hogy lassan le kell mondanom a túrákról, ha még a hétköznapi életben használni akarom a lábam. (közben meg már jelentkeztem az egyik februári túrára... 😄🙄)
... de hát ez is olyan jó volt! szuper érzés a jó levegőn lenni, kitisztult a tüdőnk, nagyon sokat nevettünk, szép az erdő, a hegyek, annyira szükségem van rá! S érted? én nyavalygok, miközben egy 84. éves (!!!!), nem vicc! túratársunk meg ugyanúgy végigment, aki mondja, hogy hetente legalább háromszor 8-10 km-t gyalogol, túrázik, mert ha nem így tenne, már régen a föld alatt lenne. Egyébként legalább 10 évet letagadhatna, nagyon jó génjei vannak.
Pont ezért nem akarom elhagyni magam, mozognom kell, szükségem van az erdőkre, hegyekre, vadvirágos rétekre, a krókusz mezőkre...nekem ez gyógyszer vagy szebben fogalmazva: gyógyhatású készítmény 😍😍
Pár fotót hoztam, nem volt sok kilátópont, de a gyönyörű idő kárpótolt mindenért.
![]() |
| Feketehegyi kilátó |
A hangulatomhoz illetve amit a fotó (utolsó kép) tükröz számomra, annyira illik ez a Fekete István idézet:
"Nem lehetett megmozdulni ebben a csendben, ami elment és visszajött, mint a szeretet emléke, mint a simogatás, ami régen elmúlt, s nem múlik el soha."
Fekete István - Téli berek
Imádom.







































































