.. és a világ kicsi lett

... vagy négy napja ezt a bejegyzést... 🤭🤔

Így utólag azt érzem : észrevétlenül elment mellettem az egész téli ünnepkör. Túl későn hangolódtam a karácsonyra, még rövidebbnek tűnt az együtt töltött idő a családdal, a fenyőfa két nap után elkezdett hullani, 28-án visszament a lányom, mi is utaztunk másnap, a szilveszter sem volt benne a top 10-es utazásban. Talán azért is, mert azokon a helyeken mindenütt jártunk már nem is egyszer, nem volt újdonság egyik sem. Szánozás helyett szekereztünk, egy szem hó nem volt sehol, egyedül a Békás szoros felé menet foltokban a Pongrác-tetőn, meg már a hazaúton a Bucsin-tetőn volt nagy hó, de hát ez túl nagy érzést már nem váltott ki belőlem. A szálloda, a kaja, a zene jó volt, de nem volt fergeteges a hangulat. Többre vágytam. Persze sok múlik a társaságon is, barátokkal voltunk ugyan, de valahogy ők sem voltak csúcsformában. Sokat emlegettük, milyen jó volt tavalyi szilveszter, nálunk. Na igen... Mindegy, ez most a férjem vágya volt, így teljesült😄de igazat adott nekem, mikor morogtam, hogy jobban jártunk volna, ha itthon elmegyünk egy olyan szórakozóhelyre, akik hirdettek szilvesztert. Idén okosabbak leszünk 😄 ráadásul ott egy órával hamarabb van éjfél, mint nálunk, úgyhogy a mi időnk szerint 11 órakor koccintottunk, ez az érzés sem volt olyan, mint az itthoni éjfél. Aztán a mi számításunk szerinti éjfélkor (1 órakor) csak elénekeltük a magyar és a székely himnuszt.

Az ottani éjfél teljes káosz volt. Ott volt a szálloda a központban, kimentünk a térre, de komolyan mondom, félelmetes volt. Már jóval előtte elkezdte valaki a tűzijátékozást, szó szerint a fejünk felett robbantak. Semmi nincs szabályozva, eszeveszett petárdázás minden mennyiségben, nagyon közel hozzánk berobbant egy több darabos petárda csomag, hát én olyat még nem tapasztaltam, egy pillanatra szó szerint benyomta a mellkasunkat, szinte megdobott bennünket, meglódult a fejünk, csengett a fülünk. Mondta ott valaki, ha egy picit közelebb robban, beszakadt volna a dobhártyánk. Ösztönösen behúzódtunk az ajtóba, alig vártam, hogy vége legyen, nem tudtam már örülni a tűzijátéknak sem. Visszamentünk még bulizni s végül negyed háromkor mentünk fel a szobánkba, a lányaink erre azt mondták: micsoda buliarcok vagytok, Anya! 😄

Aztán harmadikán itthon le kellett szedni a karácsonyfát, mert ha csak a közelébe is mentünk, pergett le az egész. Ilyen fánk nem volt még, ami ennyire hullott. Gyönyörű alakú fa volt, de szerintem még novemberben (~~szeptemberben)~~ kivágták a szerencsétlent. Karácsony előtt vagy két nappal vettük, semmi nem látszott rajta, hogy hullana, díszítés közben egy-két tűlevél potyogott csak le róla. Mindig csak vízkeresztkor szedem le a díszeket, meg a lakás dekorációt is. Azért a dekor fent maradt még január 6-ig. Amúgy sem sokat láttuk ezen az ünnepen, öt napig odavoltunk, ezért is hiányérzetem volt.

Hát ez most így alakult. Azért mutatok pár fotót, amit ott keszítettem.

Egy dolog volt, ami kedves volt a szívemnek: a helyi katolikus templom két tiszta lelkű fiatalembere. Kevés ilyen embert hordoz a hátán a Föld. És olyan csodás templomi orgona koncertet kaptunk ott hirtelen 30-án este, hogy a sírás fojtogatott. Ez volt a legszebb az egész utazásban.