Lassan

... nagyon lassan kezd elkapni egy kis ünnepi hangulat. Már kitettem az ablakba a ledes fényeket, de  egyelőre. ennyi. Pont mondtam ma a férjemnek, hogy a dekoráláshoz nekem ihlet kell s az még nem igazán kapott el. Ma inni akartam egy forró csokit a téren, de lebeszéltem magam róla, olyan rossz volt a gyomrom, így az még várat magára. Tudom, hogy nagy átverés ez a forró csoki (egyszer szemem láttára öntögették bele egy tálba a pudingporos zacskókat és keverték el tejjel, majd nagy betűkkel ki volt írva : eredeti olasz, forró csoki...), aranyáron mérik lassan, 2 dl 800 ft, de egyszer az adventi időszakban feláldozom magam🤭😄 és veszek, holott itthon is megcsinálhatnám magamnak/magunknak, de ez más, ezt a kezembe adják 🤣 micsoda érvelés... 🤔🤭😄

Kérdeztem a családom, mi legyen a karácsonyi menü, hát semmi extrát nem kértek (de jó!) Lesz aszalt gyümölcsökkel és szárított paradicsommal töltött, baconbe tekert csirkemell, sok salátával, párolt zöldséggel, serpenyős burgonyával. Meg joghurtos gyümölcskehely, ezt mindenki imádja. Vettem egy mascarponet ma, úgyhogy az elmaradhatatlan tiramisu is ott lesz az asztalon. Már ha bírunk még enni...

Tulajdonképpen nincs sok vágyam sem.... Együtt legyen a család, megyünk a drága Testvéremhez, az ő gyerekeik is otthon lesznek. Ha belegondolok, ezt várom nagyon, hogy azokkal legyek akiket végtelenül és örökké szeretek. 

És elviselhetetlenül hiányoznak Anyukámék, azok a füstös hideg téli esték, amikor késő este mentünk haza a Tesóméktól és Anya házába belépve valami ma már elérhetetlen melegség fogadott a szó minden értelmében.

Hoztam egy kis adventi fényeket a városról, én még nem láttam, majd szombat este megnézzük. Ezek a fotók különböző hírportálokról származnak. 

Tudom,

 ...hogy szabad ár (rablás) van minden területen, a gyógyszertárak esetében is. A felírt, receptes (azt hiszem...) egyforma árban van mindenütt, de a recept nélküliek?? hááát...Tegnap vettem egy 60 szemes Detralexet, én szinte mindig egy gyógyszertárba járok, ahol tudom, hogy kedvező(bb) árak vannak, ráadásul még akciós is volt, így 5190 ft-ot fizettem érte. Hazaérve pont szembejön velem egy reklámújságon -nagyon akciósan, jujjj-  7290 forintért. Legyen hálás az ember, hogy jéééé, 8190 forint helyett micsoda kedvezményt adtak a népnek, hurrrrááá, hát ezt akkor nosza! vegyük meg. Ugyanaz a kiszerelés mindkettőnél, 60 db. 2100 ft a különbség...egyetlen tételnél. S az a szomorú, hogy én itt válogathatok a gyógyszertárak között, hogy hol veszem meg, de mi van egy kis településen, ahol egy helyre tudnak csak menni az ott élők? megveszik aranyáron, mert szüksége van rá és itt nem csak a Detralexről beszélek, minden egyéb nem támogatott készítményről is. Ilyenkor szezonja van a megfázásos betegségeknek, no azt is láttam már, hogy ezek az agyonreklámozott láz-fájdalomcsillapító italporok is micsoda árban vannak!!??😯Tisztában vagyok vele, hogy nem jótékonysági intézmény egyik gyógyszertár sem, de én akkor is ocsmány dolognak tartom, hogy ekkora különbségek vannak az árakban. És megtehetik, semmi nem korlátozza őket. Ez van, ezt kell szeretni...🤔

Nagyon szerencsésnek

... érzem ám sokszor magamat! Az előző napok irtó pocsék időjárásához képest megúsztuk eső nélkül, sőt! olyan meleg volt arrafelé, hogy egy szál vékony felsőben túráztunk, ugyanis 18-20 fokos meleg szellő lengedezett. Annak a meleg területnek volt ez is a része, ami Magyarországon is rekordot döntött. Este viszont már csepergő eső fogadott itthon.

Az erdő most is szép. Mindig azt hiszem, túl kopár már ilyenkor, de még mindig vannak színek, egy pár fa, amin még megmaradtak a falevelek, a gyönyörű, élénkzöld, semmihez nem hasonlítható puha, bársonyos mohás sziklák, fák.

Hatalmas sár volt az utakon, előtte napokban ott is zuhogott az eső, egy helyen szó szerint bokáig merültem a sárba, az volt a szerencsém, hogy a túrabakancsok "nyelve" egybe van varrva/szabva a felsőrésszel, így nem folyt be a híg sárlé a bakancsba. A végén lemostam a patakban és nem volt gond vele. ☺️A patak, ami nyáron el is tűnik szinte, most megvadulva rohant.

Nagyon sokat mentünk, megmondom őszintén, elfáradtam (nem először írom már ezt... 😞)  pedig nem volt nagy a szintemelkedés, csak a táv tűnt soknak. Este fürdés után csak beestem az ágyba. De nem bánok meg egy percet sem, reggelre kipihentem magam, igaz nem voltam még így sem túlságosan fess/friss 🤭😄

Ezen ott van egy kis cuki sárga fekete szalamandra ☺️

Ebben az évben

... valószínűleg az utolsó túránk lesz szombaton, hàààt, drukkoljatok, hogy ne ázzunk egész nap, a Béli-hegységbe megyünk, hátha ott hó lesz, bár nem leszünk magasan. Azért az szörnyen rossz, ha az esőköpeny kapucnija alól fel sem tudom emelni a fejem, a párásság miatt nem látni semmit, szóval nem a legjobb. A mozgásra, a jó levegőre viszont nagyon vágyom...

Ma egyébként az összes csapadék fajta felvonult a palettán... 

Pár éve a Nagy - Milic túránkon készült ez a fotó 

Remélem ☺️

 Azokat az embereket kedvelem, akik bár hivatalosan felnőttek, mégis bármikor képesek arra, hogy egyik percről a másikra önfeledten élvezni tudják a bennük rejlő "örök gyereket". Mindezt anélkül, hogy azzal foglalkoznának, ki mit gondol róluk abban a pillanatban. Remélem sokan vagyunk ilyenek.  

Elő adventi séta

... Gyönyörű idő volt délután, napos, de csípős hideggel. Tettünk egy sétát a belvárosban, megnéztük milyen kínálat van a faházakban. Nem nagyon van még vásárló, szerintem később sem fogják egymás sarkát taposni az emberek, 'hűűű' meg 'ha' árak láttán sejtem csak, persze ki tudja? Ha nem lenne kereslet, az árusok sem bérelnék több százezer (egyszer mintha azt olvastam volna, hogy a frekventált részeken milliós a bérleti díj) forintért a helyeket.

Az esti fényekkel biztos szép lesz majd, mához egy hétre, advent első vasárnapján, ha felkapcsolják a díszkivilágítást. 

Ez a fotó a netről származik. 

Igen, én is erre vágyom 😞

... meg arra, hogy az asztal körül ott legyen mindenki, hogy ne hiányozzon senki... 

Mindig azt mondjuk, de jó volt régen.. Csak még egyszer érezni azt a vágyott, boldog érzést. De mit is keresünk igazából? Tényleg a régi dolgokat, vagy inkább azt az összetartást, szeretetet, ami akkor még sokkal jobban megvolt az emberekben?!

Azt, hogy gyerekként egy illatos almának, vagy egy aranypapírba csomagolt diónak is mennyire tudtunk örülni.. vagy amikor este elázva, még mindig kint szánkóztunk, és boldogok voltunk..? Hogy imádtuk a legegyszerűbb ételeket is, mint a sült krumpli kacsazsírral, hagymával, töpörtyűvel! De együtt ettük, nem pedig egymás mellett.

Talán mert hiába az ezerféle étel, ha szanaszét a család, hiába a drága ajándék, ha nem szívből adjuk, és hiába minden, ha a legfontosabb, az összetartás nincs meg az emberekben. Ott ragadt valahol a múltban..

Rohanunk, és közben épp ezekre a 'régi vágyott' dolgokra nincs időnk. Azokra a krumplievős, beszélgetős estékre. Amikor nem kellett tévé, internet és egyéb luxus a boldogsághoz...

Mindannyian a gyermekkorunk emlékeit szeretnénk vissza, hacsak egy percre is. És ugyehogy nem arra a babára, vagy kisautóra vágyunk, amit akkor kaptunk, hanem az érzésre, amit akkor éreztünk. Nem volt sok ajándék, de megbecsültük, és odafigyeltünk egymásra. Nem cseten, nem telefonon, hanem szemtől-szemben, lélekkel.

Hát ezt keressük mindannyian, a régi idők hangulatát, a gondtalan, talán szegényes, de boldog gyerekkorunkat.

(új bejegyzés a zárt blogban)

Apró örömök

 Aprók, de ezek (is) teszik jobbá egy-egy napomat. 

Örültem, mert egész éjszakás eső után tisztára söpörte a szél a város rossz levegőjét, felvillant időnként a kék ég... Örültem, mert kinézetem egy szoknyát, igaz kicsinek láttam a méretét, de mégis bevittem a probafülkébe,  közben motyogtam magamban : megeszem ezt a szoknyát, ha jó lesz rám. Vigyorogtam, mert kezdhettem enni, mintha rám öntötték volna. Nagy kedvenc lesz. Örültem, mert a férjemnek sikeres volt az üzleti tárgyalása. Örülök, mert a barátaink unszolására Gyergyóban szilveszterezünk.

És végül annak is örülök, hogy holnap megint utazok. 

Repülök. 😱😨🙈🙉

Számomra

...gyönyörű és kifejező rajz. 

Most aludni tért a Földanya, de a tavasszal újra eljön.

Csak úgy