Hazamentünk

... hétvégén. Nemrégen volt Anya születésnapja, mindenképpen szerettem volna elmenni hozzá a temetőbe, hogy vigyek egyik kedves virágjából, a margarétából. Az egészet hazavinném, az összest, az ezernyit csak még láthatta volna... 😭

Most érik a meggy otthon, gyönyörű és egészséges. Talán egyszer permetezte a Testvérem, még kora tavasszal úgyhogy majdnem bio. Rengeteg van rajta. A férjem elment az ő falujába a szülők sírjához (természetesen sok-sok margarétával oda is) én meg addig szedtem magamnak és egy kedves barátunknak egy-egy ládával. Nagyon éreztem Anya jelenlétét végig. Vártam, mikor totyog le hozzám a kertbe: kisjányom nem vagy szomjas? nem vagy éhes? nincs meleged? Nehogy napszúrást kapj! De senki nem jött, nem szólt, csak a szomszédok hangoskodását hallottam. 

Mikor kész voltam a meggyszedéssel, a házban pakolgattam, de olyan nehezen nyúlok bármihez, szentségtörésnek érzem, hisz nem az enyém, Anyukámé... 

... majd leültem a kedvenc fotelembe és sírtam egy sort. Elemi erővel tört fel bennem a hiánya. Éreztem, hogy ott van velem. Búcsúztam a háztól is, úgy néz ki, hogy talán van/lesz rá vevő. Fáj is a gondolat, hogy idegenek lesznek benne, de az is borzasztóan fáj, hogy látom az ürességet, látom a pusztulást, a gyomos udvart, amit fűkaszával levág ugyan a Tesóm, de az régen nem füves volt, mindig tisztára söpörte Anyukám, mert mit szólnak az emberek, akik elmennek a járdán, ha nem tiszta. Szomorú látvány a kert, ami régen mindig tele volt minden földi jóval, most csak a meggy, szilva, egy barackfa és az almafák kapaszkodnak az üres kertben, meg az éppen levágott gaz. Húz is, meg szomorúvá is tesz az a ház. Nem tudom mikor költözik az elengedés békéje a lelkembe.

Ilyenkor

... szeretnék egy nappali idősebb lenni, nagyon félek (rettegek) az esti/éjszakai viharoktól, mit hoz erre, jeget, vízözönt, orkán erejű szelet? Csak remélni merem, hogy nem lesz nagy károkozás. Fedett helyre menekítettem pár virágomat, mást nem tehetek. Nem sokat fogunk aludni, éjfélre ér talán ide, vagy ki tudja mikorra. Holnap okosabb leszek...legyen nyugodt az éjszakája mindenkinek. 

Vigaszul maganak meg másoknak is, egy szép idézet.

"A világ szép és jó. Csillagok, virágok, fák, kék egek és esős éjszakák, a mosoly embertársunk arcán, a gondolat, mi örömöt és boldogságot fogan - mindez így együtt a világ. Mikor az útját járjátok, emlékezzetek rá: nincs semmi egyéb körülöttetek, mint Isten, meg amit belőle visszatükröztök. Ha olykor-olykor úgy érzitek, hogy sötét árnyak vesznek körül, jusson eszetekbe, hogy csak a magatok árnyékát látjátok, és a sötétség abban nem egyéb, mint a fény hiánya. Munkálkodjatok ezeken a magatokban rejlő sötét foltokon, és akkor megszabadultok a gonoszság, a betegség, a szomorúság árnyától, és minden egyébtől, ami megrémíthet. Legyen menedéktek a szeretet, és jobb lesz a világ, amelyben éltek."

/Wass Albert/

Bakancslistámon

 ...régóta rajta volt ez a hely, most végre teljesült. A Rám-szakadékról van szó. Sajnos a Pilis nekünk messzebb van, mintha Erdélybe mennénk át a Bihar hegység valamelyik részére, ezért jutunk el sokkal kevesebbszer erre a szép vidékre, mint szeretnénk. Most végre elutaztunk ide is, nem bántam meg, mert nagyon szép hely, mindamellett, hogy nagyon észnél kell lenni, mert cseppet sem veszélytelen. Minden lépés, minden mozdulat fontos, mert csúszik a víztől, mert sziklafalba kell úgy belelépni, hogy éppen csak a lábad feje van egy pici részen, vizes sziklákon kell lépkedni és csúszós létrákon kell felmászni. Most nem az, hogy életveszélyes lenne bárkinek is végigmenni, mert előttünk egy iskolás csapat úgy ment, mint a zerge, meg tényleg nagyon sokan járják be azt a szakaszt (1 km a hossza)  csak hát azért figyelni kell. Nagy élmény volt és csodás az a rész. 

Irtó forgalmas hely a Pilis, mondtam is a férjemnek, látszik mennyien járják a turista utakat, mert annyira le van taposva, olyan mint egy járda. A pestieknek fél óra talán kijutni oda (attól függ melyik részéről :D } sokan kirándulnak arra. Mi körtúrán voltunk, olyan 15 km-t mentünk, nem mondom hogy a végső szakaszt is annyira élveztem volna, mert a szakadéktól felfelé végig emelkedő volt, hát úgy a túra végére már azt nem annyira csíptem, de hát aki nem akar szuszogni a mászástól, az maradjon otthon, így inkább lihegek, szuszogok, megállok egy kicsit és megyek tovább :D nagyon jó napunk volt, igazi életöröm járt át. 

Annyira szeretem! 😍

 Világéletemben imádtam a margarétát. 3 éve ősszel otthon voltam Anyát ápolni, mikor covidos lett és lejárt a karanténom, elmentem egy ismerősömhöz, aki ígért nekem palántákat. Adott is, el is ültettem és az úgy elszaporodott, hogy én is mindenhova dugdostam tavaly ősszel, mind megfogant és most margaréta erdőm van. 😍 Ősszel muszáj leszek elajándékozni belőle... Most szeretgetem őket, meg a többi szépséget is. Igazi nyár érzésem van tőle! 

Más. Ezt is megéltem: megöregedtem, de nekem a fülem még sosem fájt, gyerekként sem, nem emlékszem, hogy Anya bármikor is mondta volna, hogy szenvedtem vele. Begyulladt, de hogy mitől, miért? Nem tudom, de úgy látszik ezt is át kell élnem. Azt hittem odapisilek a székre a fájdalomtól, míg piszkálta a doki. Antibiotikum, gyógyszeres csík lett a vége. Most félig süket vagyok, de legalább már nem fáj annyira.

Drukkoljatok, hogy ne ázzunk szombaton, megyünk a hegyekbe, túra lesz. Még most nem lesz nagy meleg, de utána leállok, 35 fokban nem fogok túrázni nyáron...

A leanderek is nyílnak javában 

A parkrózsám tele van bimbóval

A lila csodám. Hetek óta ilyen és még legalább 2-3 hétig így marad

Nem tudom mi ez, két ilyen nagy bokrom van

Ligetszépe

Kakukkmák - öntörvényű növény, ő választja ki hol kel ki, nagyon szeretem 😍