2023. június 3.

Nem is tudom

.... hogy néztem be ennyire ezt a mostani utat... 🤔 Pedig tökéletesen tisztában vagyok a földrajzi tájakkal, de valahogy annyira a múltkori felvidéki túra meg egy elkövetkezendő (szintén Felvidék) út volt az eszemben, hogy én ezt az utat is simán elkönyveltem a fejemben. Mentségemre, az elmúlt két hónap megviselte az agyamat 😄Mikor mondtam a férjemnek előző este, mikor igazán elolvastam a programot, hogy én mennyire tévúton jártam, csak annyit mondott : szívem, öregszel😆

Szóval a program a Vág völgye volt, egészen fent Szlovákia északnyugati részén, már nagyon közel a lengyel határhoz. Nem is túra volt, inkább kirándulás, de azért minden nap megvolt az a 10-12 km. Nagyon sokat màszkàltunk, gyönyörű helyeket láttunk. Soha nem jártunk még arra, úgyhogy minden újdonság volt nekünk is.

Bajmóci kastély, láttuk Csicsmány (bolgárok öröksége) gyönyörű festett házait, Árva vára, hajózás az Orava (Árva) tavon, a hegyoldalban lévő, színes házaival egy különleges kis falu, a Világörökség része: Vlkolinec, valami fantasztikusan szép, olyan kisugárzása van, hogy oda vissza kell térni. Majd egy túrával zártuk a három napot, a Tarpataki vízeséshez, és a Rainer kunyhó felé vissza a felvonóhoz. Rendkívül gazdag pünkösdi ünnepünk volt... 

A szállásunk egy hegyoldalban volt, az erdő szélén, ahonnan a Magas-Tátra havas hegyeit láttuk, ahol már hajnalok hajnalán ezernyi madár mondta a magáét, ahol pár perces sétával kora este felmentünk egy dombtetőre és a szánk tátva maradt a csodálattól, olyan világszép panoráma nyílt körös-körül , ahol annyit nevettünk, hogy már fájt a hasunk, ahol terülj-terülj asztalkám volt a kirakott hazai kajáktól, ahol az időjárás szebb nem is lehetett volna, szóval csúcsszuper volt ❤️

Fotók a teljesség igénye nélkül, kicsit nem is sorrendben, mert két telefonról származnak... de talán ez is átadja milyen csoda helyeken jártunk. 

Vlkolinec

Vlkolinec

Életemben nem láttam még ekkora várat, mint az árvai😲 a legfelső szint minimum 20 emelet magasan volt! Lépcsőztünk is rengeteget, de felmásztunk mindenhová ☺️ félelmetes mélység volt alattunk, ahogy lenéztünk. Nem is tudom hogy tudtak ott élni, mai szemmel érdekes belegondolni. 


Szepesi vár, itt nem voltunk, csak az autópályáról fotózva

A Tátra még mindig hordozza a bő 10 éve történt iszonyatos vihar nyomait. Szerintem 100 év múlva sem heveri ki... 😔

A gyönyörű Tátra 



A Tarpataki vízesés egy része, szerintem itt a legszebb. Nagyon bővizű volt most




Zergeboglárka

Vlkolinec




Gólyaorr









Pettyes levelű kosbor

Orava 

A szállásunkról a Magas-Tátra 



Fahíd az Orava folyón 

Az Orava tó egy mesterségesen létrehozott víztározó. Öt falu fekszik alatta. Az állandó és háztetőkig érő árvízek miatt nem érte meg mindig újjáépíteni a falvakat, ezért mindenkit kitelepítettek és elárasztották a völgyet. A közepén egy sziget emelkedik ki, amin megmaradt a templom (állandó kiállítás van benne) és egy kis kápolna, meg egy többszáz éves temető. Szívszorító volt az egész, tudván hogy alattunk valamikor pezsgő életű falvak voltak. Fotókat is láttunk, hát nekem sokkoló volt, mikor álltak a kis öregek a házaik előtt, hogy elvigyék őket, mit érezhettek... 🥺


A kálvária utolsó részei már a víz alatt voltak.... 

Innen is gyönyörű a Magas-Tátra 

A templom kiállításából két részlet 


A szigeten lévő templom, körülötte a sírkert






Árva vára 

Az Orava a vár mellett 










Csicsmány festett házai. Mindegyik más, nincs két egyforma. 











Lombkorona kilátó Bajmóc mellett









 
A Bajmóci kastélyba nem mehettünk be, csak vezetett látogatás van benne, órákat kellett volna várni, kihagytuk. A parkja viszont csodás volt. 
Bajmóci kastély /vár 






700 éves tölgyfa 





Az Orava tavon

2023. május 26.

Tegnap dél körül

... elvonult az utolsó mester is a portánkról. Csak azért nem ugráltam örömömben indián harci táncot, mert fáj a derekam, becsípődött. Este szemeztem egy pezsgős üveggel is, hogy igyunk egy pohárral erre a nagy menetre - az ablacserékkel együtt 2 hónap - de mérlegelve, hogy felnyomja a gyomorsavamat, kihagytam.  Boldog vagyok, hogy volt rá lehetőségünk megcsinálni, erőm az állandó takarításhoz, helyre pakoláshoz. Ahhoz képest, hogy mennyire hisztis tudok lenni a nagy felfordulások miatt, egy-két nyafogáson kívül egész jól bírtam a gyűrődést 😄

Most már "csak" annyi kell, hogy a Teremtőtől kapjunk időt hozzá, hogy örömködjünk még jó pár évig ebben a házban.

Most pedig pakolok, három napra irány a Felvidék, egy kicsit túrázgatunk! 😍 Nagyon szép hétvégét, jó pihenést kívánok Mindannyiótoknak! 😍



2023. május 23.

Várok

... az utóbbi időben állandóan várok. Festőre, burkolóra, kőművesre. Vártam, hogy jöjjönek, utána alig hittem, hogy menjenek. Szerencsére már látom a végét, a terasz burkolása van még folyamatban. Na, a burkolós csapat megér egy misét! Ha előző nap azt mondja, hogy másnap reggel fél nyolckor itt lesz, az biztos, hogy 10 órakor esik be. Halálom a pontatlanság, a késés. Mikor egy nagyvállalatnál dolgoztam, volt egy főnököm, aki nagyon utálta a későn érkezőket. Egyszer késtem el, kb. 15 percet, mondtam miért nem értem be időben, annyit mondott, takarodj a helyedre, ha ő az x utcáról be tudott érni, én miért nem, ami jóval közelebb volt, mint ahol ő lakott. Phuuu, nekem az akkor olyan rosszul esett, egész nap sírhatnékom volt. Pedig engem szeretett az a főnök (férfi volt, meghalt már sok éve) pont azért, mert pontos, precíz munkám volt mindig, mi lett volna, ha utál? ☺️Szóval én akkor örökre megtanultam a leckét, hogy soha, sehová nem érkezek későn, mindig inkább hamarabb vagyok ott kicsivel. Így talán érthető, hogy miért neheztelek a pontatlan emberekre, főleg ha nem is jelzi, miért nincs még itt. A férjem csitít mindig, mert én aztán mondom a magamét, a burkolónak is, igaz már kicsit higgadtan, mert mi van ha berág és itthagy? 😄 Ezt már fél lábon is kibírom, főleg ha arra gondolok, hogy hétvégén megyünk a Felvidékre, ott töltjük a Pünkösdi ünnepeket. Igaz még semmi nem állt össze a fejemben, hogy mit is kéne vinni, pakolni, azt sem tudom hirtelen mikor indulunk.

A kert olyan buja, az esőtől hihetetlenül megindult minden, a dudva is 😆 a veteményes részre egyszerűen nem jutottam még el, minimum 150 paradicsom palánta kelt ki, ahogy elhullott tavaly a magja. A zöme a nagyszemű koktél paradicsom, amit nagyon szeretünk enni, nem olyan savas, mint a nagyobb fajták. Persze vagy öt tövet hagyok csak belőle, mert özön termés van rajta mindig. A hagyma is gyönyörű, a retket javában esszük, szóval ad a kert pár dolgot. Millió kapor is kikelt, hol máshol mint az ösvényen, ki fogom szedni míg gyenge és elrakom a fagyasztóba.

A pünkösdi rózsáim egyszerűen világszépek. Minden reggel megsimogatom, megszagolgatom őket és beszélek hozzájuk, hogy tudnak olyan szépek lenni😍😍Annyira szeretem! ❤️

Más. Elmentem egy magánorvoshoz, mert állami alapon 100 év múlva kaptam volna időpontot. Ismeri a férjemet, munkakapcsolat volt köztük, de azelőtt soha nem találkoztak. A vizsgálat díját előre át kellett utalni, mindenről számlát kaptam, nagyon szabályokat betartó orvos. A végén elővett 10000 forintot és visszaadta azzal, hogy az én férjem olyan rendes, kedves, korrekt volt vele szemben, hogy ez nekem visszajár és ha egy hónap múlva megyek kontrollra, az is ingyenes lesz. Gondolhatjátok, teljesen padlót fogtam! Ebben az elvadult világban manapság ilyet megtapasztalni? Hihetetlen volt, csak dadogtam, irtó zavarban voltam. Pedig a férjem nem ajánlgatta őt, a neten kerestem rá meg elolvastam a véleményeket, mindig így keresek orvost. Egyébként csupa pozitív vélemény volt róla és tényleg nagyon rendes, korrekt, nyugodt, érthetően magyaráz. Jó az ilyet megélni.

















2023. május 14.

Amikor

... már egy kicsit rendeződik a helyzet itthon, na borítsunk akkor, ne legyen nyugalom, még unatkoznék itt 😆 elmentek a gyerekek, nosza akkor folytatódjon a betervezett "műsor", holnap reggel jön a burkoló. Ki kellett üríteni az étkezőt meg a konyhát, a konyha egyelőre csak félig van kipakolva, van egy böhöm nagy szekrény, azt az atom sem viszi ki, na azt csak félretoljuk, megcsinálja az egyik oldalt, mikor kész, visszatesszük(kínlódjuk) a helyére és úgy burkolja le a kimaradt részt. Lövésem sincs hány napot vesz igénybe, az biztos, hogy hétfőn csak az un. tapadóhíd felkenése lesz, annak 24 órát száradni kell. Még az is nagy talány, hogy fogunk közlekedni, szöcskézünk majd valahogy, hej! ilyenkor sóhajtozom, bár egy héttel idősebb lennék már! Ha egyszer vége lesz (még a terasz is következik, de az legalább már kint van...) szóval azt mondtam a férjemnek, mestert idebent NEM AKAROK LÁTNI 10 (100) évig! 😆 Meg utána egész nyáron csak színes üveggel akarom vakarni  unalmamban 😄

A festés előtti kipakolás, utána takarítás, visszapakolás rengeteg munkával járt, pedig a férjem is sokat segített. A negyedik nap vége felé annyira fáradt voltam, azt mondtam le van ejtve minden, így délután fél ötkor lezuhanyoztam, fogat mostam és lefeküdtem. Másnap reggel fél hatig aludtam, azt sem tudtam hol vagyok mikor felébredtem. Közben a kert, az utca is "szaladt", azt is megcsináltam, most értem volna utol magam, erre most megint pakolok😆

Ami még nagyon letaglózott, az a kert, ahogy tönkrevágták a kőművesek a kinti munka során. Csak remélni merem, hogy jövőre kihajtanak azok a hagymások, amit beledöngöltek a földbe.

Amúgy a festés szép lett, megvan a tapétacsík kívánságom is, bár a nappalit el tudtam volna képzelni egy picit erősebb színnel is, így most egy halvány, pasztell bézs? vajszín? nem tudom meghatározni, tavirózsa a "hivatalos" neve. Hiába fotóznám, nem látszik jól. Azért szép, már csak azért is, mert TISZTA. Ezt fogom nézni 10 évig (tegyük hozzá, HA ÉLEK!) , itt festés hamarabb nem lesz. Az étkező kedvem szerinti színű lett, a többi helyiség meg hófehér. 

Azért maradt virágom, azok gyönyörűek. 









A cserszömörcém nagyon szépen beindult





Kisiránkoztam itt magam, pedig tudom, sokkal nagyobb és fájdalmasabb események vannak (Bogár 🥺)


2023. május 12.

Így köszönt el


...ma visszautazáskor a lányom: 

Ne sírj, Anya! boldog vagyok ott! 

Szűk két hét után megint megszokni a ház csendjét, hát nem jó. De most már ez a mondat (is) zakatol a fejemben, még akkor is, ha öklömnyi gombóc van a torkomban. 

Menjetek! gyönyörű gyermekeim, hisz mi adtuk nektek a gyökereket és a szárnyakat is. 



2023. május 7.

Sírós nap...

 


Sohonyai Attila: Édesanya

Ott voltál nekem,
mikor a világ összement,
mikor szélesedett;
ott voltál mindig, ahol kellett.
Köszönöm, hogy nincs adósságom,
csak feléd, csak örök-számodra.
Köszönet érte hogy ott tarthatok,
hogy tiszta szemmel nézhetek a holnapba.
S hogy nem követelsz rajtam ezért
felesleget, kamatot, és sokat;
hogy úgy tanítottál szeretni,
hogyha magadból minden jót
szétosztasz, a legtöbb neked marad.
Köszönöm, hogy nem kesztyűvel
nyúltál soha felém, hogy engedted
az élet ütései után, hogy odatartsam
az arcom másik felét.
S hogy elém nem utat raktál, hanem
célt, hogy azt mondtad mikor
választani kellett, hogy te dönthetsz,
de ne értem, másért, csak magadért!
Köszönöm, hogy a magamra kovácsolt
düh-láncokat mindig puhává tetted,
hogy bennem a betörhetetlenséget
ostor helyett csókokkal szelídítetted.
S hogy nem fedted ellenzővel le
a szemem, mert azt mondtad,
akit erőből terelnek látni az vak marad,
s a világban szivárványra nem lelhet.
…ott vagy velem,
mikor a világ összedől,
vagy újjászületik,
hogy itt vagy mindig:
Köszönöm!



2023. május 1.

Ha

 Ha egy nap nem akarsz beszélni senkivel.... hívj. 

És csendben leszünk.