A decemberi

... Zakopane-s úton kívül nem voltunk már régóta sehol egy komolyabb túrán. Most lehetőségünk nyílt hétvégén elmenni a Varasói-havasokba. Annyira csodás időt fogtunk ki, hogy el sem mertük hinni. Itthon esett az eső (akkor már egy hete, minden áldott nap, fúúúj de utáltam 😡) de ott tudtuk, hogy hó lesz. Féltünk is, hogy nem tudunk felmenni a szerpentinen vagy csak hólánc segítségével. Szerencsére le volt takarítva az út, csak fentebb volt komolyabb jegesedés/lefagyás, de gond nélkül eljutottunk a célig. Már felfelé menet is szájtátva néztük a mesés téli tájat, de a tetőn meg csodaország fogadott minket. (lentebb nem  volt egy gramm hó sem, kb. olyan 1100 méter felett volt téli világ)

Mi törtük meg a gyönyörű szűz hótakarót, kb. 25-30 cm között volt, attól függően, hogy halmozta fel a szél, porhóban mentünk, térdig havasan. Nagyon fárasztó törni az utat, nem volt nagy kör (11 km) szintmagasság is csak 350 méter lehetett, de nagyon meredek volt a hegyre vezető út, birkózni a hóval végig, szóval elfáradtunk. De! a fenti panoráma MINDENT megért, azért a látványért naponta fellihegnék a hegyre, hihetetlenül szép volt. Gyönyörű tiszta látóhatár, a nagyon messzi hegyek is jól látszottak, a hóba burkolózott fenyők, hegyek... hááát, hirtelen nem is tudom, volt e részem már ilyen 360° - os téli körpanorámàban. Olyankor legszívesebben leülnék a hóba és csak bámulnám a hegyeket, az időnként szikrázó kék eget, a csillogó havat. Óriási élmény volt. Mondjuk a lejövetel is a hegyről 😂😂😂  borzasztó meredek lejtő, csúszós hó, alatta alattomos sziklák, szóval nem volt veszélytelen. Nem szoktam félni, de most kapaszkodtam rendesen a botba. Ott nem estem el, de lent az egyenes, már kitaposott úton kétszer is. Mint az ólajtó, akkorákat estem. Szerencsére puha hóba érkeztem, de azért másodjára ráestem a karomra/botomra, valahogy megcsavarodott, ugyan nem tört csontom, de csúnyán megütöttem. De még ezt sem bántam! 😄 Bármit elviselek, amit fent láttam/kaptam, azért semmi sem volt drága.

Mint máskor is, a fotók nem adják vissza az igazi szépséget, de azért érzékelteti a csodát. 

Régi nagyon kedves versem

 Nekem gyönyörű.

Robert Burns: John Anderson, szívem, John

John Anderson, szívem, John

kezdetben, valaha

hajad koromsötét volt

s a homlokod sima.

Ráncos ma homlokod, John,

hajad leng deresen,

de áldás ősz fejedre,

John Anderson, szívem.

John Anderson, szívem, John,

együtt vágtunk a hegynek,

volt víg napunk elég, John,

szép emlék két öregnek.

Lefelé ballagunk már

kéz-kézben csöndesen,

s lent együtt pihenünk majd,

John Anderson, szívem.

(Szabó Lőrinc fordítása)

Kicsit higgadtabb vagyok. Nyilván nem teszek/mondok semmit a gyermekem ellen, hanem minden erőmmel segítem még akkor is, ha belül ordít a lelkem a szomorúságtól. 

Megkaptam tegnap este

 ...az ez évi első lórugásomat. Úgy hasba, telibe, teljes erőből.

A másik lányom is bejelentette, hogy elköltözik külföldre. Egy szigetre. Jó messzire. Olyan ajánlatot kapott egy amerikai cégtől, annak egy európai képviseletétől, hogy azt mondta: ki akarja próbálni magát külföldön. Mit is mondhattunk volna? A férjem hamarabb magához tért, engem sokkolt, mert nem tudtunk róla, hogy ilyen tervei vannak, persze míg nem fogadta el az ajánlatot, nem akart bennünket idegesíteni. Mit is tudnék csinálni? A világon semmit, nyilván nem leszek a kerékkötője a lányom jövőjének. Minden összedőlni látszik most a világomban. Semmit nem aludtam éjszaka. Most már egy feladatunk van: segíteni minden erőnkkel a kiköltözés egy cseppet sem könnyű menetét. Február végén már ott fog dolgozni. 

Én meg azt hiszem most megengedem magamnak, hogy egy kicsit nagyon összeroppanjak.

Tudom

.... hiába sopánkodik az ember, hogy ez meg az tavaly ilyenkor mennyi volt, de egy ilyen ár megpillantása sokkol, pofon vág. Spar, ma délelőtt:

Ez tavaly 200-300 ft között volt. Brutális, dühítő és szomorú 🥺🤔😠

Oh, de jó lesz már ! 😇

 ,, És mostantól kezdve nőnek a napok. Átfordul a tél. Mától kezdve minden reggel egy jóakaratnyit hamarabb kél a nap, s öste későbben nyugoszik....

...éppen csak egy jóakaratnyit... ameddig kitágul és megnő ez a jóakarat lassan, és kibomlik belőle a tavasz! “

Wass Albert - A funtineli boszorkány

Kívülről már alakul

 ...a gyönyörű színházunk. Már alig van elkerítve, viszont belül még biztos javában zajlanak a munkálatok, úgy emlékszem ez év szeptemberében fogják átadni. Kíváncsi leszek rá, nagyon szerettem a hangulatát a réginek. Nem is tudom minek kellett nekünk a Fórum színház, mikor van egy ilyen gyönyörű épületünk. A Fórumos szerintem kihasználatlan lesz, de ahogy a férjem szokta mondani: ez legyen az ő gondjuk.

Azt a két fát a színház előtt, imádom! annyira különlegesek, szépek

fotó a netről

Kicsi híján

 ...10 éves a laptopom, még 8.1 operációs rendszer van rajta, napok óta "riogat" a rendszer vagy mit tudom én ki, hogy lejárt január 10-el  a támogatottsága, cseréljem windows 11-re. Erre a gépre én már tuti nem telepítek, új laptopot venni meg nem akarok, nagyon ritkán használom, gyakorlatilag mindent, amit ezen intéztem online felületeken, most a telefon a központi intézkedéseim helyszíne. Ameddig működik, addig jó lesz az a 8.1 . Emlékszem, nekünk még javában a windows 95 volt, mikor már a 98-as is lejárt, de nekünk még működött akkor is  :D Meglátjuk meddig bírja, majd akkor lecserélem a laptopot is, az már kitart nekem sokáig megint.

Elég hűséges volt hozzám a betegségem, végül majd' minden szervemre rámászott, még a szememre is, begyulladt, olyan voltam mint a piros szemű nyúl. Hétvégén az ügyeletet is meg kellett látogatnom, mert elviselhetetlenül fájt  a fejem, nem használt gyógyszer sem, fogalmam sem volt mi lesz, nem mertem nekimenni az éjszakának. Még erősebb fájdalomcsillapítót kaptam, azzal úgy ahogy elvoltam. Végül csak használt az antibiotikum is, úgyhogy mára már gyógyultnak nyilvánítottam magam :) 

Hétfőn szedtem le a karácsonyfáról a díszeket, hàààt én most olyan szomorú voltam miatta (máskor is) ma láttam, ahogy bedobja a kukás a szeméttel együtt, annyira sajnáltam, nyolc évig mi nevelgettük, mikor elhoztuk már legalább három éves lehetett és egy mozdulattal bekerült a kukásautóba,  azt mondtam, ez volt az utolsó élő fenyő.... Nem vagyok híve a mű dolgoknak, nincs nagy család körülöttünk, a gyerekek összevissza, jó ha az egyikük haza tud jönni, szóval nem kell már ide élő fa, nekünk meg jó lesz a mű is, bár a párom már prüszköl ellene. Mondtam, olyan élethű műfenyők vannak már, hogy észre sem lehet venni valódi vagy sem. Na, ahogy szoktam mondani, érni kell a következő karácsonyt. Persze a lakásdekoráció is lekerült a falról, szekrényről stb. kb. úgy éreztem magam, mintha totál üres lett volna a ház. Olyan szép mindig, a szilveszteri bulin meg is dicsérték a többiek, hogy mennyire ízlésesen van feldíszítve a lakás, szeretem na :) lehet írtam is már máskor, nem vagyok odáig a csillogásért, de ilyenkor lehet mindenhol, mindenütt, még ruhán/pulóveren is szeretem, felveszem :)

Pár kis kedves dísz a fáról... :

Itt voltak a Testvéremék, mióta Anya meghalt, jóval ritkábban utazunk haza. Karácsonykor szerettünk volna hazamenni, de a férjem és a lányom is beteg volt, persze nem akartunk rájuk vinni valami vírust. Annyira készült pedig a drága sógornőm, olyan jó lett volna velük egy kicsit beszélgetni, emlékezni, örülni egymásnak. Telefonon rendszeresen tartjuk a kapcsolatot, nagyon szeretem őket, a sógornőm olyan, mintha a testvérem lenne. Bepótoljuk majd! Most ez is jó volt, hogy itt lehettek egy kicsit.

Engem

... is elért a környezetemben már oly sokakat leterítő megfázás? influenza? vagy a fene sem tudja micsoda. Az lett volna a csoda, ha nem jön ki rajtam is, ugyanis karácsony előtt a férjem volt benne, karácsonykor meg a lányom. Aztán ők jól lettek s én csak azon drukkoltam, hogy  szilveszterre ne legyek beteg. Nem lettem, hétfőn jött ki rajtam. Fáj a fejem, torkom, "ugatva" köhögök (szörnyű) és húz az ágy. Már túl vagyok a tetőponton, van két napom, hogy rendbe jöjjek teljesen vagy ellenkező esetben nem tudok menni a Tátrába.  Esetleg elmegyek, megnézem a jégtemplomot és nem túrázok. Majd meglátjuk szombat reggel s eldöntöm. Sajnálnám kihagyni, de mindenáron nem erőltetem.

Januári tavasz... hàààt én kész vagyok tőle, annyira természetellenes, de hiába nyavalygok, ez így van /lesz, tehetetlenül sodródunk bele az egyre vadabb időjárási anomáliákba. Ma a városban (szigorúan maszkban voltam, dokihoz mentem) fotóztam a hunyorokat, nálam normális esetben februárban nyílik ki (árnyékosabb helyen van) ez meg már ki tudja mikor kinyílt, ha ilyen teljes a  virága. Itthon az összes tavaszi hagymásom kint van... 🤔🥺

Mai szép

 

"Azt kívánom...

Neked és magamnak, 

hogy legyen erőd akkor is szeretni, amikor úgy érzed csak Te adsz.

Hogy legyen erőd akkor is mosolyogni, amikor úgy érzed a fogad törik belé. 

Hogy akkor is kitarts, amikor nincs kedved. 

Hogy ne zavarjon, ha nagyok a problémáid, hiszen erős vagy és elbírod őket. 

Azért mert, ha erős vagy felemelhetsz embereket, ezáltal Te magad még jobban megerősödsz.

Kívánom, hogy legyen erőd félretenni a büszkeséged, ha annak a Valakinek szüksége van rád. 

S kívánom, hogy legyen erőd megmondani Neki mit érzel, mert tudom, hogy ez a legnehezebb. 

Őszintén kimondani.

Kívánok Neked Türelmet! 

Hogy meg tudj hallgatni másokat. 

S hogy meg tudj bocsátani annak, aki nem tud Neked. 

Hogy fáradtan is tudj szeretettel és megértően beszélni azzal, akinek szüksége van rá.

Kívánok Neked Bölcsességet! 

Hogy tudj különbséget tenni, mikor kaptad azért az akadályt, hogy megküzdj vele és mikor azért, hogy kikerüld és más utat válassz. 

Hogy felismerd a mindennapok szépségét és ne tragédiák döbbentsenek rá.

Hogy meglásd a szeretteid fontosságát és szükségességét az életedben. 

Hogy minden idegesítő tulajdonságuk Téged épít, akár mint rossz, akár mint jó példa.

Bölcsességet, hogy ne akarj tökéletes lenni, csak törekedj a legjobbra. 

Hiszen soha nem leszünk tökéletesek, maximum frusztráljuk magunkat a gondolattal. 

Ellenben a legjobbra törekvés újabb és újabb sikereket, majd célokat eredményez, s ez maga a haladás. 

Hogy az aprólékos sziszifuszi hétköznapokban lásd a holnapok nagyságát,és a nagy célok építőkockáit.

Végül kívánok Neked egy apró mosolyt magunkon, hiszen ha mindezt meg tudnánk tenni, akkor már rég az Angyalok soraiba tartoznánk, és valaki olyanokra vigyáznánk, mint mi magunk.

Ám kívánom Neked, hogy megtapasztald: a Teremtés attól válik tökéletessé, hogy ismertek a hibáink és számolnak a tökéletlenségünkkel.

S nem utolsó sorban kívánom, hogy azokkal tölthesd ezt az évet, akik szeretnek, és magadba szívd ezt a Boldogságot!"

        /Pilinszky János/