Mesevilág

... Zakopaneban. Hideg volt nagyon, szakadó hóesés, (már eleve nagy a hó) ünnepi fények, nyüzsgés, tömeg. Lengyel szót alig hallani, magyart folyamatosan. Magyarország kint adventezett Zakopaneban. Finomabbnál finomabb sajtok, vörösáfonya lekvárral esszük a grillezett, füstölt sajtkorongot (mennyei!), arcunkat tartjuk a hóesésbe. Zakopane főfő sétálóutcájában, ahol télen, nyáron mindig több ezer ember van, adventkor meg különösen, hatan összekapaszkodva hangosan énekeljük a Piramis együttes számát végig : "tél volt, a hó esett és jöttek az ünnepek" - és nem érdekelt bennünket mit gondolnak rólunk, mert annyira szép és ünnepi pillanat volt. Örültünk a helynek, hogy ott lehetünk, a barátoknak, a csillogó fényeknek. Pihepuhán beburkolt a hó, sapkán, kabáton, kesztyűn fehérlett, arcunkat pirosra csípte a hideg.  Sokáig sétáltunk, az a sétálóutca nagyon hosszú, több km. Elfáradtunk rendesen, szuperjó szállásunk volt, este aludtunk, mint a bunda☺️ másnap hibátlan kék ég, szikrázó hó és - 14 fok fogadott bennünket, de ez nem akadályozott meg abban, hogy felmenjünk a Gubalowkaval a hegyre és onnan csodáljuk a Tátra vonulatát.

Ezután a hétvége után is azt éreztem : tenyerén hord az Isten.

Ma reggel kaptam

... az egyik pékségben. Biztos, hogy felteszem a fára! ❤️

Ebben a pékségben készült a fotó egy csoda hangulatos kis sarok, a többi részlet is jópofa.  Piac utca, Városháza mellett:

Ez a fotó meg szembejött velem. Kb. egymillió emléket hozott magával. Újra éreztem a ragasztót az összes ujjamom, mert mindenhová jutott a kis színes papírcsíkokon kívül, asztalra, hajamra, ruhámra. Olyan lelkesen készítettük mindig! és a mi szemünkben GYÖNYÖRŰ volt. Egyébként mai szemmel nézve is szép, vidám, ötletes dísz. Csak ugyebár ez már nem trendi. Már nekem sincs ilyen. A gyerekekkel - mikor kicsik voltak - még csináltunk egy párszor, de később elmaradt.

Ahogy oly sok minden elmarad, elmúlik, eltűnik. Hozza magával az élet, a más világ, más szokás. Jóvanazúgy.

"Kicsit szomorkás a hangulatom máma"

 

Díszek az ablakon

 Napsütés adja, szeretem árnyékok ☺️ 

Ez a vasárnap

... már ilyen semmittevős lett. Örülünk, hogy végre elállt az eső, péntek késő délutántól ma délig esett, össze is jött 65 mm. Nem kevés, a szivattyú aknánkban meg is jelent a víz az alján, most úgy elég is lenne már. Ha ez hó formájában jön le, tuti lenne fél méter.

Meggyújtottuk a harmadik gyertyát. Jövő hétvégén nem leszünk itthon, Zakopaneba megyünk, egy kis adventi kirándulásra. Aztán karácsony... 😍

Utolsó pillanatuk

... mielőtt végleg megfagynak. Ha nem jönne a zord idő, sokáig élnének még. Ha így halad az időjárásunk, átmegyünk mediterrán világba. Ma reggelre azért keményen fagyott, hófehér zúzmara volt minden. Éjfélkor feküdtem le, előtte mindig kinézek az ablakon, a fehér zúzmarás táj az erős  telihold fényében olyan kísérteties volt, hogy beleborzongtam. 

Azon gondolkodtam

... hogy mi volt a tavaly karácsonyi menü, teljesen kiesett az agyamból (ezer minden más is...). Fogalmam sincs, hogy mit süssek, főzzek. Családomat kérdezem, válasz: finomat 🤔🤦🏻‍♀️

Nézegettem kajás oldalakat a facebookon, volt pont olyan, ahol konkrétan kérdezték a posztban, kinél mi lesz az étlapon. Olvasgattam a kommenteket (többszáz volt) komolyan mondom, a végén már ájuldoztam/röhögtem /csodálkoztam. Voltak akik annyi kaját felsoroltak, mit fognak főzni,  nézni elég volt. Mindhárom napra minimum 5-6 fogás. Beszéltük a férjemmel, hogy karácsonykor több gyomra van az embernek? Nem ugyanannyit eszünk, mint máskor? Vagy ilyenkor kötelező degeszre enni magát mindenkinek, mert ünnep van? Nálunk mindig volt ünnepi étek, ilyenkor olyanokat készítettem, amit az év során máskor nem (pld. Wellington pulykamell). Volt leves, főétel, saláták, süti meg tiramisu vagy valamilyen poharas, joghurtos desszert. De nem volt hat féle második fogás , 10 fajta sütemény, hogy utána menjen a kukába, mert nincs aki megegye. Szóval úgy jöttem el az oldalról, hogy még mindig nem tudom mit fogok főzni, de éhen nem halunk. Tuti. 

Nálunk az igazsághoz hozzátartozik, hogy karácsony második napján mindig hazamentünk a szülőkhöz, testvérekhez, ami mindig a legjobb volt az ünnepben. Hogy együtt lehettünk. Azt kívántam mindig, bárcsak sose lenne vége, tudjak odasimulni a cserépkályhához Anyánál, ahol alig fértünk a kis szobájában, de nem mentünk át a nagyobba, mert ott éreztük jól magunkat egy kupacban. Az a cserépkályha ma már jéghideg és én soha többé nem érzem a melegét, soha többé. Most azt érzem, megszakad a szívem. Nem szabad a múltban barangolnom, mert annak szomorúság, vágyakozás a vége.

Na, jól elkanyarodtam a menü találgatástól.

Annyira szép írás

... nagyon a lelkemhez ért... ❤️

Fotó: internet 

".....Most visszarepülök gondolatban

gyermeki önmagamba újra...

látom, amint jancsi-kályha mellett

anyám fagyos lábujjamat gyúrja.

Hársfa teát tölt poharamba -

˝Idd meg! Nem fogsz fázni majd!˝

Átmelegedett a testem, valóban

s én azt hittem a tea tette azt.

Ma már tudom, tőle volt meleg.

Ölelés, szeretet, gondoskodás

ezek voltak mitől az a ˝jó˝

a testem és a lelkem járta át.

Ez adta azt a boldog érzést,

mi ma is rám tör, ha a múltba

révedek.

Hiánya - így advent idejében -

fájón kéri vissza az elmúlt éveket.

Emlékszem a finom illatokra,

ami a konyhát járta át,

mikor sült a finom mézes,

és a lágyan foszló mákos kalács.

Arca piros volt az izgalomtól,

mikor a szobába engedett,

csilingelt egy üvegpohár szélén:

˝Itt az Angyalka! Megjelent!˝

Futottunk mind a fenyő köré,

ámultunk, örültünk nagyon.

Ezt a boldog érzést lányaimnak

minden karácsonykor átadom....

-

...Ugye mindenkit szeretünk?

Jusson szép szóból bárkinek!

Simogató, ölelő kezekből,

mosolytól csillogó szemekből

áradó tűz gyújtson fényeket!

Muzsika szálljon a gyermek kacajból,

áhítat járja át a lelkeket!

A szeretetet, mit tőle tanultunk

naponta adjuk át mindenkinek."

/Kassák Lajos:Advent van /

Tündéri kis óvodások

 ...munkái. Pénteken a városban lévő összes óvoda feldíszítette a saját kis fáját, mindegyiket a gyerekek által készített dísszel öltöztették fel. Nagyon szépeket, ötleteseket láttam☺️

Napi aprók

 Belvárosi Penny, csütörtök délelőtt. (Megfogadtam, soha többé olyankor, el is felejtettem váltás van az akciós termékek terén) de majd meghaltam olyan szomjas voltam, az volt a legközelebb, szóval hatszázan állnak a pénztárnál. Előttem idegbeteg viselkedésű idős férfi toporzékol, magában félhangosan motyog a pénztárosra, hogy mit csinál az, miért nem halad a sor, kapkodhatná már magát stb. 

A pénztáros kezét lábát majd eldobja, úgy igyekszik, tényleg, de mindig van, akinek semmi/senki sem jó. Végül kitört az öregből a kultúra, amikor a pénztáros kérdezte, nincs e valakinek véletlenül a kosarában hálós mandarin csomag, gondolom a vonalkódot szerette volna lehúzni, mert valószínűleg nem volt az éppen sorra kerülőnek rajta, szóval szabadjára engedte dühét, felháborodott hangon odakiabált a pénztárosnak: mit csinálsz ott, igyekezzél már, ne a szádat jártasd! A hölgy odanézett, látszott, hogy pörgeti az agyában mit is vágjon vissza, de lemondóan csak annyit mondott: magának is szép napot kívánok! Nem szóltak semmit a sorban,  én sem. Az ilyen emberekre kár a szót vesztegetni, hatástalan.

Van a Piac utcán egy sportbolt, egy svájci cégé, a Wallensteyn. Naponta látom a kirakatát, csak azért nézem meg, mert "szeretek" ájuldozni az ott lévő árakon :D Látom tegnap délelőtt, hogy két egyszerű, munkásruhás férfi majd felborul, annyira nevetnek és fotózzák a kirakatot. Van kint most (többek között) egy dzseki, ránézésre nem mondanád meg miért annyira drága, tuti minőségi, nem vitatom, de 193.900 ft-ba kerül. Sídzsekinek gondolom, hát a sízés az én fogalmaim szerint is a gazdagok kiváltsága, én még nem hallottam "sima" munkásembert arról csevegni, hogy az idén hová mennek síelni. Minden sífelszerelés alapvetően drága, minőséginek kell lenni, - gondolom én - még soha nem voltam csak a sípálya közelében, akkor is azért, mert túráztam :D Szóval ez a két munkásember valószínűleg azon/azért nevetett?, hogy a fizetésük kétharmada rámenne az egyébként fos színűnek nevezett dzsekire. Még soha nem voltam abban a boltban, a kirakatba kirakott holmik mindig irtó drágák voltak, erre szokta mondani a férjem: a gazdagoknak is el kell valahol költeni a pénzt. Az összes túrás felszerelésünket a Dechatlonban meg a Hervisben vettük meg és nincs egyetlen olyan darab sem közte, ami ne töltötte volna be tökéletesen a rendeltetését, tizedannyi árért. Hangyányit sem irigylem azt, aki meg tudja venni a 193.900 ft-os dzsekit, örüljön neki úgy, mint én szoktam az egyszerűbb dolgoknak.

Más. Ma felraktuk a kinti díszkivilágítást, most már teljes a ház ünnepi dísze. Itthon vannak a lányomék is, együtt örülgetünk neki :) Decemberben már nem nagyon megyünk sehová túrázni, egy utunk lesz még, Zakopane lesz egy két napos kirándulásunk uticélja, megnézzük az adventi díszbe öltözött várost, hááát, vegyes érzések vannak bennem, biztos vagyok benne, hogy iszonyú tömeg lesz, ott még soha nem voltam úgy, hogy ne lennének sokan ünnep nélkül is. Talán csak az vonz, hogy hátha szép havas lesz a táj, a Tátrában már havazott a múltkor is, felmegyünk a Gubalowkával és a szemben lévő hegy gyönyörű látványt nyújt majd...ha nem lesz köd :D

Annyira szeretnék most egy ilyen helyen mászkálni, nagyon vágyom rá ...egy ismerősünk volt a Pádison egy hete, csodás fotókat mutatott, gyönyörű havas már ott a táj.