"Azon a napon, amikor megértettem, hogy csak azt viszem magammal, amit megélek, elkezdtem azt élni, amit magammal akarok vinni." (Dalai Láma)
... nincs ezzel semmi bajom, csak egy kicsit meghökkentem. Tegnap a Fórumban a mozgólépcsőn, egy kb. 65 éves férfi hátán láttam, egy Playboy nyuszis, csillogó hátizsák...
Mondjuk, én ha fizetnének sem venném fel, de mint tudjuk, hála Istennek nem vagyunk egyformák, az ízlések és a pofonok is különbözőek. Neki tetszik. Pont.
... ki hogy van vele, de mikor nekem úgy szólnak bele a telefonba: mondjad! hát én ki vagyok akadva, oltári bunkóságnak tartom, az összes kedvem elveszi, pedig olyan vidáman, örömmel hívtam az illetőt, nagyon nem bántam, hogy nem ért rá, amire invitáltam. Ezerszer meggondolom a legközelebbi telefonálást...
 |
Most olyan jó érzés van bennem. Teljesen utolértem magam, igaz ez pillanatnyi állapot, mert azért jönnek a teendők. Szépen rendbetettem a kertet, felkészültem a télre. Egy helyre hordtam a leandereket, megmostam az alátéteket, hogy csak alá kell dobálni, ha visszük be a pincébe. Még mindig van kint koktél paradicsomom, frisset eszünk és bio. A krizantém gyönyörű, szinte világít a kertben, a pillangó virágok még most is nyílnak.
Zavar, hogy irtó hamar besötétedik, valahogy nem fog az olvasás sem. Megleptem magam (karácsonyi ajándéknak 😆) egy könyvvel, a nagy bestseller, Ahol a folyami rákok énekelnek, hát a férjem nem eldugta? hogy majd nagyon meglepődjek, ha megtalàlom a fa alatt 😆😆így nem tudom olvasni.
Előszedtem a téli cuccokat, a héten már bokacsizmában mentem, annyira nem hiányzott még, de itt olyan rossz, ködös, esős, latyakos idő volt, hogy simán elviseltem.
Indián módi szerint, uff. Magamban beszéltem.
"Ha egy év egy óra belsejébe lenne dugva, akkor az ősz lenne a varázsóra. "
Victoria Erickson
... már rémesen unalmas az ezerhatszázhetvennyolcadik túra leírás, de az az igazság, nekem ez gyógyszer, fizikai és lelki fröccs vagy nevezzük bárminek. Szóval az őszi erdő még mindig CSODÁS, még mutat újat, szépet, gyönyörűt. Igaz az eső kb. 10 perc szünettel végig esett, hol kevésbé, hol erősebben. A vége az lett, hiába volt esőkabát rajtam, a dzsekim csurom víz lett, főleg ami kilóg a kar résznél. Az a baj, hogy nem szellőzik a nylon miatt, egy idő után annyira bepárásodik alatta, az meg visszacsapódik a dzsekire, így az is nagyon bevizesedik. Nem is az a lényeg, ilyenkor arra ügyelek, a hátam meg a lábam ne legyen vizes, semmi más nem érdekes. Sajnos a kilátás sem volt élvezetes Magyarország egyik legszebb kilátó pontján, a Magos-kőnél ugyanis köd /pára gomolygott a hegyek között, így oda vissza kell menni! Az erdőben gyaloglás viszont gyönyörűűű😍😍😍az őszi erdő esőben , ködben, sárban is imádni való.
 |
| Kétszer is láttam szalamandrát |
 |
| Vidroczki barlangból kifelé nézve |
 |
| Ennyit láttunk a Magos-kőről |
Szentlélek, Pálos kolostor, Vidróczki barlang, Magos-kő, pisztráng telep, Miskolc - Lillafüred. (vettünk füstölt, pácolt, fűszeres pisztráng filét, ohhh Istenem, de mennyeiiii☺️☺️😋😋😋) Még lett volna a nem túl régen átadott Zsófia kilátó, de annyira vizes voltam, hogy semelyik porcikám nem kívánt már sem mászni (elég combos oda felmenni...) sem ázni, még egy indok, hogy újra elmenjünk majd. Jaaa, és orrhossznyira sem lehetett látni most onnan, de amúgy csodás panoráma nyílik a Hámori tóra, a Palota szállóra és a környékre.
