Mangalica fesztivál

... van a Kossuth téren. Ahogy szokták mondani, egymásba értek az emberek. Sétáltak, ettek, zenét hallgattak, vásároltak. Természetesen aranyáron volt/van minden. Láttunk tömött reklámszatyorral távozó házaspárt az egyik mangalica terméket kínáló árustól. Mi a sajtokra kattantunk rá, parenyica göngyölt sajt, különféle ízesítéssel: lilahagymás, áfonyás, szárított paradicsomos. Nagyon szeretjük, gyakorlatilag minden sajtot. Azt vettünk, meg én imádom a füstölt májast, abból egy kis darabot. Meg hallgatunk autentikus népzenét. Nagyon jó volt, csak a vége felé már fáztunk. Egész nap hideg volt, erős szél fújt. Meg is száradtak a kimosott ruháim, még a vastag farmer is.

Már egy kicsit lehiggadtam, bár azért nyugtalan vagyok, várom a békésebb híreket...

A parkban lévő kis növények a Dósa nádor téren:

Egy pizzéria előtt van, tetszik a színessége

Aktuális... sajnos

 Számomra félelmetes ez a háborús helyzet. Összeszorul a szívem, mert veszedelmesen közel van az országhoz, hozzánk. 😔😲😢

Szabó T. Anna: Az ég zsoltára

Perelj, uram, perlőimmel?

Felelj, Uram, felhőiddel.

Mondd, hogy rend van a világban,

felejtsem, amiket láttam.

 

Nehéz lenni, tudod, Uram?

Szívünk-szemünk úgy tele van

fájdalommal, szenvedéssel,

amit nem érünk fel ésszel.

 

Körülöttünk annyi zaj van.

A testtel is csak a baj van.

A lélek meg – szent a lélek,

de nem éli a szentséget.

 

Kő a szívünk, fáradt, nehéz,

szemünk csak a képekre néz,

tükrök közé vagyunk zárva,

nem látunk ki a világra.

 

Itt lent perbe vagyunk fogva,

perlőnk fölénk magasodna,

túlkiabál, elküld haza,

hiába, hogy nincs igaza.

 

Perelj, Uram… – Nem, ne perelj.

Inkább csak felhőket terelj:

a változó világ képét –

ezzel hozd fölénk a békét.

 

Felelj, uram, felhőiddel,

vértezz fel a kellő hittel,

hogy törvényed ne feledjük,

eged alatt legyünk együtt,

 

tanuljunk világot látni,

indulatainkkal bánni,

nem bújkálni, mint a gyermek,

viselni a közös terhet,

 

éljük át a mások részét,

legyen bennünk újra részvét,

legyen bennünk hit, alázat.

Égből építs nekünk házat.

Kezdődik

... a tavasz sok szép pillanata. Holnapra terveztem a kertben egy kis kapirgálást, végre száradt annyit a föld, hogy rámehettem volna, de esőt mondanak. Meg éjszakára fagyot. Nem hagyja itt magát siettetni a természet. 

Túráztunk egy nagyot, kb. 16 km lett a vége, nem tudom a tavaszi fáradtság miatt, vagy csak szimplán a kor? szóval este/éjszaka úgy fájt a lábam, hogy be kellett vennem egy algopyrint. Attól függetlenül nem bántam meg ☺️nagyon szép idő lett, annyira vakított a nap, hogy napszemüveg kellett.

Azt hittem

... én már nem nagyon tudok meglepődni, de ma sikerült a Sparban. Valamikor decemberben vettem talán utoljára a kenhető Rama-t, nem akarok hülyeséget írni, de olyan 500 ft körül vagy valamivel felette volt az ára, hát most 799 ft. Jaaaa, és az amit én vettem utoljára még 500 gr-os volt, most meg 400 gr-os. Hihetetlen 😲😲 és végtelenül szomorú, de hogy ennyire elszabadultak az árak, nem tudom mi lesz a vége. Az élesztő az egyik kisboltban 125 ft, uhhh, a májkrém 65 gr-ról 62 gr és 149 ft🤦🏻‍♀️🤦🏻‍♀️🤦🏻‍♀️🤦🏻‍♀️és ohh, még mennyi mindent lehetne felsorolni, nem is lennénk képesek rá. 

És ezek kicsike tételek, hol van még az összes többi, az építőipari cuccoknál van ahol napi árak! 😮vannak.

Komolyan, a gyerekeinket sajnálom meg az utánuk következőket, mert mi már elleszünk, de nekik nagyon cifra jövő körvonalazódik.

Ilyen cuki, virágzó kaktuszom van, még van mellette három bimbó. Soha nem virágzott eddig. 

Mindig szíven üt

 

... egy ilyen írás. Illetve mélyen elgondolkodtat. 

JÖTT AZ ÉLET...✨

"Jött az élet: tessék itt egy lehetőség, tessék itt vagyok, élj!

Te: nem érek rá, annyi dolgom van! A csekkek, a mosnivaló, a határidő...

Jött az élet: gyere, mutatok neked valami szépet, a világ gyönyörű, hatalmas hegyek vannak, végtelen tengerek, napfelkelte és erdők csendje! Gyere, megmutatom! 

Te: nem érek rá, nem mehetek, éppen rengeteg tennivalóm van, talán majd később! 

Jött az élet: megmutatom neked a szerelmet! Itt van, odaadom neked, a tied, nyújtsd ki érte a kezed! 

Te: sajnálom, de nem lehet, félek tőle, nem lehet. Jó lesz itt nekem, magammal, nem lehetek éppen most szerelmes, talán majd máskor! 

Jött az élet: játssz a gyerekeddel, mutasd meg neki milyen jó élni, milyen jó itt lenni!

Te: dolgoznom kell, pénzt keresni, sok pénz kell, nincs időm. 

Jött az élet: legyél végre boldog, legyél végre szabad, élj végre jól, tied vagyok, neked adom magam, csak menjél végre és csináld azt amit szeretsz! 

Te: annyi a baj, a gond, a keserűség. Hogy lehetnék boldog? Hogy lehetnék szabad? Mert gyermekkoromban, mert az anyám, mert a főnököm, mert a volt párom, mert a múltam, mert amit nem lehetett, mert, mert, mert....

Jött a halál: menni kell." 

(Szerző: Lőrinczi Emese)

Biztos van

.... nektek is olyan ismerős, akit ha időben észreveszel, inkább átmész a másik oldalra. 

Gonosz vagyok tudom, de ma nem volt szerencsém. Nyakamba borul/ugrik, mit neki covid járvány. Aztán elkezdi a mondandóját, én közben rágom a számat, hogy ne nyerítsek fel hangosan a röhögéstől. Ugyanis az a fajta ember, akinek minden második szava hazugság. Sokszor belegabalyodik a saját kitalált történeteibe. Pld. mondja covidos volt és borzasztóan megviselte, majd öt perc múlva már lekopogja, még nem kapta el a vírust. 

Hallgatom és arra gondolok, ez már beteges hazugságok sorozata, persze ő ezt nem tudja vagy azt hiszi a másik olyan hülye, hogy ne látna át a szitán. Mindig is ilyen volt. Nem is tudom, lehet ez élteti, hogy olyanokat meséljen, ami köszönő viszonyban sincs a valósággal. És így éli le az egész életét.

Időpontra hivatkozva gyorsan otthagytam, mielőtt az összes energiámat elszívná. Még így is 10 percet szántam rá az életemből.  Megmondom őszintén, még ez is sok egy ilyen emberre.  Végtelenül taszítanak. 

A másik kedvenc épületem, a Déri Múzeum. Ma napfényben ilyen volt.

Csipeszeken versek vannak némelyik pálcán. Ez volt az egyik. 

Ez valami installáció, vagy nem tudom mi akar lenni. Ott volt a múzeum melletti egyik kis szobornál.